Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-01-26 / 4. szám

leveleket kaptam. Mór igazán nem tudtam, mit csináljak, hiszen egyáltalán nem éreztem bűnösnek magam." A tanácstalan szülők kórházba vitték az idegileg felcsigázott lányt.

Édesanyja nem ijedős asszony, mindig, minden helyzetben talált kivezető utat. Most mégis rettenetes sokat gyötrődött. Valóban a lánya lenne az oka a történteknek? De akkor miért csak az irodában hat így a környezetére?

Valamilyen különleges adottsága lenne?

Sokszor este kilencig is dolgozott az irodában. Komolyan vette a munkáját, fáradt volt és ideges. Talán éppen ebben az idegességben kell az okot keresni? Annemarie először tiltakozott a feltevés ellen, hogy neki valami köze lenne az ijesztő „tárgytáncoltatáshoz" . . . Legszívesebben elfelejtené azokat a borzasztó hónapokat, hogy újra feltűnés nélkül járhasson szülővárosa utcáin, mint más egyszerű lány... A tudósok magyarázatot keresnek a rejtélyre, sajnos, ezek túlságosan bonyolultak és érthetetlenek. Egy azonban bizonyos: nem túlvilági jelenséggel, s nem is üzleti trükkel állunk szemben. Hogy mivel? Talán majd kiderül

fiában barátságosan duruzsol a tűz ... s ö, ha meg akar melegedni, előbb tüzet kell raknia.

A gyerekek „gólyanéninek“ hívják. Hozzászokott ehhez a névhez, s egyáltalán nem veszi sértésnek, ha a felnőttek is így szólítják. Ha végigmegy a falun, a gyerekek gyakran megállítják, s kérik, hozzon nekik kis testvérkét, ö komolyan megígéri, s aztán mosolyogva tovább megy . . . Ám olyan gyerek is akad, akinek más az elképzelése a gólya nénivel kapcsolatban. Múltkor például motorkerékpárral ment egyik betegéhez. Egy fiatalasszony észrevéve közeledését, így szólt hároméves fiához:

— Nézd csak, ott megy a gólya néni! Kiálts gyorsan, hogy hozzon neked kis testvérkét.

A kisfiú morcosán megrázta a fejét.

— Netem idazi gólya néni hozzon tistestvértét, nem olyan aki motorkerékpárral jár!

Hát ilyenek a gyerekek. Sok baj van velük, de szeretetreméltók. S mégis hányán vannak, akik szeretnének megszabadulni az anyaság terhétől!... Felkeresik, kérik, segítsen valamilyen úton megszabadulni a „tehertől“. S ő szép szóval magyaráz, felvilágosít, s ha másképpen nem megy, fenyeget is. Mert a szülésznő hivatása nem az életoltás — de az életmentés!

A szoba sötétségén lassan átszűrődik a hajnali fény. Az ablakról eltűnik az utcai lámpa parányi sugara, s a szú recsegve ébreszti az öreg bútorokat. Reggel lett. Fagyos, ködös téli reggel. Juhász Mária még egy nagyot nyújtózik a meleg dunna alatt s noha még szívesen maradna egy kicsit az ágyban, mégis fel kell kelnie. Az autóbusz pontosan érkezik. Nem késheti le. Almáson, Körtvélyesen, Jabloncán türelmetlenül várják érkezését a fiatal mamák

írta és fényképezte:

H. ZSEBIK SAROLTA

A párizsi Olympia színház felett Bruno Coquatrix tartja a védőkezét. Jó üzletember és ért a zenéhez. Ez a két adottsága tette híressé, mert íratlan törvény, hogy aki a párizsi Olympiában fellép, biztos sikerre számíthat a világ bármely részén. Talán ez a rejtélye annak is, hogy a színház állandóan telt nézőtér előtt mutat be, kéthárom héten keresztül egy-egy énekest. Szerepelt már itt Clift Richards, Barbara, Aznavour, Tom Jones és még sokan mások. Valaha itt énekelt Edit Piaf, és ma itt csillog a fényszórók füzében Mirelle Mathieu.

. .. Már jóval a kezdés előtt megtelt az 1800 férőhelyes színház. Lassan kialudtak a lámpák. A pillanatnyi csendet és sötétséget a fényszórók, és a leírhatatlan hangerejü zene olyan döbbenetesen szakították meg, hogy a nézőknek egy pillanatra elállt a lélegzetük. Amikor magukhoz tértek, már javában folyt a show. A dinamikus, látványos számokat úgy válogatták össze, hogy ... vegyél tíz deka bohócot, adjál hozzá néhány jó lábú, szex táncosnőt, ízesítsd meg bűvészmutatvánnyal, néhány artistával és végül körítésnek add a „csillagot". Az így összeállított műsort mindenki „fogyaszthatja". Másfél óra elteltével tíz perces szünet van, hogy a nézőknek legyen idejük hanglemezeket vásárolni, amelyeket a színház előcsarnokában árulnak.

Mindezek után jöhet „ö". Mivel ebben az esetben a nagy Ő Mirelle Mathieu volt, hatalmas taps fogadta.

Mirelle 1946 június 22-én született Avignonban. Még nem nőtte ki a gyermekcipőt, de már gondozta az utána következő tizenhárom gyereket, akik rendszeres időközökben szélesítették az avignoni kőfaragó családi körét. Nem csoda, ha nem sok idő jutott a tanulásra, és így érthető, hogy tizennégy éves korában munkát vállalt az egyik papírgyárban, hogy keresetével enyhítsen a család helyzetén. Az egyedüli fényűzés, amelyet a tizenhat éves fekete hajú lány megengedhetett magának, az énekóra volt. A saját keresetéből fizette. Életében akkor állt be fordulat, mikor egyik helybeli fellépésekor Johny Stark, több

ismert énekes mecénása felfigyelt rá. Stark a védőszárnyai alá vette az amatőr énekesnőt és attól kezdve oly előrelátóan és keményen irányítja, hogy sokan olyan madárhoz hasonlítják Mirelle-t, aki aranykalitkában van, de csak pártfogója engedélyével énekelhet.

1965 végén lépett először a Tv-felvevögép elé. Ettől az időtől kezdve „személyiség", akinek sorsát egész Franciaország figyelemmel kiséri. Közbeszólt a reklám is, amely Mirellet Edit Piaf utódának nevezi. Edit Piaf valóban példaképe volt Mirellenek, ez annál is szembetűnőbb volt, mert a hires francia sanzonénekesnő számait énekelte. Egy dologban azonban mégis különbözött Edit Piaftól: az egyes énekszámokat sokkal kisebb átéléssel adta elő. Ez természetes, hiszen nem várható ugyanaz egy húszéves fiatal lánytól, mint Edit Piaftól, az érett nőtől, aki minden oldaláról ismerte az életet. Ilyen élmények nélkül egy művész sem képes arra, hogy emlékezeteset, maradandót alkosson.

Mirelle ma már nem „Piaf utóda”, már saját műsorát énekli, saját stílusában. Továbbra is népszerű, csodált művésznő, akinek a szereplése mindig telt házat biztosít. Rengeteg pénzt keres, amelynek egy része Avignonba vándorol a családhoz, ahol a szülei és testvérei egy új, tizszobás lakásban élnek. Továbbra is hallgat „menedzsere", Johny Stark tanácsaira, aki kemény kézzel irányítja sorsát, aki határoz élete minden kérdéséről, kezdve a műsorszámoktól az étrendig. Stark úgy irányítja védencét, mint egy jó üzletember, aki miután befektette pénzét, várja hogy kamatozzon.

Mirelle Mathieu énekel és énekel. Szabad perceit fényűzően berendezett villájában tölti, többnyire egyedül, mert barátokra és szerelemre egyelőre nincs ideje. Meg van azonban győződve, hogy egy napon majd csillaga letűnik, jön valaki, aki népszerűbb lesz, ekkor majd visszatér Avignonba, férjhez megy. Nyugodtan szeretne élni, esetleg kevesebb pénzből, de boldogan.

Irta és fényképezte KOVÁCS ANTAL