Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-07-06 / 27. szám

hétköznapjai Keleten Járva, az ember lépten-nyomon belebotlik a fej­lődés életformáló erejébe. Nem is annyira a Jelenlegi ered­mények állítják meg a szemlélőt, mint inkább a láthatatlan, de a mindenütt ott élő jövő forrongása. Valahogy érezni a levegőben, hogy a nekilendülés később történt ugyan, de még nagyobb erővel, mint az ország többi részében. Kelet-Szlovákia — Bodrogköz — gazdag vidék, mindig is gazdag volt. A régi grófi és egyéb nagybirtokok mellett szép számban akadtak kisebb birtokocskák is. Gazdag parasztok és zsellérek világa volt a keleti falu. S milyen ma? Nem, a múltat a nagybirtokokkal nem osztották fel, a föld sem nyelte el, a szivek legmélyén, ahová nem hatolnak be a röntgensugarak, hogy kimutatható legyen, még mindig ott él. De amit nem lehet röntgensugárral kimutatni, klérzi azt az emberi lélek. Az egyik ember lelke pontosan felfogja, regiszt­rálja a másik emberi lélek rezdüléseit. Perbenyik községben járva, nem a múlt után kutattam, csak a Jelenre voltam kiváncsi. A falu hétköznapjaira, ame­lyekből az évek múlásával történelem lesz, s hogy milyen történelem, az épp a jelenen múlik. Az 1400 lakosú község­ben munkaidő alatt nehéz valakit megtalálni. Mert vagy a földeken vannak elfoglalva, vagy a csernői átrakodó állomáson, ahol nagyon sokan dolgoznak a faluból. Csak amikor a félnégyes délutáni munkásvonat beérkezik, élénkül­nek meg kis időre az utcák. Fiatal lányok, fiúk, idősebb asszonyok, férfiak jönnek a munkából, hogy otthon tovább dolgozzanak a kertekben, háztájiban. így élnek. Munka után munkával szórakoznak, mint akármelyik más faluban. Az embereket egyelőre az asztal gazdagítása sokkal inkább le­köti, mint szellemi világuk gyarapítása. Ez a falu örökös problémája. Perbenyik sem kivétel alóla. Egyre nehezebb az embereket aktiv kulturális tevékenységre bírni, annak ellené­re, hogy vannak a faluban tevékeny, igényes emberek. Itt van például a nőszövetség. A legjobban működő tömeg­szervezet a faluban. 110 tagja van, s kiveszik a részüket a társadalmi megmozdulásoktól kezdve a kulturális munkáig mindenből. S nagyon sokszor olyan apróságokra is kiterjed a figyelmük, amelyek csak a nőknek juthanak eszükbe. Fülöp Lajosnéval, a nőszövetség helyi szervezetének elnökével be­szélgettem: — Tavaly márciusban választottak meg. Első dolgunk az volt, hogy növeljük a tagok számát, bevonjuk a húzódozókat is magunk közé. S ezt csak úgy érhettük el, hogy felfrissí­tettük, kibővítettük a munkakörünket. A nők közös működési területévé tettük szövetségünket. A legnagyobb büszkeségünk a mi kis presszónk, amiért a férfiaktól először annyi gúnyo­lódást kaptunk. Mert nem volt az egyetlen kocsmán kívül egy tisztességes hely, ahol a fiatalok szombat és vasárnap délutánonként összejöhettek, találkozhattak volna. Sok mun­kánkba került, amíg megnyithattuk a presszót, de megérte. S elvitt, hogy megmutassa a presszót. Az ütött-kopott kul­­túrház egyik kisebb helyiségét rendezték be, amely egyúttal könyvtárként is szolgál. Szerény, de kedves kis helyiséggé varázsolták az asszonyok. Maguk meszelik, takarítják, fel­váltva, s a felszolgálók is a nőszövetség tagjai. — A bevételből az ősszel vettünk egy planinót. Ez szol­gáltatja 'a zenét a gyerekeknek. Olyan sürgés-forgás van itt szombat és vasárnap délutánonként, hogy öröm nézni. Érde­mes volt azért eltűrni azt a kis csipkelődést. Látnák csak, milyen helyesek a gyerekek. Azt hiszem ennél hasznosabbra nem is fordíthatnánk az erőnket. A fiatalok megtanulnak viselkedni, s azt hiszem, ez nagy plusz a falusi gyerekeknek. Azt, hogy hány órát dolgoztak le társadalmi munkában Ballok Borbála, klubfelelőt Oodzták Lajotné, tanítónő Fülöp Lajotné, a nő­­szövetség perbenyíkl szervezetének elnöke Könöztl felvételei a faluszépitésben, nem Írom le, mert a számok mindig ride­gebbek, mint a valóság s annyiszor leírtuk már. Sokkal érdekesebb, ahogy a múlt év decemberében megvendégelték a falu nyugdíjasait. Nemcsak az öregeknek, de a nőszövet­ség tagjainak is örök emlékű marad ez az ünnepség. Saját énekkarukkal szórakoztatták őket. Mert van egy 24 tagú női énekkaruk, amely szintén tavaly alakult meg újra. A nőszövetség nagyon aktiv tagja Godzsák Lajosné, tanító­nő. 6 maga keveset beszélt a munkájáról, de beszéltek he­lyette mások, akik értékelik, s szeretik. Mert nem könnyű a falusi tanítónő sorsa. Hogyha dolgozik, szervez, irányit, szóvá teszi a hiányosságokat, az is baj, s hogyha nem tesz semmit, az is. Éppúgy felszolgál a presszóban, amikor rákerül a sor, mint a többi asszony, részt vesz a brigádmunkában s ez nemhogy elvesz emberi értékéből, hanem hozzátesz. Ilyen tanítókra van szükségünk, akik együtt élnek a faluval, egész szívvel. S mivel a jövő elsősorban a fiataloké, megnézzük, hogyan él Perbenyik ifjúsága. Ehhez megint vissza kell térni a kultúrházhoz. Egyetlen nágyobb terem van benne, ahol gyű­lésektől kezdve regruta-bálig, minden lezajlik. Mozi és szín­ház egyben, de mivel alacsony, csak a helybeli rendezvények számára alkalmas. Hiába van meg az igény például a Thália színház előadásai iránt, emiatt kénytelenek lemondani róla. Fetykó Rudolffal, a SZISZ itteni elnökével és Ballok Borbála klubfelelőssel beszélgettem. Szép számú fiatalsága van a falunak, de nagyrészük másutt dolgozik, ami gátolja a komolyabb közös munkát. A fiúknak van egy labdarúgó­csapatuk, de mivel nincs tornaterem, más sportot nem is űzhetnek. Kulturális tevékenységük egy-két esztrádműsorban merül ki. Ebben az évben igaz, betanultak egy három fel­­vonásos vígjátékot a CSEMADOK-kal közösen. A színdarab­bal nagy sikert arattak, vendégszerepeitek is a környező fal­vakban. Szombaton délutánonként a „zeneestén“ szórakoz­nak. Van egy saját beat-zenekaruk, azaz, csak a felszerelés a sajátjuk, mert a zenekar tagjai helmed fiatalok, akik a csernői vasutas iskola tanulói. Nem mondták ki ugyan, de a szavakból kiéreztem, hogy mi a fő oka annak, hogy a fiatalok széthúznak, nem dolgoz­nak együtt úgy, ahogy dolgozhatnának. Jó néhány év kell még ahhoz, hogy az emberek lelki életében olyan változás történjen, mint a külső anyagi világ­ban, „látható* gazdasági életükben. S akkor majd nem nehe­zítik meg előítéletek, meg nem értések, azoknak a munkáját, akik önzetlen építői a társadalomnak, a falunak. KOVÁCS MAGDA 6 Osl hagyományként élnek, apáról fiúra szállnak, anya lányának adja át a szokásokat, a tánc­ban, dalban, alkotó érzésben kifejeződő művészi megnyilvánulásokat, amelyek egy nép legbensőbb érzelmei­nek klvetítődésel. A népművészet örök kincs, amelyet az őszinte, Igazi érzelmek hoznak létre, E kristálytiszta forrásból a legnagyobb művészek Is merítettek. Ha-Kányalnk ápolása egyet Jelent a nép sajátosságainak, „lelkének" meg­őrzésével. A népművészet az a nyelv, amely tolmács nélkül 1$ közvetít nép és nép között. E gondolatok jegyében rendezte meg Iromár tizenötödször a CSEMADOK KB, a lévai járási és helyi szervekkel kar­öltve Zselízen az Országos Népművé­szeti Fesztivált. A június 13—14-én le­zajlott ünnepélyen a külső kulisszákkal Is meg lehetett elégedve a 4—5000 fő­nyi érdeklődő, mert a zsellzl Schubert park terebélyes faóriásainak lombsátora méltón keretezte a rendezvény szín­helyét, és ami a legfontosabb, a fény­hatással sem volt baj, mert a nap teljes erővel ontotta sugarait. Az első nap délutánján „A tűznek nem szabad kialudni" című műsor a kultúra házában zajlott le, kár, hogy az érdeklődés nem volt nagy. A közönség hallhatta a „Tavaszi szél vizet áraszt" című országos verseny díjazottjait, a kedves martosl és lédeci éneklő csopor­tot és a már Ismert szólistákat, Mlts Klárát, Varga Katalint, Balogh Matlidot és másokat. Táncosok és népi hangszer­­szólisták Is szórakoztatták a publikumot. Jól szerepelt a pozsonyi Szőttes kamara tánccsoport, amelynek koreográfusa Quittner János. Tiszta népi elemekből szerkesztett összeállítást a hozzáértés jellemezte. Az esti Schubert-parkl műsort a finn­országi vendégek, a kuovolal vegyeskar és a magyarországi Állami Duna Mű­vészegyüttes magas színvonalú előadása tette emlékezetessé. A késő esti órákban népmulatság zárta le az első nap program-sorozatát. Vasárnap reggel zenés ébresztő kel­tette fel álmából Zselíz lakosságát és a vendégeket, majd kilenc órakor ünnepi felvonulás volt, és utána a parkban foly­tatódott a műsor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom