Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-01-18 / 3. szám

Megkésett PALACKPOSTA MEGÖLTEK EGY ASSZONYT • GYERMEKEIT A GYILKOS ANYJA NEVELI • HIÁNYZIK EGY TÖRVÉNY • ÍTÉLETHOZATAL ELŐTT • VÁDAT EMELÜNK A közöny és a kíváncsiság hullámai egyhangúan locsogtak, ha meg­­legyintette a kisváros közvéleményét egy-egy újabb hír szele: „Hallottátok? A Farkasnét úgy megrugdalta a férje, hogy kék-zöld lett... Már megint verekedtek. A részeg ura annyira összeverte, hogy hátgerincsérüléssel a kór­házba vitték, de még ott is az arcába vágott az öklével, amikor két rendőr kísérte a vérvizsgára ... istenem, hát mit lehet tenni... milyen emberek is vannak ... már az utcán is rugdalja ... szegény asszony, csoda, hogy még tűri." így ment ez már évek óta. Ahhoz, hogy az alábbi levél megíródjék, nem volt elég egy asszony szenvedése, a halálára volt szükség. „Tisztelt szerkesztőség! Szomorú eseménynek voltunk résztve­vői december 11-én az ipolysági teme­tőben. Akkor temették Bálik Veronikát, két fiúcska harminckét éves édes­anyját, akit iszákos férje, Farkas Jenő halálra' rugdalt. Nem volt senki, aki se­gített volna a szegény szerencsétlen asszonynak a menekülésben, csak a ha­lálban kapta meg a segítséget. Idáig hagyták egy védtelen családanya, egy dolgos, gyermekeit szerető asszony szenvedését fajulni. Hiába kért már előbb segítséget a rendőrségtől, a HNB- től, azoknak az az elvük, hogy nem kell családi ügyekbe beavatkozni. Most már, ha akarnak, ha nem, be kell avatkoz­niuk. Mert mi lesz a két kiskorú árvá­val? Rá lehet őket bízni a gyilkos férj illetékesek ... „csupán" a humanizmus, az emberi felelősség nevében) minden­kit, aki nem segített, amíg nem volt ké­ső. Hiszen bezörgetett már segítségért nem egy ajtón. Rokonok, ismerősök, „hi­vatalos" személyiségek ajtaján is. És e vád alól nem mentjük fel a nemzeti bizottságot sem .’.. — Kérem, 'az érvényben levő törvé­nyek nem jogosítanak fel bennünket arra, hogy radikálisan beavatkozzunk a család magánügyeibe. Mi itt csak bé­­kíthetünk ... esetleg, ha alkoholistáról van szó, elvonókúrát javasolhatunk, esetleg tehetünk kötelezővé — de vajon segít az? Eddig még egyetlen alkoho­lista esetében sem fordult elő, hogy tar­tósan leszokott volna az-ivásról . . . nincs jogunk benyitni egy ajtón, ha nem kérik — Ki segít a védtelen asszonyokon? — Ipoly­ságon és környékén az asszonyokat mélyen felháborította a közönyös szemlélők előtt évek óta készülő tragédia halált okozó kegyetlen­sége A szerző felvételei Magyar Éva, a VNB dolgozója sokat töpreng, hogyan lehetne a szó igazi értelmében segíteni szüleire? Ott sírtunk a koporsójánál. Tudjuk, hogy ez nem segít, de elkeserí­tő, hogy nincs, aki az ilyen kegyetlen férjekkel szemben védelmezné a sze­rencsétlen feleségeket." Ipolyságon Gajdos rendőrfőhadnagy, a közbiztonsági szervek dolgozója és Magyar Éva, a városi nemzeti bizottság szociális ügyosztályának ifjúságvédelmi dolgozója a levélben írottak igazságát bizonyították. » , Farkas Jenőné, született Bálik Veroni­kát 1969. december 9-én este halálra rugdalta a részeg férje, (a halál oka agyvérzés) miután a kocsmából jövet már az utcán több ipolysági lakos sze­me láttára bántalmazta. A részleteket többféle változatban mondták el közeli és távoli ismerősök, valamint Farkas Jenő édesanyja, de tény az, hogy Bálik Veronika sorsát, a részeges és garázda férj brutalitását évek óta a legtöbb ipolysági Ismeri. A kétgyermekes asszony már nem vá­dolhat senkit, de kötelességünk kimon­dani, hogy bűnrészességgel vádolunk — (ó, nem hivatalosan, arra nem vagyunk a segítségünket — mondotta Magyar Éva, ak! nem egy álmatlan órán töp­rengett azon, hogyan lehetne segíteni, a szó igazi értelmében. — A közbiztonság szervei — a rend­őrség sem tehet mást. — Sajnos, hiányzik egy törvény — szögezte le határozottan Gajdos főhad­nagy. — Egy olyan törvény, amely sze­rint nyilván tarthatnánk a garázda ré­­szegeskedőket és a családtag bejelen­tése, kérése nélkül (ha az Illető ismétel­ten közbotrányt okoz vagy családtagjai biztonságát, egészségét veszélyezteti) jogunkban állna elvonókúrával egybe­kötött kényszermunkára vitetni őket. így? Egyrészt a legtöbb feleség, anya igyekszik titkolni, amíg lehet, az otthoni bajokat. Fél segítséget kérni, mert olyan segítséget nem is tudunk nyújtani, ami tartósan megvédené őket az alkoholista családtag brutalitásától. Másrészt ta­pasztalataink bizonyítják, hogy sokszor az ilyen bejelentést egy-egy múló düh­kitörés, kis házi vihar váltotta ki. És mi­re kimegyünk, vissza is szívnák, vagy fél óra múlva visszajön a panaszttevő, hogy tekintsük semmisnek a panaszt... — Ipolyságon nem ez az első eset, hogy a részeg férj megölte a feleségét. Az előző gyilkosságot a férj az utcán követte el? Igen. A tettest elítélték. Börtönben van. A tettest remélhetőleg most Is el fog­ják ítélni. Egyelőre elmeállapotát vizs­gálják a pszichiátrián. Jó lenne valami­lyen rendelet és készülék, amivel a Bá­lik Veronikák sorsát közömbösen szem­lélő hivatalos szervek, szomszédok és Ismerősök moralitását és emberségét Is meg lehetne vizsgálni. Mlndazokét, akik Italt adnak a garázdáknak, virtusnak tartják a duhajkodást és férfiasságnak a basáskodást. Mlndazokét, akik nőnapi ünnepségekkor a női egyenjogúságról szónokolnak és év közben elítélik, ha egy asszony a rabszolgaságnál rósz­­szabb házasságából menekülni akar. Mert Bálik Veronika akart, amikor úgy érezte, már nincs tovább. Élt benne a halvány reménység, hogy egyedül te­remt otthont két gyermekének, hiszen dolgozni szeretett, tudott, amíg bírt. Az elmúlt ősszel elszökött otthonról, hogy lakást, munkát keressen másutt, idegen­ben. Dehát... nem olyan könnyű egyi­ket sem egyik napról a másikra találni. És ezért — mint egy levelében írta „még egyszer megpróbálom, hátha mégis si­kerül még együtt.. ." De nem sikerülhetett. És most mór nem lesz a fialnak nyugodt és boldog otthona, amelyben egy dolgos és sze­rető édesanya neveli őket. Mert a gyil­kos férj anyja mindent megtesz, hogy e gyermekeiért önmagát feláldozó asz­­szonyt kiagyalt históriákkal befeketítse előttük. Kit szerethet ez a két gyerek? Anyjukat nem, mert „Miért hagyta any­­nyit inni a férjét, Csak az asszonyban a hiba, ha egy férfinak előbbre való a kocsma". Apjuk — gyilkos. Nagyanyjuk már tehetetlen, s nem érti, miért lett ilyen a fia. Ha a két fiú ebben a környezetben nő fel, nem lesz belőlük különb ember, mint az apjuk. — és ha gyermekotthonba tennénk őket, akkor jobb lenne? Az ember nem tudja, hogyan lenne a leghelyesebb, mi lenne a legokosabb megoldás — mon­dotta Magyar Éva. Nem tudom. Az ítélet még nem szü­letett meg, így nem Idézhetem a tanú­­vallomásokat, nincs módomban részle­teiben teljes alapossággal áttekinteni Bálik Veronika tragédiáját. Rajta már nem segít az ítélet, bármilyen szigorú és Igazságos lesz Is. De legalább a töb­bi szerencsétlenen segítene már, a még élő és szenvedő Veronikákon és gyer­mekeiken. Gyenge az alkoholistákra vo­natkozó törvény, az Igaz. De sosem volt minden emberre vonatkozó törvény pa­ragrafusokba szedve, s az írott törvény is akkor ért valamit, ha éltek vele. Amíg tehát nem javasoljuk, hogy hozzanak új törvényt, amíg nem születik a garázda részegeskedőkre vonatkozó szigorúbb paragrafus, merjenek a felelősek embe­ri felelősségük tudatában Is tenni vala­mit HARASZTINÉ M. ERZSÉBET

Next

/
Oldalképek
Tartalom