Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-12-14 / 50-51. szám

BIZALOM

„EGY BOLDOGTALAN" - JELIGÉRE

„Szeretném tudni, létezik-e nálunk olyan intézet, ahol a fiatalkorú betegek lakást, kezelést kapnak és emellett foglalkoztatják is őket. Nekem a lábaim betegek és gyerekkorom óta az otthonhoz vagyok kötve. Az állandó egyedüllét felőrlí az idegeimet. Azért szeretnék olyan emberek közt élni, akik hasonló helyzetben vannak, és mégis hasznos tagjai a társadalomnak."

Levele vétele után érintkezésbe léptünk az Invalidné druzstvo Igazgatóságával, Illetve jogi tanácsadójával, akiknek tolmácsoltuk keresel. A szövetkezet vezetői a legmesszebbmenő készséggel álltak rendelkezésünkre, de sajnos semmilyen konkrét adattal nem tudtunk nekik szolgálni. Leveléből ugyanis nem tűnik ki:

a) nő vagy férfi,

b) milyen szakképzettséggel rendelkezik, milyen munkakör érdekli,

c) internátusi elhelyezésére vannak-e objektív okai, (ápolásáról nincs aki kellőképpen gondoskodna, nem megfelelő a lakása, a magány menynyire jelent elhagyatottságot is, stb.),

d) melyik nagyobb város közelében lakik, illetve hová, melyik járásba tartozik.

A fenti adatokat és a pontos cimét Írja meg levélben a következő címre: Űsvit, v^robné druistvo invalidov, pre faíko poSkodenych, Bratislava, Strakova é. 2/a, ahol azután megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy könnyítsenek szomorú helyzetén.

„SZERETNI, DE HOGYAN?" - JELIGÉRE

A sorstól sújtott fiatalember vagyok. Lelkileg nőnek érzem magam, de testileg férfi vagyok. Nem tudom, mit adnék érte, ha átalakítanának nővé vagy rendes férfivá. Kezeltettem már magam, de eddig eredménytelenül. Szeretnék megnősülni, mint a többi férfi, családot alapítani, mert szeretem a gyerekeket. Így nincs értelme az életemnek. A férfiak társaságát kerülöm, hogy senki meg ne sejtse, milyen szerencsétlen vagyok. Szeretnék találkozni egy olyan férfival, akinek hasonló problémái, nehézségei vannak, csak azt nem tudom, hol keressem...“

Minden ember, aki az állagtól a megszokott sablontól eltér, mert a természet fukaron bánt vele, megcsúfolta — úgy érzi. hogy ez az eltérés a végzete. A társadalomból kiközösítve érzi magát, pedig az emberiség végleien lársnságában mindenki megtalálja a magához hasonlói: a gigantikus típusú, átlag magasságot meghaladók, a törpe növésűek, a süketnémák, a kopaszok és hasonlók mind-mind összetartanak, egy láthatatlan egyesületet alkotnak, mert az ember társas lény és nem bír egyedül élni. Valamennyi egyesület között az egész világon a legjobban megszervezett a homoszexuálisoké. Tagjai egymást ösztönszerűen megtalálják a strandon, uszodában, vonaton, kávéházakban és másutt. Ha kerüli a férfiak társaságát, így nem csoda, hogy nem találkozott még olyannal, akivel megértik egymást. Bejelentettük MUDr. Edita Sipkovská szexuológusnál, címe OŰNZ Bratlslava-vidiek, námestie SNP 10 (a volt Irgalmasok kórháza mellett), aki minden délelőtt rendel. (Hivatkozzék szerkesztőségünkre.) Az orvosnő bővebb tanáccsal látja el.

„Jó LENNE TUDNI, SZERET-E?" - JELIGÉRE

„Szerelmes vagyok egy hozzám való fiatal férfiba, akinek érzelmeivel nem vagyok tisztában. Hogyan tudhatnám meg, hogy valóban szeret-e? A múltkoriban volt a születésnapja, akkor egy kicsit többet ivott a kelleténél, de engem nem hívott meg. Később kihívatott a szobámból, bocsánatot kért, de nem mondta, miér ..

Ha jósok lennénk, megpróbálnánk a jövőjébe pillantani, sajnos azonban mi csak tanácsadással foglalkozunk és ahhoz, hogy helyesen tudjunk következtetni, adatokra van szükségünk. Abból a néhány összefüggéstelen mondatból, amit szerkesztőségünkbe küldött, nem tudjuk, hány évesek. Egy fiatalember másképpen néz egy 15—16 éves kislányra, mint egy húszévesre. Az említett esetben talán azért nem hívta meg. mert a társaságot egy kislánynak nem tartotta megfelelőnek. Bocsánatot kért bizonyára azért, mert szégyellte, hogy többet ivott a kelleténél. De amikor nincs születésnapja, amikor józanul beszélgetnek, akkor megállapíthatja, hogy milyen vonzalmat érez ön iránt. Nem fontos, hogy egyre azt rebesgesse, mennyire szereti magát, az apró figyelmességek, egy kedves szó, egy meleg pillantás vagy Uézszorítás többet mond minden beszajkózott vallomásnál.

— Sok minden volt tavaly, ami nem tetszett nekem. A nacionalista túlkapások, a mindenben hibát keresés, a személyi kultusz tagadásával párhuzamosan az új Dubcek-kultusz teremtése, kirakatpolitikánk, amellyel szocialista kapcsolataink figyelembe vételének mellőzésével akartuk saját népszerűségünket növelni. De sok minden tetszett is. Például az őszinteség, amellyel gondolatainkról, gondjainkról beszélni kezdtünk — mondotta egy falun tanító pedagógus Ismerősöm, amikor legutóbb találkoztunk. Is az „általános bevezető" után rátért tulajdonképpeni mondanivalójára.

— Nem tudom, érvényes-e még, amit tavaly januárban kezdtünk bevezetni — az őszinteség. Nem tudom, mert vannak emberek, akiket azt hittem.

BESZÉLGETÉS

egy pedagógussal

ponként. Attól még kitűnő matematika- vagy irodalomtanár lehet egy pedagógus. Természetesen, szocialista társadalmunk a tudományos materialista világszemlélet elveit vallja magáénak; az emberi gondolat és tett alkotó, mindent legyőző nagyságát. Célja, hogy az ember önmagába vetett hittel, meggyőződéssel legyen saját sorsa, élete, a társadalom formálója, hogy ne béklyózza félelem, kilátástalanság, bizonytalanság. Ennek az anyagi és szellemi feltételeit kell megteremtenünk. Ezért azt akarjuk, hogy iskoláink az ifjúságot a tudományos világnézet megismerésére neveljék. Társadalmunk számára az lenne az ideális, ha minden pedagógusunk materialista meggyőződést vallana, de ott még nem tartunk. Ha arról már nem is beszélhetünk, hogy a Holdra szállás idején a vallásos emberek hite értelmi jellegű, legtöbbjük számára az istenhit, a vallás még érzelmi kötöttség, szükséglet, Mi lehet a „hivatalos" álláspont, a „vélemény" tehát, ha egy pedagógus nem ateista, templomba jár, gyermekeit megkeresztelteti? Nos, ez az ő legszemélyesebb magánügye. Attól, hogy vallásos, kiválóan taníthatja az irodalmat, nyelvtant, matematikát. De nem tartanám helyesnek, ha rá bíznák a természettudományos világnézet alapjainak megismertetését. Valószínű — ha önmagához őszinte — ezt maga a vallásos pedagógus se kívánná. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy a materialista világszemléletre való nevelésről, a megismertetés, megismerés formáiról, céljáról nagyon keveset — legtöbbször egyáltalán nem beszélünk. Természetessé kezd válni, hogy a szekszuális kérdésekről beszélni kell a serdülőknek, hogy az emberi

Ismerek, másképpen beszéltek az elmúlt nyáron és most szilárd meggyőződésünkként mást vallanak. De most, hogy visszatért a nyugalom, s egyre határozottabban érezzük, mit kell tennünk, sokat foglalkoztat az a mondat, amit Husák elvtárs még tavasszal, egyik tévé-beszédében mondott. Hogy nem térnek vissza a megfélemlítés évei, meggyőződéséért — ha az nem okoz kárt társadalmunknak — senkit sem ítélnek el, vonnak felelősségre. Én vallásos vagyok. Sok éven át nem mertem templomba járni, mert titokban figyelmeztettek, tanítói állásomba kerülhet. Vajon most — lehet-e, szabad-e, nem kell-e félnem, hogy elveszítem állásomat?

A kérdés többi pedagógus ismerőseimet juttatta eszembe. Sok közöttük az ateista, de akad vallásos is. Vallásos, aki ezt sosem tagadta, ha nem is beszélt róla. Járt templomba, de nélkülözhetetlen volt a falu kulturális életének szervezésében. Van olyan is, aki tízegynéhány éven keresztül buzgón tanította a tudományos világnézet alapjait, rendezte a polgári névadókat, esküvőket — tavaly pedig nagy gyermekeit megkereszteltette, beíratta hitoktatásra. Az idén újra szervezi a polgári rendezvényeket, gyermekeit most nem engedi sem templomba, sem hitoktatásra .. . Azt hiszem, aki falun él, vagy élt, annak nem kell megmagyarázni, melyik pedagógus emberi hitele, erkölcsi magatartása vívja ki tanítványai, a szülők tekintélyét, a közösségét, amelyben mindenki Ismeri egymást.

Az őszinteség, meggyőződésünk vállalása feltétlenül bizalomkeltőbb és bizalmat érdemlőbb, mint a köpönyegforgatás, a kétszínűség. Ha egy pedagógus vallásos — az nyíltan járjon templomba. Becsületesebb így tenni, mint „titokban" (amiről rendszerint mindenki Időben értesül) a szomszéd városba, vagy egy távoli községbe menni vasárnakapcsolatok javítására szükség van, hogy az érzelmi nevelésben még hiányosságok vannak... a részeket, az emberi jellem, a magatartás formálóinak némelyikét már vizsgáljuk, fontosnak tartjuk. És éppen a természettudományos világnézet kialakításával foglalkozunk keveset, ami megszüntethetne, vagy legalábbis könnyebben megoldhatóvá tenne sok más problémát az ifjúság nevelésében. A vallásos ember is elismeri, méltányolja a világűr meghódításában elért eredményeket, az anyagi világ alakításában tevékenyen részt vesz, meghajol az ember teremtette tudományos sikerek előtt, de társadalmunk szemére veti, hogy érzelmileg nem adunk olyan eszmét, amely a vallást helyettesíthetné, pótolná, ami felérne az isteni tízparancsolat erkölcsformáló erejével.

Rakétát rajzoló, felhők fölé műholdat képzelő gyermekeinknek elérhető ideálokat kell adnunk. Nansentől Gagarinig hosszú a sor, amely az emberi nagyságot, a másokért élés, tenniakarás nagyszerűségét példázza. A tiltó parancsolatok helyett cselekvésre szólító etikai normákra van szükségünk. Jobban, mélyebben kell ismernünk — és tanítanunk a marxizmus—leninizmus elveit. Mert a kommunista felelősségtudat kialakítása, a társadalom építéséből vállalt személyes feladat az az eszme, amely előbbre viszi az emberiséget.

Magatartásunkkal a hibákat, de a biztos távlatokat is megmutató őszinteséggel meg kell szüntetnünk a félelmet, felszámolni a tudatlanságot, és mindenkiben ki kell alakítanunk az Ember tisztaságába, erejébe, nagyságába vetett hitet.

Harasztiné M. E.