Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-14 / 50-51. szám
м<?& A TÖRTÉNELEM ALAKUL Amikor elhatározták, hogy Vietnamba utaznak, nem is gondolkoztak a veszélyen.Több volt ez romantikus felbuzdulásnál. — Művész célunk közös: mindig ott akarunk lenni, ahol alakul a történelem, ahol a világban valami fontos és komoly dolog történik. Ez a mi „stratégiánk", de ez más, mint a riporterkedés. Nem tartjuk elsődlegesen fontosnak a közvetlen aktualitást, nem filmriportot akarunk készíteni. Az események „letapogatását" mindig saját érzelmeinken, tapasztalatainkon és véleményünkön keresztül akarjuk elvégezni, a művészi asszociációk segítségével. Nagyfokú naivitással indultunk útnak: násokat is csak tilmzajnak, kelléknek tartottuk Aztán egy napon rájpk szakadt minden valóságával a háború. A szó szoros értelmében! Két amerikai Phantom-gép repült a falu fölé ... — Először alig akartuk komolyan venni őket, hiszen átlagos volt naponta a 100—150 berepülés, $ a falu felett naponta vívták csatájukat a gépek. De a Phantomok most nem repültek tovább. Két-két anyabombát dobtak a falura. Anyabombal Milyen gyilkos cinizmusú ez a szóösszetétel! Az anyabomba még a levegőben hatvan kis bombára esik szét, s minden részbombában hatezer acélgolyó vanl Könnyű kiszámítani: Hau Loc ötszáz lakosára egy millió 440 ezer golyót szántak a PhantomokI Néha a bombákban nem acél, hanem plasztik golyók vannak, amelyeket nem mutat ki a röntgen ... — De hol volt itt röntgen? Egy kis bomba a konyhánkban robbant, a golyók húsz centiméterrel a fejem felett szitára lyukasztották a ház falátI A támadásnak nyolcvan súlyos sebesültje volt, köztük állapotos asszonyok, öregek, gyerekek. És nyolc halál I Köztünk Duong, a kisfiú, kedves és vidám játszópajtásunk ... — Nehéz itthon megértetni, érzékeltetni ezt a tragédiát. Haldoklik mellettem egy ember, s nem tudok segíteni játékfilmet akartunk csinálni! De a téma, maga a valóság, kitört abból a keretből, amelyet neki szántunk. Egy hónapig együtt éltünk, dolgoztunk és örültünk, féltünk és temettünk az ötszáz lakosú Hau Loc halászfalu lakóival. Megértettük hétköznapivá vált hősiességüket, s azt, hogy jobban szeretik szabadságukat az életüknél I A PHANTOMOK GOLYÓI Mindig éjjel utaztak. Szétlőtt városokon és falvakon át haladt az útjuk. A terepjárók teljes sötétségben mentek előre, még egy cigarettára sem lehetett rágyújtani. Átmentek olyan hídon, amely fél métérrel a viz alatt húzódik, hogy észrevétlen maradjon. Találkoztak azzal a nyolc, tutajt irányitó fiatal, törékeny lánnyal, akik testsúlyuk háromszorosát is képesek elvinni. Átmentek áradó folyókon, amelyek felett csak két arasznyi gerenda ivei át, s az autók kerekeinek fél centiméterrel sem szabad tévedniök! Hatszor indultak neki, hogy átjussanak a legveszélyesebb szakaszon, a Truong Bon hágón, de előttük mindig lebombázták az autókaravánt, járhatatlanná vált az út, s vissza kellett fordulniok, hogy biztos helyen pirkadjon rájuk a hajnal. Amikor elindultunk a halászfalu felé, még olyanok voltunk, mint két kamasz. Tele tettvággyal, dicsőségvággyal, vakmerő romantikával. Annyira semmibe vettük a veszélyt, hogy a bombarobba-A phantomok kct-ket anyabombat doblak a falura >» cn fai :0 »* О •Q) C CL «л *<Ü c •o > JX 1« СО Ф - -Ж c <u о Ü"! lí Ф — <> rajta! Végig kell néznem vergődését, szenvedését, s üvölteni szeretnék! HÁNYSZOR SZÜLETETT GIA? Rue volt a vezetőjük, Dinh a tolmácsuk és a két gépkocsivezető: Gia és Bich. Gia nagyon tapasztalt sofőr volt. Ha már ő is feltette az acélsisakot, akkor tudtuk, hogy nagy baj van! Tizenhétszer járta már meg a Truong Bon hágón át, a veszélyes utat... — Gia bebizonyította, hogy az emberi lelemény és élniakarás hogyan foghat ki a Phantomok gyilkos erején? Egy éjszaka a teljesen szétbombázott Vinh városon át vezetett az utunk, amikor megjelentek a Phantomok és világitó rakétákat dobtak le. Gia kiparancsolt bennünket a kocsiból, s maga is beugrott az egyszemélyes, útmenti bunkerek egyikébe. Körülbelül egy kilométernyire robbant az első bomba. Gia kiáltott, hogy gyorsan szálljunk be a kocsiba! A felszaggatott úton alig 15—20 kilométeres sebességgel lehet közlekedni, de ő most gázt adott, s hatvan kilométerrel száguldott. Hirtelen fékezett, s megint kiáltott, hogy rohanjunk ki a kocsiból és rejtőzzünk el. .. Néhány másodperc múlva ismét robbant egy bomba: pontosan azon a helyen, ahol előbb mi voltunk! — Ez a gépkocsivezető nem hős, hanem ember... Amikor Hanoiba visszatérőben elértük azt az útszakaszt, ahol már nincs bombázás, ahol lehet lámpát használni, s jó a beton, Gia megállította a kocsit, rágyújtott egy cigarettára, mélyeket slukkolt és hátradőlve az ülésen, behunyta a szemét. Tudtuk, hogy mire gondol. Ez volt a hágón át a ti-Pintér György, a? operatőr ig N V ■o a a ■я > И M tn e 3 55 Két kislány a vidám játszópajtások közül, Dvong már soha nem játszhat velük ... zennyolcadik útja. Most született meg tizennyolcadszor! elég egy fém-óraszíj Féltek? — Természetesen. De rossz szó erre az, hogy félelem. Inkább feszültség, transz, amely kikezdi az ember idegeit, amikor úgy érzi, hogy a kezefejét súrolják a gépek, s a bombák az agysejtjeiben robbannak ... Egyszer nagyon féltünk. Apály volt, sétáltunk a tengerparton, s a fejünk felett elhúzott egy amerikai gép. Nagy volt a kisértés, s a felvevőgépet felfelé fordítva, fényképezni kezdtük a repülőt... A lencsén, vagy a szűrőn megcsillanhatott a napsugár, mert egyszeresük a gép megfordult, s felénk tartottl Bukórepülésben többször is szemügyre vett bennünket, még a pilótát is láttuk, de az valószínűleg arra gondolt, hogy kár két emberre pazarolni egy anyabombát! — És a halászok féltek? — Nem féltek. Kijártak a halban szegény, veszélyes tengerre, s naponta megküzdöttek a betevő falatért. Az aszszonyok sem féltek, akik reggeltől-estig meregették a vizet a rizsföldekre, s felettük csatáztak a gépek, körülöttük aratott a halál. Élniök kell, enniök kell, dolgozniok kell. Egyszer Gia figyelmeztette őket, hogy húsz méternél beljebb ne fussanak a földre, mert azok tele vannak fel nem robbant, mágneses bombákkal. Nincs elég tűzszerész, nincs elég idő arra, hogy ezeket hatástalanítsák. — Útközben gyakran láttunk falusi fiúkat, akik párosával kimentek a földekre, s levettek magukról minden fémes tárgyat, mert ezeknek a bombáknak elég egy csat, egy fém-óraszíj... aztán fogtak egy hosszú kötelet, közepére egy fémtárgyat akasztottak, s lassan elindultak. így robbantották fel a bombákat! Ha elég ügyesek voltak, félre ugrottak. De ha nem ... * * * Pintér György 1968-ban, Sipos István, pedig 1969-ben végzett a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Mindkettőnek rendezői és operatőri diplomája lesz. Diplomafilmjüket Észak-Vietnamban forgatták. A címe: „Beavatkozás“... 1968 szeptemberében és októberében jártak Vietnamban. Pontosabban: Nghe- An megyében, Hau Loc halászfaluban, a 4-es katonai övezetben, a 18. szélességi fokon. — Otven fokos volt a meleg, s a levegő páratartalma 96 százalék. Ilyen időjárás mellett korcos lesz az új negatív is, mert megolvad rajta az emulzió S. A.
