Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-10-26 / 43. szám

AZ EGÉSZ FALU — Október ötödikén az Újvári járásban levő Kürtön huszonöt újszülöttet avattak ünnepélyes keretek között a falu polgáraivá. Egy házaspárt gyémántlakodalmuk, nyolcat aranylakodalmuk, ötöt pedig ezüstlakodalmuk alkalmával köszöntött a HNB mellett működő polgári ügyek bizottsága és a nőszö­vetség. Talán nem volt a faluban olyan, akit ne érintettek volna ennek a napnak az eseményei, ha nem is közvetlenül, de kinek a rokona, kinek a szomszédja, a barátja, ismerőse volt az ünnepeltek között. Mire megöregsittnk Kissé szokatlan a menyasszonyok ruhája. Egy-kőt vőlegény görbe botra támaszkodva vonul be a terembe. Fekete ruhős bácsik és nénik. De fiatalos fény csillog a sze­mükben. Huszonöt, ötven, hatvan évvel ez­előtti esemény elevenedik fel előttük, az esküvő. Régen volt, mennyi minden történt azőtal Háború, betegség, nyomor. Hányszor szakadtak el s találtak Ismét egymásra ezek az emberpárok. Most egymás mellett ülnek, először meghatódott csendben, az­tán az első pohár után megered a beszéd, egyre hangosabb, egyre bővebb a folyása. Igazi esküvői hangulat árad a virágokkal díszített, terített asztalok felől. Később be­­széllingóznak a zenészek Is, Gyurlcs Mik­lós zenekara. Hegedű, klarinét, nagybőgő, egészen betöltik a szűk helyet a terem kö­zepén, alig jut hely a táncra. Mert ahol magyar ember mulat, ott nem maradhat el a tánc. Mit számit az, hogy nyolcvan felé ballagunk! Hullcska Lajos bácsi még majdnem olyan frissen, ropogósán járja, mint 1919 májusá­ban a saját esküvőjén, Takács Rozáliával. Most ülni hagyja Rózl nénit a fájós lábai­val, Inkább a flatalabbjalval ropja. 72 év nem kor a táncos lábaknak. Ügy látszik nincs Igazuk a pszichológusoknak, filozó­fusoknak s egyéb száraz lelkű prédikáto­roknak, akik a házasság s főleg a fiatal­korúak házassága ellen beszélnek. Akár­melyik bácsit kérdeztem, hogy hány éves kordban házasodott, mind Így kezdte: hú­szon S a nénik? Tizen Megbánták? — Dehogyisl Ajajl Bárcsak még egyszer fiatalok lehetnénk s házasodnánk! A legidősebb házaspár a gyémántlako­dalmukat ünneplő Danczl Lajos s felesége Juli nőni. Hatvan éve lesz novemberben, hogy kimondták az igent. — S boldogító igen volt, Juli néni? jull néni ránéz a férjére s hogy az nem tiltakozik, rábóllnt, Igen. — Hány éves volt akkor? — Tizenhét —, válaszol helyette Lajos bácsi. Szinte gyerek volt még, gondolom. Ugyancsak csendes, szelíd feleséget nevelt belőle Lajos bécsi. Még csak véletlenül sem előzi meg a szólősban, s csak azt mondja, amit a férje. — Nem gondoltak a hatvan év alatt arra, hogy elváljanak? — Nem volt nekünk arra Időnk. A pa­rasztembernek sokat kellett dolgoznia, ha meg akart élni. Én dolgoztam, Juli a gye­rekeket nevelte. Meg aztőn Isten előtt mondtuk mi ki a holtomlglant. Nem úgy, mint a mai fiatalok, ma még azt gondol­ják, hogy holtomiglan, holnap meg már elválnak. Minek az. Kicsit elgondolkodik, mit mondjon még ami a leginkább kifejezné az életüket.- Hatvan év alatt azért össze lehet szokni. Hát igen. Milyen érdekes ez. Ketten kez­dik, két fiatal s ketten Is végzik öregen. Hogy mi volt közben, az már teljesen mind­egy, mire Ide érkeznek. A sebek beheged­nek, az elvesztett gyermek emléke már nem kínozza az anyai szivet. Lassan be­csukják azt a furcsa könyvet, amiben any­­nyl sok badarságot irt össze az élet ket­tőjüknek. Most már megértem a bölcs öregeket, akik mindenre azt mondják: Ugyan minek azl ök tudják, mennyire nincs értelme a ha­ragnak, veszekedésnek, gyűlöletnek. Fon­tos, hogy a szeretetet ne ölje meg semmi. „Ha szeretet van, minden van, ha szere­tet nincs, semmi sincs“. Ez az ő aranymon­dásuk. S nagyon Igazuk lehet. Legszívesebben mind a tizennégy párról Írnék. Olyan kedves az, ahogy Így öregen, fekete ruhában egymás mellett ülnek s pár órára visszakalandoznak fiatalsőguk elha­gyott mezőire. Vissza a forráshoz, a virá­gokhoz, az illatokhoz. Szinte úgy lopom ki magam a teremből. Nehogy megzavarjam őket, nehogy elrabol­jak egy pillanatot Is emlékeikből, amelyek az övék s amelyekre egyszer majd annyira fognak hasonlítani az enyémek Is. К. M. NÉVADÓ HELYETT Két óra felé a HNB udvara megtelt gyerekkocsikkal. Legszebb ruháikba öltöz­tetett kis utasaikat szüleik az esketési te­rembe vitték. Mikor mindnyájan megérkez­tek, megkezdődött az ünnepély. Elsőként a polgári ügyek bizottságának elnöknője köszöntötte a jelenlevőket. Az 6 szavai­ból idézünk: „A gyermek a jövő, benne élnek tovább a szülők, benne él tovább a társadalom. Szülőknek lenni nagyon ne­héz és örömteli feladat, és egyúttal fele­lősségteljes is. A szülők gyönyörködnek gyermekükben, örömük telik növekedésé­ben. Ha mosolyog, vele kacagnak, ha pa­naszkodik, érte aggódnak, ha beteg, érte rettegnek. A gyermek az 6 segítségükkel tójrt papírra az ábécé első betűit, tőlük két 'anacsot, ha elindul az életbe. Ne fe­ledjék, hogy gyermeküknek mindenkor és mindenben mindkettőjük szeretetére, védel­mére, gondoskodására lesz szüksége“. Az apróságok mintha megértették volna, hogy most valami rendkívüli dologról van szó, olyasmiről, ami csak egyszer adódik az ember életében (csak kár, hogy nem emlékszik rá), csendben játszadoztak uj­­jacskáikkal. Utána Simslk Béla, a HNB elnöke üd­vözölte a falu legifjabb polgárait. A nő­szövetség nevében Kovács Ilona elnöknő szólt a jelenlevőkhöz, A kilencéves isko­la tanulói már napok óta készülődtek, ver seket tanultak be erre a találkozóra, amc lyeket most elő is adtak kedvesen és az izgalomtól kipirultan. Majd a szülők be­írták nevüket az emlékkönyvbe, átvették a polgári ügyek bizottsága és a nőszöveué-; által ajándékozott virágokat, ezzel az ün népség befejeződött. A kis Berta Vilikét Gyurlcs Marikát, Danczi Zsuzsikát, Ka nyicska Zórát mind a huszonöt gyereke' a mamák már hazavihettük otthonukba. Pár kedves szó, egy csokor virág az új­szülöttnek, egy cserép virág az anyának Sok ez, vagy kevés? Nem helyes ha lg) mérlegeljük. Ennek az ünnepségnek az ér-HuszunUt újszülöttet ünnepé lyes keretek között köszön tőttok fel oktöber ötödikén Kürtön Igazi esküvői hangu­lat árad a virágok­kal díszített, terített asztelok felöl A legidősebb házas­pár, a gyámántlako­­dalmukat ünneplő Danozl Lajos ás fe­lesége, jull néni Két pár az aranyla­kodalmasok közül Kovács E. felvételei téke nem annyi, mint amennyibe a rae rendezése került, ennél sokkal több. Az ünnepélyre való készülődés lázba hozott huszonöt családot. A nagymamák sütöttek főztek, a mamák fodrászhoz men­tek, mint búcsú előtt, az apa erre a va­sárnapra nem hívott munkásokat, hogy folytassák a megkezdett építkezést, a nagy­apa „szivarra gyújtott“ örömében, hogy ma az 6 unokáját ünnepük. A rendezők, szervezők érdeme, hogy ezek a negyed­évenként megrendezett ünnepségek nagy­­népszerűségnek örvendenek Kürtön, céljuk, hogy az apró emberkék okozta örömöket eggyel megtoldják. Ahogy elnéztem a ko­csikat toló mamákat, a virágokat szoron­gató apákat, az volt az érzésem, hogy ez most is sikerült. K E. Kovács Hona, a nöszövetség elnöke, lelkes szervezője minden kulturális megmozdu lásnak a faluban g-

Next

/
Oldalképek
Tartalom