Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-08-17 / 33. szám
MIBŐL ÉPÜL« ÚVODA? A NŐSZERVEZET AKCIÓBA LÉP Mi sem könnyebb, mint összehívni egy nőszervezeti taggyűlést, arra meghívni a falu vezetőit s azután felszólítani az asszonyokat, no most mindenki mondja el, ami a szívét nyomja. S miután mindenki elmondta, jegyzőkönyvbe foglalni, a következő gyűlésen számon kérni a vezetőségtől, hogy ezt meg ezt az óhajunkat miért nem teljesítették. Egyszóval felsorolni a hiányosságokat könnyű. Nehezebb segíteni felszámolásukban. De az alsópéli nőszövetség a célravezetőbb megoldást választotta. Maga rukkolt ki vele, hogy mit akar tenni a falu érdekében. Amikor a lévai járásban is meghirdették a kötelezettségvállalási versenyt, a falu vezetőivel közösen úgy döntöttek, hogy óvodát építenek ennek keretében. A nőszövetség tagjai. maguk között tizennégy körzetre osztották a falut. Egy-egy nőszövetségi tag egy-egy körzetet vállalt. Sorban látogatta az ott lakó családokat s megkérdezte, ki hány órát tudna ledolgozni az óvoda építésénél. Rácz István huszonhat órát ajánlott fel, Lukács Sándor tizenhatot, Vízi Imre nyolcat. És így tovább: természetes, hogy akiknek óvodás korú gyermekük van, többet. Hogy ki mennyit, azt felírták s ennek alapján hívják a falu lakosságát betonozni, falat rakni, tetőt fedni. S így került a járásra a felajánlás — majd a jelentés, hogy az óvoda építésénél a falu lakossága 3834 órát dolgozik le.FORMA ÉS TARTALOM Ezzel a számmal, amely szerint az alsópéliek hat óra híján 160 egész napot dolgoznak önkéntesen falujuk fejlesztésén, először a Lévai JNB-n találkoztunk, amikor a járás falvai által>tett kötelezettségvállalásról szóló kimutatásokban böngésztünk. Akkor bizonyos hitetlenkedéssel 'fogadtuk ezt a felajánlást. Bizonyára azért, mert vdlt idő, hogy az órákban kifejezett kötelezettségvállalások bizony csak papíron maradtak, sokhelyütt csak úgy dobálóztak a számokkal, hogy az elsők között emlegessék őket. AZ ÍGÉRET SZÉP SZÓ Ha ez most is így lenne, akkor annak az alsópéliek maguk látnák a kárát. A falu önmagát csapná be. De ők eddig még mindig betartották adott szavukat. 1967-ben a kötelezettségvállalás keretében fürdőmedencét építettek öltözőkkel, utána várótermet csináltak az autóbuszmegállókhoz, megépítettek öt és fél kilométernyi utat, járdákat, felépítették a halottasházat. Dvorák Antalt, a HNB elnökét csak az bosszantja, hogy az egészségügyi központot nem építhetik a saját erejükből. Az építés, szerelés pontos műszaki ismereteket kíván, s ezt csakis szakemberek végezhetik. Pedig ha rajtuk múlna, már bele is kezdtek volna, mert nagy szükség lenne rá. A falu térképén a helyét is kijelölték, hátha az is segít valamit. Most bizony nagyon körülményes orvoshoz járni a faluból, különösen gyerekekkel. Aki Bésre utazik orvoshoz, csak úgy jut el oda, ha autóbusszal átmegy a szomszéd faluba, s onnan folytatja az utat vonattal. Csak abban bíznak, hogy az illetékesek végre méltányolják, hogy Alsópél eddig mindent önsegéllyel épített s az egészségügyi központ építését már a járás biztosítja. Az egészségügyi központról a jövővel kapcsolatban esett szó, a jelen feladatait csakhamar megoldják. A régi napközi kicsi, sötét, ha esik az eső, az ajtón befolyik a víz. Az új tanítási évet ugyan még itt, a régi épületben kezdik meg a nyári szünet után, de szeptember tizenötödikétől már az új óvodába hurcolkodnak, amelynek piros téglás falai még vakolatlanul virítanak. Selinger Michal, a helyi gazdálkodási üzemek alkalmazottja már a konyha falára rakja fel a csempét. Az összkomfortos épület ötven gyermek második otthona lesz. Ennyinek van bent a kérvénye a HNB-n. Eddig csak harminc alsópéli gyerek járhatott óvodába, most minden jelentkezőt fel tudnak venni. Lám, ahelyett, hogy férőhelyhiányra panaszkodnának, kérvényeket Írogatnának, munkához kezdtek. És ötven gyerek, ötven édesanya örömére épül az óvoda. A falu mindannyiuk büszkeségére így gyarapodik évről évre, s lesz szebb, gazdagabb az összefogás tégláiból emelt falak, közös erővel épített utak, gondosan ápolt virágok által. К. E. Az összkomfortos középület piros téglás falai még vakolatlanok, de szeptember 15-ig minden elkészül. Dávid Magda az óvoda igazgatónője, már a berendezés beszerzésén fáradozik. Hogy sokszor kell emiatt Lévára utazni, mit sem számit, szívesen teszi a szabadsaga alatt is, csak miiéi előbb az új óvodában fogadhassa a kicsinyeket. Ide, az évszázados fák alá járnak majd játszani a gyerekek. Játszóteret is közös erővel létesítettek. Valach Erzsébet a nőszövetség helyi szervezetének elnöke együtt örül a falu asszonyaival minden újabb eredménynek. Dvorák Antal, a HNB elnöke, aki már azon töri a fejét, milyen nagy fába vágják a fejszéjüket, ha az óvoda elkészül. — „Csak ne lenne olyan bonyolult az egészségügyi központ építése, biz isten hozzálátnánk.” Michal Selinger kőműves, aki az építkezésen dolgozik. Könözsi István felvitelei
