Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-10-12 / 41. szám

дг ősök élő

Szeptember 18-án nyílt meg a pozsonyi várban a Paraszt ét

Naiv Festők II. Nemzetközi Tárlata. A háromévenként megrendezett triennálén 22 ország állított ki gazdag anyagot. A már hagyománnyá fejlődő tárlat- és szimpózium-sorozatnak a pozsonyi Nemzeti Galéria a rendezője. Tervei szerint Pozsonyban megalakítanák a paraszt és naiv festők állandó tárlatát, és a művészetet kutató tudomány világközpontját.

Az idei kiállítás első díját Ivan Rabuzin jugoszláviai parasztfestő nyerte. A másodikat Ondrej Steberl (Csehszlovákia), Erich Bödeker (NDK) és Süli András (Magyarország), algyői parasztfestők között osztották meg. A harmadik dijat nem ítélték oda.

Dudás Juli a „Hotel Marina" részére készített népi freskót

Kodály Zoltán gondolata alapigazság: „Mi azt mondjuk a népnek: Amit tudsz, nagy érték, az ősök hagyománya. A magad lelke igaz kifejezése. Olyan érték, hogy mi, a műveltek is tőled tanuljuk el, mert mi már elfeledtük, idegen szellemi javak utáni kalandozásainkban. Becsüld meg, erősödj meg benne, mert ha többre akarsz menni, csak erre építhetsz Г

A paraszti társadalom, a fejlődő polgári társadalmakhoz hasonlóan termel zseniket, művészeket, és ahogy a polgári társadalomban mondjuk például, Leonardo da Vincitől Picassóig húzódik a művészvilág csillagjainak sora, ugyanilyen elemi erővel robban a zsenialitás a paraszt társadalom művészetében is Emerik Fejestől (Jugoszlávia) Süli Andrásig.

Magyarázatként a parasztfestészet fogalmához: a naiv festészet két csoportba osztható. Naiv és paraszt jelzésű csoportban határozhatjuk meg pontosan az egymástól eltérő jelleget. A naiv festészetet a nyugati államokban művelik, s bár alapjellegében, egyszerűségében, ha úgy tetszik, naivitásában, rokon a Kelet-Európa agrórorszógokban honos parasztfestészettel, a környezet mindent formáló hatása azonban eltérő szemléletmódot és felfogást eredményez.

Az imánál is szebb Kodály idézet után Juhász Ferenc költő vallomása is megerősíti a parasztfestészet szépségének hatalmát.

„Gyermekkoromat őrzöm benne, közelségemet a földhöz, növényekhez, csontjaimat átsütő csillagokhoz, a meszelésszagú és betlehemes csöngettyűs, édes harangszavú, aranybarkás, behavazott arcú, áhítatos nagy ünnepekhez, közelségemet a borhoz, babonához, virágzó mámorokhoz, a termékenységhez, temetőhöz és halálhoz. Vigyázzunk, hogy ki ne haljanak az éneklő népek, a mítosz-alkotó népek, a képíró asszonyok és faragó emberek, mert az ember hal ki velük.'1

Nem lehet a vélemények ilyen igazgyöngy tisztaságú fogalmazása után újat mondani, tömörebbenszebben.

XXX

A magyar paraszti képi látás lényegéről és fejlődéséről Moldován Domonkos, erdélyi származású, filmrendező-szakos néprajzkutató, a tárlat magyar anyaga gyűjtőjének és rendezőjének beszámolója szenvedélyes vallomás:

„Amit az ötvenes-hatvanas évekig Kodály tett a

népzene-kutatásban — magas művészeti színvonalra emelte a népdalt, és visszaadta a népnek ami az övé — ehhez hasonló folyamat érlelődött mozgalommá Magyarországon és csúcsosodik ki a háromévenként megrendezett pozsonyi tárlaton és konferencián. Az eredmény minden jogosultságot bizonyítóan, egy olyan második díj, mely nagyon közel állt ahhoz, hogy első legyen,"

A magyar paraszti képi látás lényege maga a kép, A kép szépsége — az egyszerű őszinteség. Totális ábrázolás. Az alkotó meglátott, tapasztalt pillanatot fest le. A művész szemén, világán, érzésein keresztül, a valóság, világunk „paraszti égi mása" elevenedik meg.

A képi látás fejlődése: a látásmód az egyszerű parasztok, paraszt bútorfaragók, ládafestők stb. munkakötelességéből alakult dialektikuson művészi megfogalmazássá,

E népmese tisztaságú parasztfestőkből hármat mutatunk be néhány szóval és néhány képpel olvasóinknak:

Mint ahogy általában a művészsors gyakori kísérője a tragédia, a parasztfestők életét is tragédiák szegélyezik, vagy teljesítik ki. A parasztfestők a társadalom csodabogarai, akik bár a paraszti élet megszokott formái közt élnek, bizonyos fokig kívülállói a paraszti társadalomnak, bár műveikben hűn ábrázolják azt.

Süli András 1897-ben született Algyőn. Már harminc éve nem fest. Harminckét képét találták meg

Benedek Péter az „akadémista" parasztfestö

a gyűjtők. Első gyűjteményes kiállítását a Móra Ferenc múzeum kupolatermében rendezték meg 1968- ban Szegeden. A kiállítás sikerére jellemző, hogy kétszer meghosszabbították. 1968 augusztusában, az első Néprajzi Filmszemlén (a zsűri elnöke Jancsó Miklós volt), az előcsarnokban stílszerűen, Süli András tárlata fogadta a szemle résztvevőit.

Mint ahogy az első székely népballadáinkra és mondokáinkra a szürrealizmus a jellemző, Süli András festészete is e stílusirányzat képzőművészeti megfogalmazása.

Benedek Péter az első, mondhatnánk klasszikus magyar parasztfestő. Ha kategorizálni akarnánk művészetét, a paraszt akadémista fogalom volna a legjellemzőbb munkásságára.

Cegléden él, de még most is szülőfalujának, a Duna-menti Úszódnak paraszti világát ábrázolja. Első kiállítását, amelyet 1928-ban rendeztek a budapesti Nemzeti Szalonban, Móricz Zsigmond is megtekintette. A felfedezés lázas örömében a következőket írta róla: „Néztem, mig dolgozott. Mint egy szőlőmunkás, aki metszőkéssel megy végig a szálakon s minden ág-bogat megnéz, mindent letisztogat, ami fölösleges.“