Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-07-27 / 30. szám

A HÍ S9 Weekendek alvás nélkül Steve Parker beszámolója szerint еду­­еду közös családi weekend nyugtalanul és viharosan zajlik. „Ha Shirley jelzi, hogy Tokióba láto­gat, Stephanie, akit Japánban csak Sa­ch ikonok (boldog gyerek) hívnak, haza­jön az internátusbái és kezdetüket veszik a kimerítő családi hétvégek. Éjjel és nappal alvás nélkül talpon vagyunk, ide-oda járunk, vagy otthon maradunk, egymással beszélgetünk, s ilyenkor Shirley eljátssza nekünk azokat a jele­neteket, elénekli azokat a dalokat, amelyeket éppen készülő filmje felvéte­lei közben különösen megszeretett. Ami­kor a „Melyik úton járjak?" című filmet forgatták, 1. Lee-Thompson, a rendező, azt szerette volna, hogy a lányunk le­gyen Shirley egyik filmbeli gyereke. Nem engedte. „Elég egy bolond a család­ban. A gyerek csak éljen normálisan, nőjön fel filmezés nélkül, azután majd még ráér pályát választani." Anya és lánya között a viszony ideális. Shirley bálványozza a gyerekét, de ugyanakkor szigorú vele, mégis Sachiko az egyetlen személy, aki mindig, minden körülmé­nyek között befolyásolni tudja, az egyet­len, akihez mindig alkalmazkodik. A kis­lány folyékonyan beszél japánul, ango­lul, kínaiul, sziámi és spanyol nyelven, de szeretne újabb nyelveket tanulni; elsősorban olaszt és franciát. Nagy nyelvtehetség, akárcsak édesanyja. De ami anyja életében a tánc, a klasszikus balett és a revü, az a kislánynak a he­­gedülés. Talán hegedűművész lesz. Egy újságíró megkérdezte Steve Par­kért, hogy ha Shirley MacLaine tényleg annyira szereti a lányát, akkor hogy lehet, hogy Japánban járatja iskolába. — Shirley rosszaknak tartja az ame­rikai iskolákat. Gyakran mondogatja nekem: „Az egyetlen, amit én az ame­rikai iskolákban igazán megtanultam, a gépírás, minden egyebet másutt kel­lett összeszednem ahhoz, hogy valame­lyest is kulturált embernek nevezhessem magam." A tokiói repülőtéren egyszer egy in­diszkrét floridai újságíró interjút kért Shirley MacLainetől. Ebben mondta: — Számomra nem lehetséges más Kislányával, Sachikoval Japánban. K. I U I ui —I OC í $ 0 í 1 4 C* § 50 Két felvétel a „Melyik úton jár­jak- című filmből A bhutani külügyminiszterrel egy londoni klubban: „Szeretném megnézni a hazáját". elképzelés a házasságról csak ez, kü­lönben nem lehetnék az, aki vagyok és nem élhetnék úgy, ahogy élek. Ha vi­szont nem utazhatnék, nem élhetnék úgy, mint most, kimerülnének alakító készségem mindig új forrásai, és né­hány film után beskatulyázhatnának a rutiniék szép számú sorába, akik feltűn­nek, virágoznak és letűnnek. Nagyon szomorú lennék, ha egyszer azt érezném, hogy én is ilyen rutinié lettem." A leningrádi egyetemen Shirley MacLaine 1963 júliusában a Szovjetunióba látogat. A látogatásról két forrásból értesül­hetünk: 1967 októberében Shirley Mac­Laine hosszabb életrajzi interjút ad a „Schweitzer Illustrierte Zeitung" munka­társának, s a négy folytatás egyike a szovjetunióbeli látogatással foglalkozik. Másrészt Kiszeljova, a moszkvai film­­fesztivál egyik titkára számol be róla az 1966-os Karlovy Vary-i filmfesztivál egyik külön kiadványában. Shirley MacLaine így emlékszik az első moszkvai napra. „Mint minden túra a világon, a moszkvai is városnézéssel kezdődött. A szovjet főváros nagy hatással volt rám. Tetszett a sok park, a szépen gon­dozott utak. A legnagyobb hatást 4az gyakorolta rám, hogy ott álltam, jártam egy közel ötmilliós világvárosban, mely rohamosan fejlődik, növekszik — és se­hol sem láttam koldusokat, nem láttam elhanyagolt, piszkos, nyomoréknegyede­ket. Rendkívül tetszett az orosz emberek szívélyessége, igyekezete, amellyel ön­kéntesen is segítettek turavezetőnknek, hogy lehetőség szerint valóban mindent megmutasson nekünk. Ebéd után mú­zeumokat látogattunk, majd este csodá­latos balett-est következett a Bolsoj Teatrban. Mint ballerina, igazán nagyon tudtam értékelni azt a nagyszerű telje­sítményt, amelyet a szovjet táncosok nyújtottak. Az előadás szünetében le­ningrádi egyetemistákkal találkoztunk, akiknek egy csoportja néhány héttel ezelőtt tért vissza az Egyesült Államok­ból, ahol egy vagy két esztendőn át a tengeren túli egyetemek cserediákjai voltak. Fiúk, lányok vegyesen, kedves em­berek, csatlakoztak csoportunkhoz, és az előadás utáni közös vacsorán meghív­tak otthonukba. Kíváncsian vártam, va­jon hogyan zajlik majd le a találkozás.“ Randevú a Néva-parton Shirley MacLaine: „Mi Amerikában, klub alatt, egy meghitt helyiséget ér­tünk, mintegy hatvan-nyolcvan, egymást jól ismerő emberrel, de itt, Leningrád­­ban egy előadóhelyiségbe léptem be, ahol háromszázan, de lehet, hogy töb­ben is vártak ránk. Elbizonytalanodtam: nem tudtam mit csináljak, mit mondjak, miről beszéljek. Vendéglátóim segítettek át az első percek kínjain: Lorrieval együtt kiültettek a hatalmas tábla elé, mellém ült egy angolul ragyogóan tudó fiú és különböző kérdéseket adtak fel nekem. Válaszolni kezdtem és a vála­szokból újabb kérdések születtek. Egész jól belemelegedtünk." Kiszeljova: „Shirley MacLaine tiz perc alatt megnyerte valamennyi hallgatója tetszését. Keresetlen szavakkal, sok hu­morral idézte különböző országokban tett utazásainak emlékét — hamar fel­forrósodott körülötte a levegő. Később mindenről beszélt: politikáról, művészeti kérdésekről, színházról, filmről, zenéről, festészetről, szobrászatról, építészetről, valutaszámltási kurzusokról és egyszer­re csak azon vettük magunkat észre, hogy politizálunk és gazdasági ügyek­kel is foglalkozunk." Shirley MacLaine: „Érdeklődésünk ki­meríthetetlen volt és ebben az enyém­mel rokonnak éreztem egyéniségüket. Igyekeztem tehát a maximumot nyújta­ni, mindent, amit egyáltalán tudok.“ (Folytatjuk) I ВЧА^-mjkJLoul „TISZAVIRÁG“ - jeligére Ha munkaadójával közös megegyezéssel otthon marad, hogy kiskorú gyermekeit és beteg édesanyját gondozza, és erre a célra két év fizetés nél­küli szabadságot igényel, a két esztendő letelte után munka­adója köteles korábbi beosztá­sának megfelelő helyen alkal­mazni. „KÍVÁNCSI“ - jeligére Kérésüknek csak akkor tehe­tünk eleget, ha megadnak egy címet, ahová a választ levélben továbbíthatjuk, mert a Bizalom vonalán ilyen jellegű felvilá­gosításokkal nem szolgálha­tunk. „BOLDOGSÁG, MERRE VAGY?“ — jeligére Mivel állandó orvosi felügye­let alatt áll, véleményünk sze­rint kezelőorvosa mondhatja meg, alkalmas-e a házasságra vagy sem. Tőle kérjen őszinte tanácsot. Ha ennek egészségi okból komolyabb akadálya nincs, ne tétovázzon, fogadja el udvarlója ajánlatát, aki — mint soraiból kitűnik — tisz­tában van egészségi állapotával és ennek ellenére ragaszkodik önhöz. A boldogsághoz min­denkinek joga van és betegsé­gének leghatásosabb orvossága a szeretet és a megértés. „PRÁGAI TAVASZ“ és „SAJNOS, DE VALÓ“ - jeligékre Mint már több olvasónknak, önöknek is azt tanácsoljuk, szerezzék meg dr. Kovács La­jos, magyarországi szerzőnek a Nőorvosnál — című szak­könyvét, amelyben sok hasznos tanácsot találnak problémájuk megoldására. „TÉLUTÓ“ — jeligére Sajnálatos tény, hogy egy mai fiatal lány ilyen maradi nézet miatt: „...hogyha meg­látnak a nőorvosnál, ki tudja mit gondolnak...“ nem meri felkeresni a nőgyógyászt. Ha nem részesül orvosi kezelés­ben, panasza krónikussá vál­hat és későbbi házaséletére is kedvezőtlen hatással lehet. „ÜJHOLD“ — jeligére Az ilyen jellegű panasz több­nyire egy késve érkező puber­tás rejtett jele, de az is lehet­séges, hogy a nemi mirigyek hibás működése idézi elő. Csak az orvos döntheti el, lehet-e még türelmesen várni vagy szükség van-e gyógyszeres ke­zelésre. Ha tehát a nőgyógyász úgy látja jónak, hogy ennyi idő után már injekciós beavatko­zásra van szükség, kislánya egészséges fejlődése megköve­teli, hogy tanácsát megfogad­ják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom