Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-03-23 / 12. szám
A KIADÓTÓL az olvasóig MÄRCTUS A KÖNYV HÓNAPJA. A SOHA HŰTLENNÉ NEM VALÓ JÓBARATÉ, AMELY GYERMEKKORUNKTÓL ÉLETÜNK VÉGÉIG ELKÍSÉR, OKTAT, SZÓRAKOZTAT, TÁGÍTJA LÁTÓKÖRÜNKET, FORMÁLJA EGYÉNISÉGÜNKET. Ebből az alkalomból megkértük dr. Fonod Zoltánt, a Madách Könyvéi Lapkiadó igazgatóját, tájékoztassa olvasóinkat a kiadóvállalat munkájáról, működésűk eredményéről, terveikről, problémáikról. Hogy jut a könyv az olvasó kezébe. — Javult-e a helyzet a kiadói terv, koncepció megvalósítása terén, mióta a Madách önállósult? Anyagilag is független-e vagy dotálják? — Javulásról ma még nehéz beszélni. Elsősorban azért, mert az önállósításkor nem vették figyelembe azokat a körülményeket, melyek egy kiadó tevékenysége szempontjából alapvetők. Gondolok itt az elhelyezésre, helyiséghiányra, s ami még ennél is súlyosabb: a nyomdai kapacitás hiányára. A magunk részéről egyébként magától értetődőnek vesszük a kiadó önállósítását, még ha sokan ma sem tekintenek így erre. Ezáltal ugyanis a csehszlovákiai magyarság fórumot kapott kulturális és szellemi élete szervezésére, s az önrealizálás alapvető feltételeinek megteremtésére e téren. Igaz, az első év nemcsak vizsgaidőszaknak volt nehéz, de ideggimnasztikának is, mégis azt kell mondanunk, a kiadó teljesítette küldetését. Eredeti műveink nagy része ugyanis megjelent. A betervezett 39 könyvből, sajnos nyomdai kapacitás hiánya miatt csak 28 jelent meg. Ezzel az aránnyal távolról sem vagyunk megelégedve, megnyugtatásunkra szolgál azonban, hogy megtettünk mindent, amit megtehettünk. Kevésbé vigasztaló számunkra, hogy sajnos az 1970-es év is jócskán ígér problémát, a már említett okok miatt. Amolyan „zsákbafutás“ éve lesz, amikor konszolidálni szeretnénk a bennünket körülvevő viszonyokat, s elérni, hogy 1971-et lényegesen kedvezőbb feltételek mellett kezdjük meg. Hogy miben javultunk? ... Elsősorban abban, lehetőségünk nyílt az igények feltérképezésére, s ennek kapcsán arra, hogy megteremtsük a feltételeket azoknak az igényeknek a kielégítésére, melyek a kultúra és szellemi élet területén ránk várnak. A szépirodalom továbbra is megőrzi monopol helyzetét, az élet azonban megköveteli, hogy más szakágazatok kiemelkedő eredményeit is közvetítsük. Gondolok itt elsősorban a képzőművészet, történelem, néprajz, szociológia stb. jellegű művek kiadására. Ezek egy része ma még, persze, csak biztató távlat, de ha fokozatosan is, szeretnénk elkezdeni szándékaink megvalósítását. Elsősorban a képzőművészeti kiadványok megindítására gondoltunk, hisz a felszabadulás óta ez a legmostohábban kezelt terület. Szabó Gyula és Lőrincz Gyula munkásságát felölelő szerény kiadvánnyal gondoljuk megkezdeni ezt a tevékenységünket, s bízom abban, hogy a szándéknál sikerül tovább-jutnunk... Ami az anyagi vonatkozást illeti, meglehetősen kevés lehet megítélésem szerint az olyan kiadó, sőt lap is, mely állami támogatás nélkül is megél. Mi magunk is ezt élvezzük, s nemzetiségi kiadóról lévén szó, ez szinte természetes is. Az állami támogatás mellett tevékenységünk jelentős részét azonban magunknak kell megkeresnünk, ezért nem mindegy az sem, milyen kiadványokat jelentetünk meg. (A hazai kiadványok mindegyike ugyanis ráfizetéssel járt, ezért járulékos kötelezettségeink egyik fontos szempontja, hogy kellő feltételeket teremtsen eme fő küldetésünk, a hazai magyar irodalom és szellemiség legjobb termékeinek megjelentetésére.) — Az évi kiadó tervet milyen szempontok figyelembevételével állapítják meg? Amennyiben ez lehetséges, beszéljen belső munkamenetükről. Kikből áll az a bizottság, amelyik elbírálja, mely szerzők művelt adják ki az év folyamán. Az elfogadott művek megjelentetését gátló körülményekre is kitérhetünk. Gondolok itt a nyomda kapacitására, és egyéb nehézségekre, pl. a művek kis példányszámú megjelentetésére. — Az elmondottak erre részben már feleletet adtak. Elsődleges szempont a csehszlovákiai magyar irodalom és szellemiség támogatása, szervezése, segítése. A kiadói terv a beérkezett és elbírált művek alapján készül. Ezt a tervet a főszerkesztő előterjesztése alapján a kiadói tanács (eddig szerkesztőbizottság) is jóvá hagyja. Az elbírálással kapcsolatban hadd említsem meg azt is, minden kiadásra szánt művet a szerkesztőn kívül még két kritikus, véleményező olvas el. Eltérő vélemény esetén hárman is lektorálnak. A szűrés tehát nem akármilyen, még ha a művészi igényesség dolgában nemegyszer akad is kifogásolni való. A kiadói tanács kiváló írókból, kritikusokból és közéleti tényezőkből áll, s a kiadó vezetőségének tanácsadó szerve. Elsősorban a koncepcionális kérdések tartoznak hatáskörébe. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, nem volt mostanában olyan valóban kiemelkedő mű, mely gazdasági vagy más okok miatt hátrányt szenvedett volna. Sajnos, a nyomdai átfutási idő meglehetősen nagy, kb. egy, másfél év, ennek lerövidítése azonban nem rajtunk múlik. A kiadói terv összeállításakor bizonyos szempontokat, s arányokat, persze figyelembe kell vennünk. A kis példányszám azonban nem befolyásolja egy-egy mű megjelenését. Ma már ugyanis meglehetősen magas az a példányszám, ahol a rentabilitás kezdődik, s vétek volna emiatt sújtani irodalmunkat, szellemiségünket. Más lapra tartozik, hogy a fordításirodalomnál fontos szerepet játszanak a keresleti, kereskedelmi, gazdasági szempontok, bár kizárólagosságról itt sem lehet szó. — Szépprózából vagy versből van-e nagyobb jelentkezés? Tudományos művek, dokumentációs anyagok feldolgozása, ezek megjelenése várható-e a közeljövőben? — Az elmúlt évek átlagát nézve, a költészet vezetett. Kivétel a mostani esztendő, amikor mindössze két kötet (ebből egy antológia) szerepel a kiadói tervben. Ügy látszik, az 1968-as évnek ez is egyfajta böjtje. A tudományos jellegű, elsősorban az esszéirodalom kategóriájába tartozó művek száma most megsokasodott, 1970-ben hat kötettel számolunk... A más szakterületeket felölelő tudományos müvek megjelentetése inkább a jövő feladata lesz. Feltéve, hogy lesz ilyen igény, s színvonaluknál fogva alkalmasak is lesznek erre. — Kevés mű jelenik meg fordításban. Elsősorban a hazai szlovák és cseh irodalmi termés átültetésére gondolok. Pedig az olvasókat bizonyára érdekelné a kortárs irodalom. És viszont. Magyar szerzők műveinek szlovák és cseh nyelvre fordítása is kívánatos lenne. — A kérdés kettős. Az egyik a cseh és szlovák irodalom közvetítésére vonatkozik, a másik a magyar müvek szlovák és cseh nyelvre történő fordítására. Minket az első érdekel, a magyar művek szlovákra, cseh nyelvre fordításával ugyanis nem foglalkozunk. Ennek nem káderkérdés az oka, mivel szervezéssel megoldható. Itt inkább profilról van szó. Más szóval ez annyit jelent, a szlovák és a cseh kiadók dolga, mit fordítanak le magyarból. Mi legfeljebb csak tudomásul vesszük, hogy ez a mennyiség messze mögötte van annak, amit a magyar szerkesztőség az elmúlt két évtizedben közvetített a magyar olvasótábor felé. Nem is beszélve arról, hogy a hazai magyar irodalmi alkotások csak elvétve kerülnek a szlovák vagy cseh könyvpiacra. Innen közelítve a kérdést nagyon relatív tehát az a „kevés mű", melyet a kérdésben említett. A csehszlovákiai magyar könyvkiadás megindítása óta ugyanis az évi könyvtermés felét, kétharmadát a szlovák és cseh irodalom magyar nyelvű tolmácsolása teszi ki. Es ez természetes is, hisz feladatunk, küldetésünk a HÍD szerep vállalása és betöltése ... — A magyarországi könyvkiadókkal való együttműködés előnyéről, esetleges hátrányáról is szeretnénk valamit tudni. — A magyarországi könyvkiadókkal való együttműködés jó, s számunkra is előnyös. Az egyes művek kiadásának kérdése, valamint a kivitel és behozatal egyaránt a gondos együttműködés eredménye. Könyveink nagy része a közös könyvkiadás keretében jelenik meg, s cserébe évente csak közös könyvkiadás-IDÉN NYARALUNK! Ki jelentheti ki tiszta lelkiismerettel, hogy hazáját tökéletesen ismeri? Hiába erősítgetjük, hogy bejártuk már majdnem az egész országot, vannak hazánkban olyan lenyűgözően szép, romantikus tájak, ahová még nem jutottunk el. Hiszen ha összegezzük, hazánkban körülbelül harminc hegyvidéki üdülőközpont, ötvennél több fürdőhely, több mint húsz vizparti üdülőközpont és háromszáz klimatikus gyógyközpont létezik. Emellett számos természeti, növény- és állatrezervációnk, kisebb-nagyobb tavunk, halastavunk van, s a kulturális emlékművek térképén négyezer jelentős hely van feltüntetve. Bármely iránt érdeklődünk, megtalálhatjuk hazánk területén. Az egyes földrészek természeti szépségekben gazdag országainak turisztikai lexikonjai negyven különféle szolgáltatást kínálnak az érdeklődőknek. Köztársaságunkban a lehetőségek száma harminckilencre korlátozódik. Nálunk hiányzik a tenger, de ezenkívül dúslakodunk természeti szépségekben, csak választani kell: hová menjünk? A CEDOK utazási iroda 1970-es évi, „Üdülés Csehszlovákiában" — című kiadványában részletes és kielégítő választ találunk kérdésünkre. Az utazási iroda széleskörű lehetőségeket, szállást, ellátást és egyéb szolgáltatást kínál az érdeklődőknek. Ezek közül tájékoztatásképpen megemlítünk néhányat. Családi üdülés: júniustól augusztus végéig különböző időpontban. A szállás és ellátás egy hétre személyenként 480— 1050 korona. A hét egyik napján közös autóbuszkirándulás, a környéken levő érdekességek megtekintése. Ez az üdü-
