Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-07 / 49. szám
Ú ÓVODAÜGYBEN Vágsellye város. Nem is akármilyen, űsl város, s egyben ú], fiatal Ipari település. A Dusló, a város hatalmas vegyigyára megduzzasztotta. A jelenleg tizennégyezer Iakosd város lélekszáma néhány éven bellii megkétszereződik. A lakosság összetétele sokszínű, ha nem is a sző fajtajelölő értelmében. Az őslakosság ma már csak kis hányadát jelenti a városnak. Vágsellyén, a magyar oktatásügyi intézmények születése éta nincs magyar ővoda. A magyar szülők már néhányszor próbáltak gyermekeik részére óvodai osztályt kiharcolni, mint mindig, most legutóbb is, próbálkozásuk kudarcba fulladt. Fél év sem telt el azóta, hogy lapunk hasábjain foglalkoztunk a magyar óvónőképzés problémáival a lévai óvónőképző ürügyén. Léván az idén nem nyílt magyar tannyelvű első osztály. Most pedig a sellyel magyar szülők jogos és kielégítetlen követelése azt bizonyltja, hogy a magyar gyerekeknek nemcsak óvónőre, hanem óvodákra Is szükségük Esti sötétség, kihalt táj. Szimbolikusnak éreztem. A nagykürtösi járásban jártunk, Pótor felé igyekeztünk. Panaszügyben. Ügy látszik a jószerencse, — bár bányászfaluban jártunk —, aznap nem szegődött a nyomunkba. A panasztevő elutazott. Jó, hogy előzőleg már személyesen találkoztunk. Ismertem a problémáját. Panaszának oka: a rossz szomszédi viszony. Az elemlámpa gyér fényében hoszszú, földszintes épület tűnik elő. Három bányászcsalád lakja. A panasztevő öt évvel ezelőtt vette meg a középső részt. Drótkerítés választja el egymástól a szomszédokat. De a fal közös mindkét oldalon, a villany- és gázvezeték is. Beszéltem a szomszédokkal, a HNB elnökével, a körzeti orvosnővel. Leszűrve a hallottakból a következtetést, ennyi a megjegyzésem: Egy 60 éves bányászasszonyról van szó, öt évig a föld mélyében dolgozott, míg a Munkatörvénykönyv erre vonatkozó rendelkezése be nem tiltotta a nők számára a mélyszinti munkát. Utána a felszínen munkálkodott, amíg futotta az erejéből. Ma nyugdíjas. Idegileg megrokkant. Időnként a saját házában „bányászik“, keres, kutat, ás és megbontja a vakolatot. Azt állítja, hogy vegyszerekkel mérgezik a falát, és lentről hangokat hall. Kényszerképzetek? Több bizottság kiszállt már, feltevéseit nem igazolták. Az orvos véleménye nem kedvező. A férj, több időt tölt kórházban, mint otthon. Az asszony napról napra fogy, felőrlődik. Segítséget vár. Személyes találkozásunkkor logikus összefüggéssel beszélt. Nehéz élete megviselte idegeit? Minden bizonnyal. Talán a teljes környezetváltozás segítene, ha más emberek vennék körül. Mert ezen a kapcsolaton, amely szomszédaihoz fűzi, már nehéz segíteni. A furcsaságok mögött az érző, szenvedő embert kell látni, aki segítségre szorul. A helyi szerveknek kell a körzeti orvossal karöltve megtalálni a segítség módját. F. néni, míg bírta, a bánya mélyén és felszínén rakosgatta évek hosszú során át a maga építőkövét, a társadalom nagy egészének javára. Most, amikor már megrokkant, nem csúfolódást, kézlegyintést, felette való bosszankodást érdemel, hanem segítséget. Kötelező módon. Az elveket a gyakorlatban kell érvényesíteni! A városi nemzeti bizottságon három embert találok, akik ebben a kérdésben tájékoztatni tudnak. Stefan Hlavaty elnök, Ernest MikláS titkár és Berto Roger elvtárs, a városi pártbizottság tagja, aki az egészség- és az oktatásügy kérdéseinek felelőse. Mivel az idő rövid, — a szomszéd helyiségben már gyülekeznek a gyűlés résztvevői — azonnal rátértünk a kérdésre. — Miért nem nyitották meg a magyar tannyelvű óvodát az idén? — kérdezem a sellyei HNB elnökétől. HLAVAT'? ELVTÁRS: A szlovák osztály is kevés. A kérdés összetett. Mivel a városban nincs elegendő óvodai tantermünk. Bár a Duslo Nemzeti Vállalat már tizenegy lakást feláldozott erre a célra, mégsem tudjuk az igényeket teljesen kielégíteni. — Tudtommal a városban tizenegy óvodai osztály működik. Miért nem lehet ezekből egyet a magyar gyerekek rendelkezésére bocsátani? ROGER BENŐ elvtárs válaszol a kérdésre valamennylök helyett: Ha a magyar óvodát megnyitnánk, akkor a magyar gyerekek óvodaigényének száz százalékban megfelelnénk. A szlovákoknak viszont nem. Mit szólnának akkor a szlovák szülők? Különben Is, vannak olyan faluk is a környéken, ahol a szlovák kisebbségnek nincsenek saját nyelvű osztályaik. ... Nem vitázok most arról, hogy a nemzetiségi intézmények indítása körül mindig van egy jó adag bizonytalanság. Sem arról, hogy a mostani huszonkét jelentkező száma a továbbiakban jóval megnőne, és az a perdöntő száz százalék rövid időn belül érvényét vesztené ... — Háromszáz gyerek jár óvodába — fűzi tovább a szót Hlavaty elvtárs. — Pontosan háromszázkilencven. Ezek között vannak magyar gyerekek is, akiket már elhelyeztünk. Szüleik közül tizenhatan szintén kérvényezték a magyar óvodai osztályt. (Csak azt a kérelmezést vették figyelembe, amelyet mindkét szülő aláírt?!) Viszont rengeteg a jelentkező, akiket előjegyeztünk. Tizennyolc óvodás korú gyereket nem tudnak elhelyezni az óvodákban — helyhiány miatt. BENŐ EL VT ARS: Üzemünk, a Dusló is mindent megtesz, amit csak megtehet, de többet egy deficites üzem nem áldozhat. Ez mér erkölcsi kérdés. A szlovák gyerekek rovására nem nyithatunk magyar óvodai osztályt, — Miért nem hívták meg a tanács ülésére Ecsi elvtársat, az óvodakérelmezők képviselőjét? MIKLAS TITKÁR: csak később érkezett az irodába, ő tud a jegyzőkönyvek alapján felvilágosítani. Részt vett egy tanácsgyűlésen, ahol a magyar óvodai osztály nyitását tárgyaltuk. Azon a gyűlésen nem született semmilyen határozat. Az elutasítást máskor határozták el. MIKLAS TITKÁR: Arra a gyűlésre azért nem hívtuk meg, mert akkor nem volt programpont a magyar óvoda ügye, csak vita közben merült fel ez a kérdés. — Az ön véleménye szerint miért nem lehet magyar óvodai osztályt nyitni? MIKLAS TITKÁR: A magyar osztály megnyitásával a szlovák gyerekeknek ártanánk. Hiszen az előjegyzésben már eddig százharminchét név sorakozik óvodára várva. — Az előjegyzésben feltüntették, hogy a szülők milyen tannyelvű óvodába kívánják járatni gyerekeiket? MIKLAS TITKÁR: Nem, hiszen csak szlovák osztályaink vannak. így zárul be a kör. Huszonkét gyerek részére nem nyitnak osztályt, nehogy előnyben részesítsék a magyar nemzetiségű gyerekeket. Az előjegyzésben pedig nincs feltüntetve, hogy milyen nyelvű osztályba kívánja a szülő a gyerekét járatni, mert csak szlovák osztályok vannak. Varázskör ez? — Nem! Ez valami más! Végezetül felkerestem Szabó Imre iskolaigazgatót, hogy általa megismerjük a szülők, a többség véleményét. Szabó Imre, a magyar tannyelvű kilencéves iskola igazgatója egyike volt azoknak, akik a magyar nyelvű óvodai osztály megnyitását kezdeményezték. — Sellyén 1952-ben nyílt a magyar iskola, óvodát azonban azóta sem sikerült kiharcolnunk. Mostani kezdeményezésünk még hatvannyolcban kezdődött. Megkérdeztem a magyar PÁLINKAFŐZÉS, SPIRITIZMUS Hogyan élnek a 30—40 házból álló kis telepen a domb tetején, kilométernyi távolságra a falutól az emberek? Többekkel beszéltem. Legtöbbjük nyugdíjas, de vannak közöttük fiatalok, gyerekek is. Az egyik házban a szesz szaga vágja mellbe az embert, amint belép. A vizes padkán két vödör, víz helyett alkohollal telve. Egyikben merőkanál, és mellette bögre. Természetellenesen csillogó szempár. Az ágyban egy idős néni fekszik, arca mint a piros pünkösdi rózsa. Sok alkoholt fogyasztanak errefelé, nagyban főzik a szilvapálinkát. Mivel töltik a szabad idejüket? Másik helyen kérdezem egy tizenhárom éves kislánytól: — Jól tanulsz? — a válasz: — Nem. — Olvasol néha könyveket, meséket? — A felelet ugyanaz. A fülembe jutott, hogy a régi tárnákban, elhagyatott bányafolyosókban spiritiszta összejöveteleket tartanak, szellemet idéznek. Fiatalok is járnak oda. Felteszem neki a kérdést nagyszülei jelenlétében. — Te is jársz? — Zavarba jön, nem néz rám, lesütött szeme alól a nagyanyjára pislant, aki cáfolja, hogy ilyesmi létezik náluk. Többeknél firtatom a spiritiszta szeánsz ügyét. Mindenütt ugyanaz a zavarodottság, tagadás. Egy fiatal bányász jön haza a munkából. — ön modern ember, öntudatos bányász, mondja meg nyíltan, vannak ilyen föld alatti összejövetelek? Talán a völgyben, innen vagy három kilométerre — mondja. — De azt hiszem, csak voltak. Nálunk itt a hegyen ilyesmi nincs. A ház mögött egy kimerült bányalejárat. Egy nagyobb földhalom az egész, tetejét benőtte a fű, oldalán egykori szénréteg néhány darabja, és körülötte a homály ... ELMARADOTT VIDÉK VOLT? A HNB-én beszélgetünk Ján Adamík elnökkel, Michal Hudec titkárral és Ján Knapek anyakönyvvezetővel. A Zihlavával bővült 1070 lakosú Pótornak 30 százaléka bányász, 5 százalékuk nő. A hat kilométerre levő Veik? KrtíS-i Bafta dolinába járnak dolgozni. Keresetük 2—3000 korona. A szabad szombatokon is dolgoznak, így száz százalékra teljesítik a tervet — tájékoztatnak. Az 1200 hektáros földművesszövetkezetben az asszonyok képviselik a legfőbb munkaerőt, bár legtöbbjük csak idénymunkás. Egy CSAO autójavítóműhely is van a faluban, de a fiatalok jó része Kékkőre. Besztercebányára, Losoncra jár dolgozni. — Szórakozási lehetőség? — A mozi idén megszűnt, nem fizetódött ki. Zihlaván van egy klubhelyiség, a fiatalság egy része oda jár táncolni.
