Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-08-24 / 34. szám
őrző gazdasszony még ráförmedt, mit ijesztgeti nehéz órájában egyetlen tehenét... A tátongó sebből vérző, fulladozó leányt az e házban meghúzódó Hejkal házaspár vitte biztonságba. A németek elvonultak, a sebesültet székre ültették, féltek lefektetni, nehogy megfulladjon. Törülközővel kötözték sebét. Nekik is serdülő leányuk volt, talán rá gondoltak, amikor Elenát ápolták. A harc elmúltával megjött a szovjet orvos is. De mit tehetett orvosság híján? Csak megállapíthatta, hogy a seb halálos. Elena Chuíková, halálra ítélten 19 éves korában lázálomba bódult. A szájából feltörő vércseppek közt motyogta csak: „Élni akarok “ A HEJKAL HÁZASPÁR Az első köztársaság idején Zólyomban dolgozó cseh szerelő megszeretett egy itteni leányt, Annát. El is vette feleségül és Szlovákiában maradt. A Zólyomi Forradalmi Nemzeti Bizottság elnöke lett és családjával együtt Kaliátében húzódott meg a visszavonuláskor. A sebesült felderítő leánnyal együtt négy tagúra nőtt a család. Sok menekült a pénzével, vagyonkájával, értéktárgyaival bújt meg e hegyaljai faluban, s ezért a kenyér ára bizony magasra szökött. Mit hozhatott azonban magával egy forradalmi tanácstaggá vált szerelő? Ügy koldulta össze Anna néni az Elenkájuknak előírt napi tejet. Anna leánya hóban hűtött törülközőkkel borogatta a sebesült lázas testét. A kemény felderítő leány nem is szisszent, amikor szivattyúzták — persze narkózis nélkül — elöntött tüdejét. De még élt. A Hejkal házaspár jóvoltából. És Hejkalék csak ápolgatták a leányt, etették, járni tanították a végül is lábadozó leányt. Kibírta a halálos sebet, túlélte a reménytelen telet, mert élni akart MIALATT OTTHON Odahaza Uhrovecben ezalatt elfogták és a Gestapón megkínozták Elena édesapját. Miután hiába vallatták, a félholtra kínzott embert hazaengedték — de elhurcolták két leányát. A két partizánnő, Margita Kyzková és Katarina Chufková a Gestapo áldozata lett: az Internacionálét énekelve mentek a kivégző helyre Bánovce utcáján át. A lábadozó Elena minderről semmit sem tudott, de élniakarása tovább űzte. Kitartani a partizánokkal! Amikor harci csoportja tovább vonult a hegyekbe KaliStéről, Elena már velük tartott. Nehezen, sok lebeszélés ellenére, de mégis nekirugaszkodott a PraSivá ezerméteres hágóin át észak felé a szovjet csapatok elé... Nem tudta, hogy hajszálon függő életét menti meg ezzel a kockázatos meneteléssel. Életveszélyt vállalt, de a biztos halál elől menekült meg. Kaliétét a németek két nappal a felszabadulás előtt felperzselték, a betegeket elevenen megégették a rájuk gyújtott faházakban. 90 sebesült és tífuszban fekvő, partizánokhoz átállt magyar katona próbálkozott itt ellenállással a partizánok oldalán és esett el Elena Chufková addigra már a poprádi szovjet hadikórházban feküdt. Innen súlyos mellhártyagyulladás után — a téli menet következménye — a kvetnicai kórházba került. Itt látogatták ‘meg szülei és itt érte élete egyik legnagyobb csapása: megtudta testvérei kivégzésének hírét. A szenvedésnek a felszabadulás után sincs vége? Levelet ír Hejkaléknak: „ ... Hálásan köszönök Nektek mindent, amit értem tettetek, s így szüleimnek legalább én megmaradhattam...“ A FŐSZEREPLŐK TOVÁBBI SORSA E tragikus történet szereplőinek sorsa nem maradt mentes a további küzdelmektől. Michal Chufka évekig a trencséni ruhagyár igazgatója volt és a termelés növeléséért, a békés építés biztosításáért fáradozott. Békében, ám súlyos betegség után hunyt el. Hejkalék Zólyomban élnek. A bácsi 68, a néni 64 éves, Anna leányuk tanárnő — nyelveket tanít. Az öregek gombászni járnak, s élik a nyugdíjasok életét. Hejkal bácsi ugyan még szerelő ruhában Banská Bystrica, előtérben az 1944-es hősi partizánfelkelés emlékműve jár, itt-ott javítgat a szomszédoknak, de legfontosabb teendőjének azt tartja, hogy katonacsoportokat kalauzol a régi harcok színhelyére, mint a kalistei tragédia ma még egyetlen élő zólyomi szemtanúja... Elenka, a felderítő leány a háború után férjhez ment, erejét és tudását az ifjúsági munkában érvényesítette a CSISZ központi bizottságában. Később az SZLKP KB tagja, majd a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője és a CSKP KB tagja lett. A háború után is harcos életéről tanúskodnak a Felkelési Érdemrend mellé sorakoztatott békés kitüntetések: A Februári Érdemrend II. fokozata, az Építésben Szerzett Érdemekért kitüntetés, a Munkaérdemrend, a szovjet Győzelemért kitüntetés és legutóbb a Szovjetunió Vörös Csillag Rendje. E küzdelmes munkában bővelkedő élet mellett két leányát is neveli — Elenkát és Ivánkát. Ma: Elena Litvajovának hívják, a Csehszlovák Nőszövetség Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke. VILCSEK GÉZA
