Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-11-16 / 46. szám

VÉDELMÉBEN Lehet-e, kell-e az emberek magánéletének problémáival, bajaival intézményesen törődni, foglalkozni? Mások boldogságáért dolgozni, tenni valamit olyan felelősség, amit csak önmaguk erkölcsi szilárdságában, ítélőképességében és tár­gyilagos tájékozottságában biztos emberek vállal­hatnak. Az ilyen intézmény társadalmi küldeté­sének nagyságát, fontosságát még a szavak játé­kossága sem oldja, ha így nevezzük: boldogság­felelős. Hivatalos neve: „Házassági és család­­védelmi tanácsadó“. Rendel minden csütörtökön délután 14,00 és 17,00 óra között. Ennyi áll a duna­­szerdahelyi kórház poliklinikai részlegének egyik fehér ajtaján. Mi kellett ahhoz, hogy október végétől minden csütörtökön kinyílhasson ez az ajtó a tanács­kérők előtt, s hogy egyáltalán — valaki lényeges­nek tartsa a család, otthon, házasság örök kérdé­seire, korunkban felmerülő problémáira a válasz­adást. Beszélgettünk, meditáltunk. Hogy társadalmunk a család, házasság helyzetének alakulásakor eddig nak orvoslásra, ha nem előzték meg őket. Az elsők között úgyis a családtervezést, a terhességmegelő­zést szolgáló tanácsadás szerepel majd. A családi élet megsérült, vagy ki nem alakult harmóniája pedig lelki bajok, idegbántalmak forrása. Ha már az első tünetek jelentkezésekor segítünk — keve­sebb lesz az idegbeteg anya, a lelkileg sérült gyermek — és talán az alkoholista férj is. Ez volt a véleménye dr. Terén nőgyógyász főorvosnak és Lepis Mária járási szülésznőnek is. — Nagyon izgatott vagyok, sikerül-e, jó lesz-e, bizalommal fordulnak-e hozzánk? — nézett körül Stecklerné a napfényes rendelőben a megnyitás előtti napon. — Minden rendben lesz — nyugtatta, biztatta Lepis Mária, miközben sorra szedegette elő a fiók­ból az ismeretterjesztő egészségügyi és pszicholó­giai anyagokat. — Ezeket oda tesszük a váróba, az asztalra. Akit érdekel, vihessen belőle. — Valóban nem izgul? Tud majd választ adni a kérdezőknek? Segítséget, tanácsot? Hiszen ön lesz itt az, akihez először és elsősorban fordulnak a tanácskérők?! — Több mint két évtizede, hogy közvetlen kap­csolatban vagyok a járás édesanyáival. Fiatal, ta­pasztalatlan kismamákkal, idősebb, több gyerme­kes anyákkal. Ismerem testi-lelki bajaikat, tudom, hol mitől függ, hogy kopott-e, vagy új, hófehér a pólyavánkos, amibe az újszülöttet bugyolálják. Tudom, mekkora gond, ha még pici a gyerek és már a másik is útra készülődik és hogy milyen baj, ha megbetegszik az édesanya... és hogy mi­től betegszik meg a leggyakrabban. Mostanáig is lépten-nyomon kérték tőlem a tanácsot. „Sír éj­szaka a gyerek, a férjem haragszik miatta, mit csináljak? Segítsen már, Lepisné, szóljon az érdekemben a bizottságban — három gyerekem van, nem akarok megint szülni.“ Sorolhatnám a Steckler Borbála a SzNSZ járási titkára ◄ Lepis Mária a járási szülésznő Dr. Sintayová pszichiáter F. Spácil felvételei többnyire csak a következményeket mérte fel. Sok a válás, a szétesett családokból származó gyermekek száma, akik fokozott gondoskodást igényelnek. Gyermektartás, magányos anya... és így tovább, de foglalkozunk-e eleget és érdemben a válást kiváltó okokkal és törődünk-e azzal, hogy ezek az okok megszűnjenek. Nem lenne helyesebb, ha a házasulandókkal, fiatal házasok­kal, a család harmonikus életét zavaró problé­mákkal foglalkoznánk? Egy éve már, hogy Steck­ler Borbála, a nőszövetség dunaszerdahelyi járási titkára ezzel kapcsolatban azt mondta: létesíteni kellene Dunaszerdahelyen is egy olyan család­­védelmi tanácsadót, amilyen Prágában már né­hány éve villámhárítója a válásoknak, segítője a gondjaikra választ kereső fiataloknak, elsimítója, tisztázója kisebb-nagyobb családi viszályoknak, nézetkülönbségeknek. Nem azért, mintha Szerda­helyen több lenne a válás, mint az ország iparilag fejlettebb területein, városaiban: ellenkezőleg. De éppen azért, hogy a házastársak felelősségtudatát elmélyítsék, kialakítsák, a fiatalok érzelmi neve­lését irányítsák, a nőket az anyaság hivatására neveljék, ennek betöltésében segítsék. És Steckler Borbála addig kérdezett, javasolt, magyarázott, érvelt, amíg megértő segítségre nem talált. Tetszett a gondolat, amelyből nem is olyan lassan konkrét terv lett. Kell, szükség van rá! De hol és ki vezeti majd? Legyen itt, nálunk a kórház épületében ajánlotta dr. Kasala igazgatóhelyettes — hiszen a családi gondok-bajok legtöbb esetben nálunk vár­sok kérést, kérdést — szinte előre látom, mivel fordulnak leggyakrabban majd itt is hozzánk. Csakhogy mi tanácson kívül egyébbel is segítünk ám — előkészítettük nemcsak ezeket az ismeret­­terjesztő anyagokat, hanem az Antigestet, a pesz­­száriumokat is. Tehát tökéletes nőgyógyászati ki­vizsgálást, szaktanácsadást, segítséget, terhesség­gátló gyógyszert és eszközt is biztosítunk. Ebben dr. Terén nőgyógyász-főorvos, a lelki bajok, problémák orvoslásában pedig dr. Sintayová pszi­chológus segít majd nekünk. — A prágai tanácsadóban egy-egy látogatásért, kivizsgálásért fizetni kell, tekintve hogy a Műve­lődési Otthon tartja fenn. Itt mi a helyzet? — Tanácsadásunk ingyenes, mert egészségvé­delmi felvilágosító tevékenységnek tartjuk, — Még egy párhuzam: Prágában családjogi fel­világosítást, háztartásvezetési, lakberendezési ta­nácsokat is adnak. Dunaszerdahelyen erre nincs szükség? — Az utóbbi — azt hisszük, inkább a nagy­városi adottságokból adódik. A jogi tanácsadást ■ a járás lakosai ha majd igénylik — biztosítjuk. Mi lesz, ha levélben is kérnek tanácsot? — Válaszolunk rá. De — itt vagyunk, elérhető helyen a dunaszerdahelyi járás minden lakosa számára: inkább keressenek fel bennünket. — Tekintve, hogy ez Csehszlovákia egyetlen magyar nyelvű házassági és családvédelmi tanács­adója, könnyen lehetséges, hogy más járásból is szívesen felkeresnék önöket a nagy családi gon­dokkal küszködő, csak magyarul tudó édesanyák, asszonyok? Lehetséges, hogy fogadják őket is? Erre már dr. Terén főorvos adott választ — Hoztak olyan határozatot, hogy a lakosok kivételes esetekben szabadon választhatnak ma­guknak kezelő orvost, ha indokolt, itt is ez lehet a gyakorlat: ha szükséges, segítünk tanácsadónk­ban más járásbelieknek is. — Milyen konkrét eredményt vár főorvos úr a tanácsadótól? — A már elmondottakat: a kis bajok kiküszö­bölését, mielőtt komoly és nehezen gyógyítható, vagy gyógyíthatatlan betegség nem lesz belőlük. Elsősorban a terhességmegelőzés, családtervezés népszerűsítését, hogy kevesebb legyen a terhesség­megszakítás ... Csak eléggé pesszimista vagyok, ami ezt illeti. Akinek legnagyobb szüksége lenne rá, hátha nem keres fel bennünket... Egymás iránti felelősségre is nevelni kell az embereket. Lepisné nem pesszimista? — Én nem! Mert éppen itt „szorulunk egy­másra“ a nőbizottsággal, hogy mindenki meg­találjon bennünket, akinek szüksége van ránk: Hívják ide az asszonyokat, beszéljenek nekik a tanácsadóról, hogy megszokják: számíthatnak ránk. Addig pedig: én sem pihenek! Megszólítom üzletben, utcán az asszonyokat: Gyere el, segí­tünk! De — kérem, írják meg, hogy várjuk a fiatalasszonyokat éppúgy, mint a férjeket, vagy a nagymamákat. Jó munkát tehát „tanácsadók". Kedves tanács­talanok pedig — nyitva az ajtó, tessék belépni! HARASZTINÉ M. ERZSÉBET

Next

/
Oldalképek
Tartalom