Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-11-09 / 45. szám
Ulf« A kutatóintizet gyümölcs- is szőlőskertje kivétel nélkül saját autójukkal érkeznek, s így az autók száma csaknem megkétszereződik. A bécsiek azt mondják, hétfőn reggel inkább gyalog mennek munkába, mert így sokkal előbb odaérnek, mint autóval. Délelőtti programunk: városnézés. Könyveket lehetne írni erről a városról. A város szívében csaknem minden házhoz fűződik valami történet. Évszázadokon keresztül jártak ide a környező országokból ezrek és ezrek szórakozni, mulatni, eldorbézolni az ország vagyonát. Ma már mindezen csak mosolygunk. Am este megcsappan a kedvünk, ha egy közepes szórakozóhelyen száz Schillingen alul nem adnak egy üveg Coca-Colát sem. Délután Ausztria egyedüli kertészeti és szőlészeti kutatóintézetébe látogatunk el. A Bécset félkörben ölelő hegyoldalon fekszik a 35 hektáros kísérleti telep. Olyan munkahely ez, ahol nemcsak a gyümölcsfák és szőlő nemesítésével foglalkoznak, de maguk nevelik a szakembereket is. Sljsztrák földön jártunk Iában tanulhasson, nem mindenki engedheti meg magának. Amellett, hogy nagyon szigorúak a követelmények, havonta 750 shillinget kell fizetni a kosztért és a lakásért, s szemeszterenként 200 shillinget tanítási költségként. Pernerstorfer mérnök, a kutatóintézet kertészeti részlegének vezetője végigkísér a gyümölcsösön. A törpefákon érett gyümölcs fürdik a délutáni napfényben. Csalogat, csábít, incselkedik velünk, mintha csak tudná, úgysem szakíthatjuk le. Itt minden darabot számon tartanak. A fákat külön táblával látták el, amelyen a legfontosabb adatok szerepelnek. Ez csak a szakemberek számára érthető. A kutatóintézet feladata olyan gyümölcsfákkal ellátni az országot, melyeknek gyümölcse a nagy konkurenciában is állja a versenyt. S ez bizony nem a legkönnyebb feladat. A piackutatás eredményei azt mutatják, hogy a legkeresettebbek az édes, illatos almák, vagyis az Amerikából származó fajták. A kutatási munkát tehát ebben az irányban akarják folytatni. Ausztria gyümölcstermesztésének csupán egynegyed részét képezi a nagyüzemi gyümölcstermelés. Nagyobb része a kis termelőktől, kis gyümölcsösökből kerül a fogyasztókhoz. Természetesen így a piacellátást mind mennyiségileg, mind minőségileg nehéz tervezni. Ezért minden igyekezetükkel arra törekednek — s ezt államilag is támogatják — hogy az intenzív gyümölcstermesztés országos méretben minél jobban elterjedjen. Megnéztük még a szőlészeti részleget is. A munkásnők itt fürge moz-Aki még nem utazott az országúton Pozsonytól Bécs felé, el sem tudja képzelni, milyen közel van a városhoz a határ. Mintha teljesen hozzánőtt volna Pozsonyhoz. Csaknem hihetetlen, hogy Ligetfalutól alig egy kődobásra már osztrák földön járunk. Még közelről látjuk a várost, a Csalogányvölgyben épülő korszerű lakótömböket. Párhuzamosan haladunk a Dunával — persze folyásával ellenkező irányban. Bécsnek egymillió-nyolcszázezer lakosa van, s a város hosszúsága meghaladja a huszonkét kilométert. Reggeli nyolc és kilenc óra között van a csúcsforgalom. Az utcák ilyenkor megtelnek autóval, s a leggyorsabb közlekedés a gyalog járás, legfeljebb a kerékpározás. Amíg bejutunk a perifériáról a város szívébe, több időbe telik az út, mint Pozsonytól Bécsig. S jaj annak, aki turistaként saját kocsijával ismeretlenül járja a várost! Órák hosszat nem tud kivergődni a kocsiforgatagból. A forgalom hétfőn reggel a legnagyobb. A Bécsben dolgozó vidékiek Az osztrák városok utcái tömve vannak autókkal Az asszonyok ilyen műanyagputtonyokba szedik a szőlőt A kutatóintézet ugyanis saját iskolával rendelkezik, amelyben olyan szakembereket nevelnek, akik az itt szerzett elméleti és gyakorlati tapasztalataikat közvetlen a termelésben érvényesíthetik. Az iskola öt évfolyamú és két irányzatú — gyümölcs- és szőlőtermesztésre nyújt képesítést. Az érettségizők között alig akadnak lányok. De az a két-három lány, aki évente megszerzi az érettségi bizonyítványt, nagyon kapós. Az iskola növendékei bárhol elhelyezkedhetnek ebben a szakmában, a speciális kereskedelmi kamaráktól kezdve egészen a közvetlen termelésig. Persze azt a „luxust“, hogy ebben a korszerű felszereléssel ellátott iskodulatokkal szedték az illatos szőlőt. Elmentünk mellettük, szóltunk hozzájuk. Ám ők meg sem álltak — hajlott derékkal válaszoltak. Itt nem fecseghetnek hosszú félórákat — itt dolgozni kell! Végigjártuk a gyümölcs- és szőlőhegyet. A mosolygó piros almák láttán éppen úgy összecsordult a nyál a szánkban, mint a tömött szőlőfürtöknél. Mégsem ismerkedtünk meg ízükkel. Nem volt, aki megkínáljon. S ezen egy csöppet sem csodálkoztunk. Itt mindennek megvan a maga ára, minden fillért számon tartanak, ingyen semmit sem adnak ... Hirtelen arra gondolok, hogyha most otthon, vagy Magyarországon, a Szovjetunióban vagy Bulgáriában lennénk, biztosan kedves kínálással tennék elénk a gyümölcsöskert gyöngyszemeit. Dehát, osztrák földön járunk írta és fényképezte: H. ZSEBIK SAROLTA
