Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-08-03 / 31. szám
A munkaérdemrenddel Kitüntetett Diószegi Cukor- és Konzervgyárban már megkezdődött a szezonmunka, ami a gyár életében annyit jelent, hogy gz állandó 183 alkalmazott helyett, 380-nal dolgozik az üzem, — kezdi a problémák felsorolását, az üzem bemutatását Ján Hefy mérnök, a gyár igazgatóhelyettese. — Kétszáz nőt vettünk fel idénymunkára, de még legalább ötven kellene ahhoz, hogy úgynevezett „teljes gőzzel“ dolgozhassunk. Legjobban brigádosokra és éjjeli műszakban dolgozó nőkre lenne szükségünk, de ezeket a legnehezebb találni. De a tervezett 500 tonna zöldborsó, az eperbefőtt, a cseresznyebefőtt nagy része a nehézségek ellenére már raktárainkban sorakozik. Jelenleg a maradék cseresznye, a megy és a zöldbab eltevése folyik. Az uborkaszezon tehát a gyárban nem lesz „uborkaszezon“?! Hogy lesz-e elég gyümölcs és zöldségkonzerv üzleteinkben, ez a kereskedelem igényeitől, a felvásárlástól is függ. Mi alkalmazkodunk a kereslethez. Például a múlt évben általános volt a panasz, hogy kevés a zöldborsó. Ezért az idén 30 tonnával többet tettünk el. Sűrített paradicsomból viszont még 40 tonna van raktáron, ezért ennek a gyártását most csökkentettük. A vitamindús gyümölcstízóraik iránt nemigen van kereslet, pedig 680 tonnát dolgozunk fel az idén is. Ennek gyártása nemcsak tőlünk függ, hanem a gyümölcs minőségétől is. Az idei gyorsan jött kánikula következtében, a cseresznye nagyon gyorsan beérett és hamar megpuhult, ezt már befőttnek nem lehet feldolgozni, csak dzsemnek és gyümölcstízórainak. A diószegi cukorgyár 1967-ben ünnepelte 100 éves fennállását, a zöldség- és gyümölcs feldolgozó üzemet is még 1928—1929-ben létesítették és a gazdasági műhelyekben helyezték el. Működését a zöldborsó és a spárga tartósításával kezdte. 1931-ben már a paradicsom feldolgozását is végezték, és gépesítették az üzemet a gyümölcsök konzerválására is. 1942-ben már húsféléket is tartósítottak és 1959 óta készételeket is előállítanak. A gyümölcs és zöldség feldolgozás fejlődése a felszabadulás után indult meg az üzemben jelentősebben. 1948-tól 1967-ig a zöldségfélék feldolgozása kilencszeresére, a gyümölcsé háromszorosára emelkedett. A készítmények nagy részét az üzem külföldre is szállította. Az üzem bizony már korszerűsítésre és szépítésre szorul. Jelenlegi elavult berendezésével és (alkatrész hiány miatt) itt-ott működő fél-automata gépeivel nem képes már nagyobb teljesítményre. A vezetőség reméli, hogy 1973-ban megkezdik az üzem korszerűsítését, amely minimálisan 90 millió korona befektetést igényel. Elnézem a gyümölcsökkel dolgozó asszonyok munkáját, és a zöldbabot dobozoló ügyes kezeket. Akár a gép, úgy dolgoznak, csak kézi erővel. A munka menete olyan mint otthon, „kicsiben“, csak pihenés, leülés nélkül. Vízben állnak, és minden mozdulatot kihasználnak. A 3500 tonna árut befogadó új raktárépületben az árumozgató gépek magasra rakosgatják a befőttes üvegekkel, konzervdobozokkal telt kalitkákat. Az idény kezdetétől itt felraktározott áruk jóformán elvesznek a hatalmas épületben. Az egyik oldalról az új készítmények érkeznek, a másik oldalon az üzletek polcaira indulnak a szavatolt árukkal megrakott dobozok. Egy régi, de ma is megválaszolatlan kérdésemre kérek feleletet Alfonz Koneény mérnöktől, az üzem fő vegyészétől: — Honnan tudja meg a vásárló, hogy a konzervek meddig élvezhetők? A konzervdobozra nyomott számok érthetetlenek a vásárlók számára. Az üvegeken sokszor nincs címke, mert minek, úgyis látni mi van benne, csak éppen a megvásárolt áru „korával“ nem vagyunk tisztában. Koneény mérnök egy konzervdobozt mutat. A) Jónás Mária élmunkásnő 23 éve a gyár alkalmazottja és a fiatalok tanítója. B) Botlóék munkabrigádja jól állja a sarat. C) — Ez olyan, akárcsak a házi-befőtt — mondja elégedetten Konecny mérnök. D) Telnek a meggyes üvegek, de a rossz szemeket ki kell válogatni. E) Kézi erővel — gépi segítséggel?... F) 210 tonna zöldbab konzerv készül az üzemben. F. Spáéil felvételei — A dobozon két számot látni, a fenti a gyártmány fajtájának a száma, ez az üzemnek szolgál útmutatásul, az alsó szám, ebben az esetben „18770“ a gyártás napját és évét jelzi, az első három szám, vagyis a 187, a gyártás napját az év első napjától, január 1-től számítva. Tehát ez a konzerv az év 187-ik napján készült. Az utolsó két szám, a 70 pedig a gyártás éve. A zöldség- és gyümölcskonzervek jótállási ideje a gyártási évet követő esztendő utolsó napjáig, tehát december 31-ig tart. Ebben az esetben 1971 december 31-ig. A készételek a gyártás napjától 9 hónapig élvezhetők. Az üvegbe csomagolt áruk címkéjén fel kell legyen tüntetve legalább a gyártás éve, a készárukon a gyártás napja is. A konzervgyár raktárából ez évben 860 tonna gyümölcspástétom, 905 tonna befőtt, 1665 tonna zöldségféle és 200 tonna készétel (vadas-marhahús, kolbászos lecsó, magyar- és székelygulyás) kerül az üzletekbe, hogy megkönnyítse a dolgozó nők, háziasszonyok főzési, „konyhai“ gondjait. És ezek csak egy konzervgyár termékei a sok közül. A jelek szerint tehát nincs ok az aggodalomra, ehetünk télen is epret tejszínhabbal, főzhetünk zöldbabfőzeléket vagy cukorborsót... xxx Hazatérve elhatároztam, hogy nem főzök be többé gyümölcsöt! És hogy a gyárban szerzett ismereteimet rögtön kamatoztassam, előszedtem az otthon található összes konzerveket, hogy megvizsgáljam jótállási idejüket. De sajnos, rájöttem, hogy sokkal okosabb mégsem lettem, mert a konzervdobozokba félig nyomott betűk és jelzések továbbra is egyiptomi hieroglifák maradtak számomra. De ha a gyümölcs és zöldség készítmények minőségével és választékával elégedettek lesznek a fogyasztók, azt hiszem, sehol sem fognak a polcon porosodni, „megöregedni“ a konzervek. VARGA MAGDA
