Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-08-10 / 32. szám
Antiruhák ÉS DIVAT-FILOZÚFIA Ügy tűnik, a női divat és a női lelkivilág manapság azt a nehéz időszakot éli át, amelyet az építészetben elckticizmusnak hívtak. A romantika után következett és megelőzte, a futurista forradalom. Akkoriban az építész monumentális épületek tervezésénél mindenfajta stílus elemeit felhasználva, egymás mellé rakta a korinthusi oszlopfökct és a bizánci kupolákat, a görög timpanont és a maja kultúra lépcsőit. A nők lelkivilágában manapság hasonló irányzat jelent meg: fetisista módon rajonganak a legkülönfélébb ellentmondó stíluselemekért. Állandóan maszkok és látszatok mögé rejtőzködnek. Gyakran előfordul, hogy a nő szigorú szabású, bokáig érő maxikabátban érkezik, aztán leveszi kabátját és előtűnik a miniszoknya és a teljesen átlátszó blúz. Nehéz megállapítani, milyen kapcsolat lehet az aszkétikus kabát és a kirakatba tett keblek között. Mivel magyarázható az az őrület, hogy a nők minden felfogható ok nélkül odaliszkoknak, Wehrmacht-tábornokoknak, cigánynőknek és utcalányoknak öltöznek? Vagy apácaruhát öltenek, vagy bordélyházi nőknek akarnak látszani, hogy másnapra talpig gyászba öltözött özveggyé alakuljanak át. A helyzet az, hogy a nagy divatkirályok egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a fantázia feltörő gejzíreivel: maxi és mini, acél és bársony, görög tunikák és Proust korabeli nagymama-jelmezek, afgán stilus és tiroli stílus. Paco Rabanne, a híres párizsi divattervező válasza határozott: — A női ruházat az önmegsemmisítés szakaszában van A nagy szabók, a nagy textilgyárosok, akik nemrég még irányították az öltözködést, tehetetlenül állnak ezzel a heves, spontán folyamattal szemben. Nem maradt más lehetőségünk, mint hogy antiruhákat gyártsunk, ahogyan az írók antiregényeket és antiszíndarabokat írnak, a filmesek antifilmeket készítenek. — A ruha egyfajta pszichológiai uniformissá válik. Nem ruha többé, hanem a régi öltözködés paródiája és kritikája. Kigúnyolja azt a ruházatot, amely egy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozásról tanúskodott. A nők, legalábbis a legfiatalabbak, ma már nem „öltözködnek“ a szó régi, burzsoá értelmében, hanem „átöltöznek“, jelmezt viselnek. Hasonlóképpen valószínűen hangzik az a tétel, hogy a programszerű jelmezviselés célja a ruházat polgári funkcióinak legyőzése. A jelmezviselés menekülést jelent a civilizált Európától, a szuperfejlett ipari társadalom valóságától. Ezért láthatunk a nőkön annyi földrajzi és történelmi egzotikumot, ezért hajszolják a fantasztikusát, ezért lázadnak fel a nyugati szokások ellen. Mittel magyarázzuk ezt a teljesen szabálytalan divatőrületet? Jean Bouquin szerint a dolog nem olyan katasztrofális, mint amilyennek Rabanne látja, de ő is az „álöltözet“ szót használja. Divatházának berendezése olyan, mint egy török bazáré: chilei gyapjúszövet, javai vászon, perzsa selyem, perui köpenyek hevernek a padlón, és a vásárló hölgyek, izgalomtól égő arccal, négykézláb mászkálnak az áruk között. Jean Houquin hozzáteszi: „A nők azért viselnek álöltözetet, hogy kárpótolják magukat a megszorítások hosszú időszakáért, az illem és divat nevében rájuk kényszerített egyformaságért. A mai divat csak tisztítótűz. Holnap a nő lényének megfelelő, egyszerű divatstílus fog uralkodni.“ Sokan azt állítják, hogy a jelen női divatja „lompos". Nem hisszük, különösen ha a spanyolos ruhát Sophia Loren viseli. DOKTOR ÚR A MAGA SZIVE SOSE FÁJ ? I • Vajon az orvotok a számukra ellenszenves betegségeket rosszabbul kezelik-e, mint a többieket? Vajon a szépasszonyok erotikus varázsa a rendelés során hidegen hagyja-e az orvosokat? Vajon az orvos undort érez-e, amikor gennyedő daganatot kell felvágnia? Ilyen és hasonló kérdéseket intézett dr. Renate Meyntz szociológusnő Nyugat-Berlinben 104 gyakorló- és szakorvoshoz. Bár a gyakran megdöbbentő válaszok nem reprezentatív jellegűek, tendenciájuk tekintetében mégis minden valószínűség szerint fedik az orvosok többségének felfogását. Elöljáróban tehát megállapíthatjuk, az orvosok rendszerint alig tesznek különbséget a rokonszenves és ellenszenves betegek között. A kérdezettek közel 23 százaléka mégis elismerte, hogy a gyakorlatban a nehéz természetű embereket nem nagyon kedveli. A kezelésre azonban ez egyáltalán nem gyakorol negatív befolyást. Ellenkezőleg: egyesek kijelentették, hogy a rendelés idején az átlagosnál nagyobb gondot fordítottak az ellenszenves látogatókra. Az orvosok kétharmada annak a véleménynek adott kifejezést, hogy az orvosnak feladata teljesítésekor semmitől sem szabad undorodnia. Sok orvosnak korábban mégis küzdelmet kellett vívnia az ilyesmiféle reakciók ellen, s még mindig sokan vannak, akik ma is érzik ezt a reakciót, például végbélvizsgálatnál. Kellemetlen érzésük támad, ha élő húsba kell vágniuk. Még az erre vonatkozó kérdések is kellemetlenül érintik az orvosokat. Nem csoda, hogy az orvosok 50 százalékára a csinos páciensnők minden erotikus varázsukat elvesztik, ha a vizsgálószobában meg kell mutatniuk testüket. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez a tárgyilagos beállítottság a magánterületre is átterjed: a rendelés végén a hűvös orvosból ismét férfi lesz. Egyébként téved, aki azt hiszi, hogy a baráti körhöz tartozó, vagy a já ismerős orvos örülne annak, ha a társaságbeli kapcsolatokat prazisában folytathatná. A legtöbb orvos nem szívesen kezeli barátait és Ismerőseit, mert attól fél, hogy az ilyen kettős kapcsolatnál elveszíti objektivitását. Ez az oka annak is, hogy az orvosok azzal, akit kezelnek, nem szívesen veszik fel a magánkapcsolatot. Valóban, az orvosok társaságában átlagban legfeljebb két-három olyan embert találhatunk, akivel rendelés során Ismerkedtek össze. Ez a magánélet és a hivatás között emelkedő magas fal nyilvánvalóan védelmi állás. A szakorvosok és a gyakorló orvosok ugyanis egyaránt azt hiszik, hogy az egyidejű magánérintkezés bizonyos mértékben befolyásolja orvosi tekintélyüket. A szociológusnő úgy véli, hogy itt nagy szerepet játszik az is, hogy az orvosok jobban szeretik az engedelmes, mint a magyarázatok után érdeklődő betegeket. A főorvosoknak viszont nincsenek ilyen aggályaik. Külön tekintélyük következtében sokkal magabiztosabbak, és éppen ezért nincs kifogásuk az ellen, ha ismerőseik konzultálják őket.
