Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-10-26 / 43. szám
AZ ISKOLÁBA VEZETŐ ÜT * TÍZPARANCSOLATA A közlekedési rendőrség és a mentők a tanúi, hogy szerte a világon, minden országban szaporodik a gyermek közlekedési balesetek száma. Sajnálatos statisztika ez. Az iskolábajárás — hangzik a megállapítás — különösen a városokban veszélyes, de nem kisebb a szülői felelősség a községekben, falvakban sem, ahol a gyermekeknek az országúton kell haladniuk. Mit tehet a gondos szülő, hogy gyermekét megóvja a közlekedési balesettől? Az osztrák közlekedési rendőrség felügyelősége összeállította az iskolábajárás tízparancsolatát. Az intelmeket alább ismertetjük. Helyes, ha a szülő a tanítási év kezdetén több „fejtágító” sétát tesz az iskola és a lakás között kisgyermekével, és útközben felhívja a figyelmét a veszélyekre. Természetesen az első hetekben naponta el is kell kísérnie és haza is vezetnie. E kötelezettsége alól nem lehet a szülőt felmenteni. Később elegendő az ellenőrzés. Helyesen teszi a szülő, ha észrevétlenül megfigyeli, hogy a gyerek a megbeszélt, legbiztonságosabb úton megy-e. A tanítás végeztével a szülő sohase várja gyermekét a túlsó oldalon. Nagy a kísértés ugyanis, hogy a gyermek megfontolatlanul átszaladjon a másik oldalra. Tanácsos a gyermeket úgy útnak bocsátani, hogy minden sietség nélkül, tiz perccel a tanítás kezdete előtt érkezzék meg. Ha ugyanis a gyermek későn indulva attól tart, hogy elkésik, és büntetést kap, félelmében kevesebb figyelmet fordít az utca veszélyeire. Ha kivételesen mégis előfordulna, hogy késve indul, inkább küldjünk vele néhány elnézést kérő sort, hogy izgalmát csillapítsuk. Az iskolábajárás legveszélyesebb pontja az úttest. Éppen ezért tanulmányozta az osztrák rendőrség nagyobb figyelemmel az osztrák gyermekek baleseteit, és a tapasztalatokat értékesítve állította össze az iskolábajárás tízparancsolatát. Az okos tanácsok így hangzanak: 1. Mindig útkeresztezésnél térjünk át a túlsó oldalra. Forgalmas helyeken használd a zebracsíkok jobboldalát I 2. Országúton, vagy városban mindig a járókelők számára kijelölt utat használd! 3. Légy óvatos, ha lelépsz a járdáról! Csak akkor lépj le, ha jármű nincs közelben! 4. Ha elhagytad a járdát, először jobbra, majd balra tekints! Az átkelés idején mindkét irányba figyelni kell! 5. Csak akkor lépj le a járdáról, ha meggyőződtél, hogy nincs gépkocsi a közeledben, vagy legalább száz-százötven méter távolságra van! 6. Az átkelőhelyen mindig a legrövidebb utat válaszd. Az úttesten figyelmetlenül közlekedni, vagy játszani tilos! 7. Az úttesten, vagy kereszteződésen átlós irányban átkelni veszélyes! 8. Az esetleg felbukkanó jármű előtt se előre, se hátra ne ugrálj! Várd meg, míg a veszély elmúlik. Utána folytasd utadat. 9. Ne lépj váratlanul se gépkocsi elé, se mögé! Még akkor sem, ha állt A hirtelen felbukkanó gyerek mindig váratlan meglepetés. 10. Figyeld a közlekedést szabályozó jelzéseket, a közlekedést irányító rendőrt, a lámpát, vagy a gyalogos számára felállított lámpátl Az intelmek szerint helyes, ha a gyermeket úgy neveljük, hogy szívesen vegye igénybe a közlekedési rendőr segítségét. Sz. I. Г Az „ Éne számtanórák“ Endrédi Mimi a magyarországi énekesek ama tiszteletreméltó csoportjába tartozik, akik élethivatásukul választották a népdal művészi fokon való előadását. Játékosan csengő mezzoszoprán hangját jól ismerik a rádió és televízió hallgatói. A magyar és más népek dalaival bejárta az országot, megfordult Lengyelhonban, a Szovjetunióban és a Távol-Keleten. A két Németországban és Belgiumban, Franciaországban és Svédországban dalai hallatán egyaránt megpezsdült a vér a hallgatókban. Ö volt az első magyar énekesnő, aki az ötödik földrészen is megfordult. Művészetének hire vitte oda, nem kevés hivet szerezve népdalainknak. — Tanítónőből lettem népdalénekes. Kora gyerekkoromban szerettem meg a népdalt, és amikor az egyik pesti, külvárosi iskolában tanítottam a proletár nebulókat, még a komor számtanórákat is megizesitettem népdalokkal. Észrevettem ugyanis, hogy a tanulásban megfáradt gyerekek szivesen pihennek meg egy-két közösen énekelt dal mellett, hogy utána újult erővel fogjanak munkához. Ezek a gyerekek ma is felkeresnek, szívesen emlékeznek vissza az „énekes” számtanórákra j közülök már nem is egynek mérnökhallgatói leckekönyv van a zsebében. — Azért szerettem meg a népdalt, mert azt tartom a legszebbnek a világon. A mi népdalaink bölcsességükkel, tréfás kedvükkel, egyszerűségükkel a világon a legszebbek közé tartoznak. Ma is szüntelenül keresek ismeretlen, vagy alig énekelt népdalokat. Országot járó utaim során, hangversenyeim előtt gyakran énekeltetek nótafákat, idős férfiakat és ráérő asszonyokat, hogy megmentsem a feledéstől népdalkincsünk egyik-másik értékes darabjait. Alighanem ő az egyetlen, aki négy földrészen énekelt magyar népdalt. Nem is tudok az élők közül hozzá hasonlót, szenvedélyest és érzékenyt. — A legnagyobb élményem az volt, amikor Ausztráliából hazafelé jövet, az Egyenlítőn egyszerre rázendítettünk az „ELINDULTAM SZÉP HAZAMBÓL / KIES KIS MAGYARORSZÁGRÓL / VISSZANÉZTEM FÉL UTAMBUL / SZEMEMBŐL A KÖNNY KICSORDUL ..." dallamára. A hajón ülő angolok meg arabok egykedvűen nézték, hogyan szivárog szemünkből a könny. Azt hiszem, ez a régi népdal csodát művelt, hangjába különös illat vegyült, és abban a pillanatban közel, szivünkhöz is közel éreztük magunkhoz hazánkat. SZÜTS ISTVÁN A szerző felvétele
