Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-03-02 / 9. szám
4 KITÜNTETÉS A tanár napról napra átadja tudását a felnövekvő nemzedéknek, az orvos harcot folytat az ember egészségéért, a kolhozparaszt, aki jó barátságban van a földdel, gondoskodik asztalunk bőségéről, a tudós behatol a titkok világába, a munkás okos gépeket alkot, az ifjú harcos határaink sérthetetlenségét őrzi. És milyen nagy szüksége van munkájukra a hazának! Mennyi szeretettel töltik meg tevékenységüket ezek az emberek! A szovjet nép, az elért eredmények alapján, a kötelességtudat szerint ítéli meg az embert, a társadalom előtt szerzett érdemeit, hazaszeretetét. Azokat a fiait és lányait, akik hőstettet vittek végbe a munka frontján, a legnagyobb kitüntetéssel jutalmazzák: a Lenin-renddel. Ezt a kitüntetést 1930. április 6-án. alapították. És most, csaknem negyven év múltán férfiak és nők százezrei hordják a szívük felett. Az egész haladó emberiség nagy ünnepére, a Lenin-centenáriumra készülve, bemutatjuk olvasóinknak a Lenin-rendet viselők egy csoportját. Különböző szakmák képviselői ők, de mindannyian egyformán szeretik hivatásukat. Ez a hivatásszeretet különös fénnyel sugározza be gondolataikat, szavaikat önmagukról, barátaikról, eredményeikről, elképzeléseikről. LJUBOV SZISZOJEVA, a Moszkva megyei Zvenyigorodszkij szovhoz egykori fejőnője. Esti tagozaton elvégezte a mezőgazdasági főiskolát, jelenleg a Pártfőiskola hallgatója. — Még iskolába jártam, amikor dolgozni kezdtem a tehenészetben, anyámnak segítettem. Láttam, hogy mindenki igyekszik a másiknak segíteni, ha valaki megbetegedett, beálltak helyette. Akkor hullottak lelkembe a föld iránti szeretet első magvai. A mi szovhozunk nagy, egyike a legnagyobbaknak az ogyincovói járásban, öt üzemegységünk van. Ebből kettőt asszony irányít. A járásunk élén is nő áll: Valentyina Csisztyakova, a Szocialista Munka Hőse. öt évvel ezelőtt egy ifjúsági küldöttség tagjaként az Egyesült Államokban jártam. Egy klubban fogadást rendeztek számunkra. Sokan voltak jelen. Foglalkozás szerint ültették az embereket, az egyik asztalnál orvosok, a másiknál színészek, és így tovább. Nekem nem találtak társaságot, így hát egy nagyvállalkozóval kerültem közös asztalhoz. Nem akarta elhinni, hogy fejőnő vagyok. Vizsgálgatta a kezemet, a bőrkeményedéseket kereste. Nem hittek nekem a farmon sem, ahová meghívtak. Felkértek, hogy fejjek meg egy tehenet. Ott mindenki szeme láttára szétszedtem és összeraktam a fejőkészüléket. Megfejtem a tehenet. Csak ekkor hitték el, hogy valóban fejőnő vagyok. NYINA KRASZILSCSIKOVA, az Orosz Föderáció érdemes tanítónője, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselője, a moszkvai 201-es, Zója Koszmogyemjanszkajáról és Alekszandr Koszmogyemjanszkijról, a Szovjetunió Hőseiről elnevezett iskola igazgatóhelyettese. Itt tanít harmincnyolcadik éve. — Nemrégiben hallottam, amint iskolánk egyik felsőtagozatos osztályának tanulói azon vitatkoztak: igaza volt-e Turgenyevnek vagy sem, amikor többre értékelte Don Quijotét Hamletnál. Sok meggyőző érv hangzott el pro és kontra. Akkor felállt egy kislány. Kategorikusan kijelentette: Turgenyevnek van igaza. Don Quijote szerintem is magasabban áll, mint Hamlet. — Miért? — kérdezték tőle. — Azért, mert okos ember sok van a világon, de jó ember kevés. Megörültem a válasznak. Hiszen ez azt jelenti, hogy munkánk meghozta gyümölcsét: a gyerekek megértették a jóság nagy erejét. LARISZA LATINYINA, a Szovjetunió érdemes sportmestere, többszörös szovjet-, Európa-, világ- és olimpiai tornászbajnok. — Gyakran kérdezik tőlem, hogyan sikerült Melbourne-ben négy aranyérmet nyer-PIROS, KÉK, RÓZSASZÍN Balról jobbra: Csengelné vasal, Pásztorné és Hrubjákné ellenőrzik a kész munkadarabokat Mária Valentová, a mesternő ► Foto: Bolyai öt esztendővel ezelőtt — mint tavaszi olvadáskor az áradat — végigzúgott a környéken a hír: az ipolysági kaszárnyát üzemmé alakítják át. Csak Szógel István, a VNB elnöke és munkatársai a megmondhatói annak, hogy mennyi utánjárásba, kilincselésbe került, amíg itt, a „Senki földje" néven emlegetett tájon megvalósult egy régi elképzelés. A Selmecbányái PLETA, az anyaüzem két szervezője, Vladimír Schubert és Ján Mihalik kezdték meg harminc vállalkozó szellemű asszonnyal az „alapítás" munkáját. Ma több mint 400 alkalmazottja van az üzemnek. Két váltásban naponta 8000 darab, harminc féle szvettert, pulóvert készítenek. A gépek egy része még a Selmecbányái anyaüzemből való, de már szép számban találhatók újabb gyártmányúak is, tehát kezd önállósulni az üzem. Különben nem ez a fejlődés mu-
