Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-03-16 / 11. szám
kivételével azok sem tetszettek volna neki. Különösen a Felix Krull-t tartom elhibázott műnek — itt a forgatókönyv sokkal inkább a mű akcióira és pikantériájára, mint szellemére és lélekábrázolására ment rá — és ez így egyszerű hamisítás lett. Nem ilyen egyszerű a helyzet a Buddenbrook-ház második (hangos) változatával. Itt, az apai végakaratnak engedelmeskedve, a család erősen belefolyt a forgatókönyvbe, és bár még itt is vannak torzulások — az alakok megjelenését élethűnek kell mondanom. De olyan tökéletesen senkisem tudott eltalálni egyetlen alakot sem, mint a „Weisung-vértestvérek“-ben testvérem, Erika Mann és Rolf Thiele, a rendező. Ügy érzem, ebben a filmben valamennyi kulcsszerepet a legmegfelelőbb német színpadi színész kapta meg, s így valóban egy olyan Thomas Mann-i társadalmat sikerült a filmvászonra állítani, mint amelyről édesapám álmodott A cikk legérdekesebb közlése a Japánban készült Thomas Mann-filmre vonatkozik, melyet Golo Mann azért utasít el (miközben el is ismer) mert azt japán környezetbe ültették át. A „Walsung-vértestvérek“ az 1911-es München tisztikaszinójának világában játszódik. Ugyanezt a történetet, mint egy százados japán kabuki-drámát viszontlátni izgalmas — de irodalmi szempontból hálátlan dolog. A japanizálás ugyan a helyi tradíciókra „áthangszerelve“ elfogadhatóvá tette a jellegzetesen XIX-sz. végi XX. sz. eleji polgári történetet, de mégis ez már csak Thomas Mann-i ötlet és nem Thomas Mann-mű Az író fia ezután hosszan taglalja az irodalmi művek megfilmesítésének problémáit, majd arra a végkövetkeztetésre jut, hogy minden valószínűség szerint a 70-es években a Mannművek megfilmesítése gyakoribb lesz, mert különösen a televíziók kezdenek érdeklődni utánuk. Golo Mann szerint a televíziók roppant műsoridejébe és a kis képernyő más, nyugalmasabb szerkesztésébe inkább beleférnek Thomas Mann epikus művel. „Végül is — fejezi be cikkét a Svájcban élő történész — azt hiszem az igazán jó és jelentős Thomas Mann-filmek majd csak új évtizedünkben, a 70-es években születnek meg." F. Gy. COCQU KATE Ennek a történetnek hórom főszereplője van. Két rendkívüli asszony és egy broadwayl musical. Azaz... Coco és Kate és „Сосо" Biztosan részeg voltam Chanel-vonal, Chanel-parfüm, Chanelkosztüm, Chanel-bizsu ... Ezek a divatszakkifejezések, amelyekkel a divattudósítósokban, az illatszerboltokban, a lapok hasábjain gyakorta találkozhatunk, a női öltözködés egy korszakát fémjelzik. Egy párizsi divattervezőnő — a ma 86 éves Coco Chanel „kisasszony" — életcéljául tűzte ki, hogy „forradalmasítja" a divatot, s természetessé varázsolja vissza a nőket. — Egy asszonynak mindig adnia kell magárai — szokta mondogatni. — Egy nőnek mindig elegánsnak kell lennie, mert soha nem tudhatia, hogy melyik pillanatban találkozik élete nagy szerelmével ... A másik érdekes asszonv Katherine Hepburn, a háromszoros Oscar-di'ias, nagy drámai színésznő, a doktori diplomával rendelkező pszicholóqus, a sztárallűröktől mentes sztár, „Az eszményi asszonv", „A lázadó asszony", „Az esőcsináló", a „Hirtelen, utolsó nyár", a „KI jön ma vacsorára?", „Az oroszlán télen" főszereplője, aki most, hatvanéves fejiel arra vállalkozott, hogy egy musical főszereplője legven. A „Coco" című musicalt 1969. december 18-án mutatták be a Broadwayn, a Mark Hellinaer Színházban. Innen Indult világhódító útjára néhány évvel ezelőtt a „My Fair Lady" is. A premier előtti izgalmas pillanatokban Katherine Hepburn — voqy ahogyan az amerikaiak becézik: Kate ezt mondta: — Biztosan részeg voltam, amikor ezt a szerepet elvállaltam I Igaz, hogy megrögzött antialkoholista vagyok, de megrészegített a gondolat, hoav hatvanéves koromban énekelnem és táncolnom kell a színpadon. Azelőtt, a fürdőszobámon kívül sehol sem énekeltem Az első típust választotta Katherine Hepburn Connecticutállamban, Hardfortban született. Édesapja orvos volt, édesanyia pedig harcos szüfrazsett, a női egyenjogúságért küzdő, felvilágosult asszonyok egyike, aki hat gyereket szült. Kate volt a legidősebb, s így kistestvéreit is ő gondozta, nevelte. — Nagyszerű fiatalságom volt: szeretetben és megértésben nőttem fel. Otthon gyakran bekapcsolódtam szüleim beszélgetésébe, s már fiatal fejjel megtanultam, hogy kétféle asszony létezik. Az első típusba tartoznak azok, akikkel a férfiak konkurrálni akarnak, a második típushoz pedig azok, akiket a férfiak becézgetnek és a tenyerükön hordoznak. Vagy, vagy... Egyszerre a kettőhöz tartozni nem lehet. Kate az első típust választotta. Markáns ítélete van a világról, egyéniségének alapja az önállóság, sugárzik belőle az erő. — Engem valamiféle furcsa legendának könyvelnek el az emberek. Pedig az én „legendám" titka csak az, hogy amit csinálok, azt teljes odaadással csinálom, legyen az bármi: golf, tenisz, virágápolás, festegetés, színházi előadás vagy filmfelvétel. Felőlem felfordulhat a világ, ha otthon nekilátok konyhát súrolni... Katherine Hepburnről nagyon sok szép jelzőt elmondtak mór, de a legkedvesebbet névrokona, Audrey Hepburn mondta: Kate az Igazi „Miss Hepburn" I Katherine Hepburn, a nagy drámai színésznő, soha nem törődött a külsejével Coco Chanel régi fényképe, 1925-ből Sose törődött a külsejével Kate, mint Coco?... Valóban furcsa gondolati Katherine Hepburn 172 centiméter magas. Coco franciásan kicsi és törékeny... Kate nagy, energikus léptekkel jár, kontyba tűzött hajára kis sapkát tesz, arcbőre cserzett, festetlen, szeplős. Elmaradhatatlan drapp nadrágjában, kiszolgált katonamundérnak megfelelő kabátjában, harisnya nélküli, szandálba bújtatott lábával olyan bényomást kelt, mint egy farmer asszony, aki hatalmas válltáskájában tojást cipel... Soha nem törődött a külsejével, soha nem járt kozmetikusnál, soha nem figyelt a divatra, soha nem hozta lázba egy szép ruha, s most 6, éppen ő lett a musical-színpad Cocoja, a „divatkirálynő“. Kate... Hasonlítanak is egymásról és Coco A musical ötlete Jay Lerneré volt. Jay Lerner és Frederick Loewe volt hajdanán a „My Fair Lady“ két „szülőatyja", de Loewe most hallani sem akart a munkáról. Nem komponál, csak ül a millióinl Jay Lerner körülnézett a „piacon", s talált egy kitűnő zeneszerzőt, André Previn személyében ... Amikor már teljesen elkészült a musical, Kate és Lerner repülőre ült, Párizsba utazott, a 86 éves Coco Chanelhez. Az örökifjú „mademoiselle" Ismerte Katherine Hepburn nagy filmjeit, magasra értékelte művészetét, mégis aggályoskodott: — Nem gondolja kedvesem, hogy egy kicsit öreg ahhoz, hogy engem eljátsszon? — kérdezte a hatvanéves, elképedt Kate-től. Amikor egy ruhát eldobok A 21 éves Gábriellé Chanel 1904-ben érkezett Párizsba, a „bűnös városba", egy nyalka huszártiszt oltalma alatt. Itt kezdődött a hódolók hosszú sora, ez a végeláthatatlan menet, amelynek csúcsán a Westminster! herceg áll, aki egy 69 ezer dolláros igazgyöngysorral próbálta elnyerni Coco Chanel kisasszony kegyeit. Coco leghívebb hódolói mégis a nők, akiket megszabadított az átkos fűzőviselettől, akiknek visszaadta nőies formáikat és mozgásszabadságukat. Coco valóban „diktátor" volt... Szalonképessé tette a rövid hajat és a női hosszú nadrágot. Nem kellett ezért különösebb harcot vívnia, csupán egyszer így — rövidre nyesett hajjal és hosszú nadrágban — állított be egy elegáns étterembe. Coco volt az, aki rangot^ adott a hamis ékszereknek, a sokszínű bizsuknak. Néha a véletlen szolgáltatta ötleteit. Egy esős őszi napon otthon felejtette az esernyőjét, kölcsönkérte egy Ismerős férfi trenchcoat-ját, s így született meg a női ballonkabát-divat. Coco évi bevétele három és fél millió francia franki Gyönyörűen berendezett, több szobás lakása van Párizs szívében, de már évek óta szállodai lakosztályban lakik. — A pénz számomra csak egyet jelent: szabadságot... Amikor megkérdezték tőle, hogy tudatában van-e annak, mennyire híres, így válaszolt: — Amikor én egy ruhát mór eldobok, akkor veszik fel a néki De nekem mindig el kell dobnom a ruháimat, hogy újakkal ajándékozzam meg az asszonyokat. Coco Chanel Izgalmas élettörténete kitűnő musical-téma. A „Coco” című musical sikere még a Broadwayn Is rekordnak számít! A darab kiállítási költségei 900 ezer dollárt emésztettek fel, s a sztárok heti gázsija 14 ezer dollár. Még meg sem tartották a premiert, amikor a Paramount-filmgyár már megvette — két millió 750 ezer dollárért — a megfilmesítés jogát. A musical előadásaira jegyet szerezni 1970. májusáig — protekcióval sem leheti Katherine Hephurnnek minden előadás után maszkíroznia kell magát, hogy észrevétlenül kisurranhasson a Mark Hellinger Theater hátsó kapuján. SOMOS AGNES
