Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-07-27 / 30. szám
A HÍ S9 Weekendek alvás nélkül Steve Parker beszámolója szerint едуеду közös családi weekend nyugtalanul és viharosan zajlik. „Ha Shirley jelzi, hogy Tokióba látogat, Stephanie, akit Japánban csak Sach ikonok (boldog gyerek) hívnak, hazajön az internátusbái és kezdetüket veszik a kimerítő családi hétvégek. Éjjel és nappal alvás nélkül talpon vagyunk, ide-oda járunk, vagy otthon maradunk, egymással beszélgetünk, s ilyenkor Shirley eljátssza nekünk azokat a jeleneteket, elénekli azokat a dalokat, amelyeket éppen készülő filmje felvételei közben különösen megszeretett. Amikor a „Melyik úton járjak?" című filmet forgatták, 1. Lee-Thompson, a rendező, azt szerette volna, hogy a lányunk legyen Shirley egyik filmbeli gyereke. Nem engedte. „Elég egy bolond a családban. A gyerek csak éljen normálisan, nőjön fel filmezés nélkül, azután majd még ráér pályát választani." Anya és lánya között a viszony ideális. Shirley bálványozza a gyerekét, de ugyanakkor szigorú vele, mégis Sachiko az egyetlen személy, aki mindig, minden körülmények között befolyásolni tudja, az egyetlen, akihez mindig alkalmazkodik. A kislány folyékonyan beszél japánul, angolul, kínaiul, sziámi és spanyol nyelven, de szeretne újabb nyelveket tanulni; elsősorban olaszt és franciát. Nagy nyelvtehetség, akárcsak édesanyja. De ami anyja életében a tánc, a klasszikus balett és a revü, az a kislánynak a hegedülés. Talán hegedűművész lesz. Egy újságíró megkérdezte Steve Parkért, hogy ha Shirley MacLaine tényleg annyira szereti a lányát, akkor hogy lehet, hogy Japánban járatja iskolába. — Shirley rosszaknak tartja az amerikai iskolákat. Gyakran mondogatja nekem: „Az egyetlen, amit én az amerikai iskolákban igazán megtanultam, a gépírás, minden egyebet másutt kellett összeszednem ahhoz, hogy valamelyest is kulturált embernek nevezhessem magam." A tokiói repülőtéren egyszer egy indiszkrét floridai újságíró interjút kért Shirley MacLainetől. Ebben mondta: — Számomra nem lehetséges más Kislányával, Sachikoval Japánban. K. I U I ui —I OC í $ 0 í 1 4 C* § 50 Két felvétel a „Melyik úton járjak- című filmből A bhutani külügyminiszterrel egy londoni klubban: „Szeretném megnézni a hazáját". elképzelés a házasságról csak ez, különben nem lehetnék az, aki vagyok és nem élhetnék úgy, ahogy élek. Ha viszont nem utazhatnék, nem élhetnék úgy, mint most, kimerülnének alakító készségem mindig új forrásai, és néhány film után beskatulyázhatnának a rutiniék szép számú sorába, akik feltűnnek, virágoznak és letűnnek. Nagyon szomorú lennék, ha egyszer azt érezném, hogy én is ilyen rutinié lettem." A leningrádi egyetemen Shirley MacLaine 1963 júliusában a Szovjetunióba látogat. A látogatásról két forrásból értesülhetünk: 1967 októberében Shirley MacLaine hosszabb életrajzi interjút ad a „Schweitzer Illustrierte Zeitung" munkatársának, s a négy folytatás egyike a szovjetunióbeli látogatással foglalkozik. Másrészt Kiszeljova, a moszkvai filmfesztivál egyik titkára számol be róla az 1966-os Karlovy Vary-i filmfesztivál egyik külön kiadványában. Shirley MacLaine így emlékszik az első moszkvai napra. „Mint minden túra a világon, a moszkvai is városnézéssel kezdődött. A szovjet főváros nagy hatással volt rám. Tetszett a sok park, a szépen gondozott utak. A legnagyobb hatást 4az gyakorolta rám, hogy ott álltam, jártam egy közel ötmilliós világvárosban, mely rohamosan fejlődik, növekszik — és sehol sem láttam koldusokat, nem láttam elhanyagolt, piszkos, nyomoréknegyedeket. Rendkívül tetszett az orosz emberek szívélyessége, igyekezete, amellyel önkéntesen is segítettek turavezetőnknek, hogy lehetőség szerint valóban mindent megmutasson nekünk. Ebéd után múzeumokat látogattunk, majd este csodálatos balett-est következett a Bolsoj Teatrban. Mint ballerina, igazán nagyon tudtam értékelni azt a nagyszerű teljesítményt, amelyet a szovjet táncosok nyújtottak. Az előadás szünetében leningrádi egyetemistákkal találkoztunk, akiknek egy csoportja néhány héttel ezelőtt tért vissza az Egyesült Államokból, ahol egy vagy két esztendőn át a tengeren túli egyetemek cserediákjai voltak. Fiúk, lányok vegyesen, kedves emberek, csatlakoztak csoportunkhoz, és az előadás utáni közös vacsorán meghívtak otthonukba. Kíváncsian vártam, vajon hogyan zajlik majd le a találkozás.“ Randevú a Néva-parton Shirley MacLaine: „Mi Amerikában, klub alatt, egy meghitt helyiséget értünk, mintegy hatvan-nyolcvan, egymást jól ismerő emberrel, de itt, Leningrádban egy előadóhelyiségbe léptem be, ahol háromszázan, de lehet, hogy többen is vártak ránk. Elbizonytalanodtam: nem tudtam mit csináljak, mit mondjak, miről beszéljek. Vendéglátóim segítettek át az első percek kínjain: Lorrieval együtt kiültettek a hatalmas tábla elé, mellém ült egy angolul ragyogóan tudó fiú és különböző kérdéseket adtak fel nekem. Válaszolni kezdtem és a válaszokból újabb kérdések születtek. Egész jól belemelegedtünk." Kiszeljova: „Shirley MacLaine tiz perc alatt megnyerte valamennyi hallgatója tetszését. Keresetlen szavakkal, sok humorral idézte különböző országokban tett utazásainak emlékét — hamar felforrósodott körülötte a levegő. Később mindenről beszélt: politikáról, művészeti kérdésekről, színházról, filmről, zenéről, festészetről, szobrászatról, építészetről, valutaszámltási kurzusokról és egyszerre csak azon vettük magunkat észre, hogy politizálunk és gazdasági ügyekkel is foglalkozunk." Shirley MacLaine: „Érdeklődésünk kimeríthetetlen volt és ebben az enyémmel rokonnak éreztem egyéniségüket. Igyekeztem tehát a maximumot nyújtani, mindent, amit egyáltalán tudok.“ (Folytatjuk) I ВЧА^-mjkJLoul „TISZAVIRÁG“ - jeligére Ha munkaadójával közös megegyezéssel otthon marad, hogy kiskorú gyermekeit és beteg édesanyját gondozza, és erre a célra két év fizetés nélküli szabadságot igényel, a két esztendő letelte után munkaadója köteles korábbi beosztásának megfelelő helyen alkalmazni. „KÍVÁNCSI“ - jeligére Kérésüknek csak akkor tehetünk eleget, ha megadnak egy címet, ahová a választ levélben továbbíthatjuk, mert a Bizalom vonalán ilyen jellegű felvilágosításokkal nem szolgálhatunk. „BOLDOGSÁG, MERRE VAGY?“ — jeligére Mivel állandó orvosi felügyelet alatt áll, véleményünk szerint kezelőorvosa mondhatja meg, alkalmas-e a házasságra vagy sem. Tőle kérjen őszinte tanácsot. Ha ennek egészségi okból komolyabb akadálya nincs, ne tétovázzon, fogadja el udvarlója ajánlatát, aki — mint soraiból kitűnik — tisztában van egészségi állapotával és ennek ellenére ragaszkodik önhöz. A boldogsághoz mindenkinek joga van és betegségének leghatásosabb orvossága a szeretet és a megértés. „PRÁGAI TAVASZ“ és „SAJNOS, DE VALÓ“ - jeligékre Mint már több olvasónknak, önöknek is azt tanácsoljuk, szerezzék meg dr. Kovács Lajos, magyarországi szerzőnek a Nőorvosnál — című szakkönyvét, amelyben sok hasznos tanácsot találnak problémájuk megoldására. „TÉLUTÓ“ — jeligére Sajnálatos tény, hogy egy mai fiatal lány ilyen maradi nézet miatt: „...hogyha meglátnak a nőorvosnál, ki tudja mit gondolnak...“ nem meri felkeresni a nőgyógyászt. Ha nem részesül orvosi kezelésben, panasza krónikussá válhat és későbbi házaséletére is kedvezőtlen hatással lehet. „ÜJHOLD“ — jeligére Az ilyen jellegű panasz többnyire egy késve érkező pubertás rejtett jele, de az is lehetséges, hogy a nemi mirigyek hibás működése idézi elő. Csak az orvos döntheti el, lehet-e még türelmesen várni vagy szükség van-e gyógyszeres kezelésre. Ha tehát a nőgyógyász úgy látja jónak, hogy ennyi idő után már injekciós beavatkozásra van szükség, kislánya egészséges fejlődése megköveteli, hogy tanácsát megfogadják.
