Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-08-03 / 31. szám
nyomó többsége magyar — az idősebbek nem tudnak szlovákul —, távol voltak otthonuktól, ezért inkább otthonukhoz közelebb kerestek boldogulást. Az iskolaév vége előtt körlevelet küldtünk szét és személyesen is bejártam az egészségügyi szakiskolákat, hogy meggyőzzem a lányokat, aki Dunaszerdahelyre jön, kitűnő feltételek mellett helyezkedhet el: a belépésnél azonnal 500 korona készpénzt kap; a beosztásának megfelelő osztályban rögtön megkapja a fizetés felső határát; jóváhagyás alatt van, hogy о betegszobákon szolgálatot teljesítő nővérek havi 300 korona juttatást kapjanak; a betegállományban vagy anyasági szabadságon lévők helyettesítéséért a ki nem merített fizetés egyharmadát utaljuk ki; évi 50 000 koronát osztunk szét, mint különféle jutalmat a feladatok jó teljesítéséért; és mindemellett ízlésesen berendezett egy-kétágyas, központi fűtéses, éjjel-nappal melegvízzel ellátott szobák, étkezés о kórház üzemi konyháján, szórakozási lehetőségek, hazai és külföldi társasutazások várják a jelentkezőket. • Ennek a valóban kecsegtető ajánlatnak sem volt foganatja? — De igen. Nézze itt vannak előttem a jelentkezési ívek. Tizenhárom. Trencsénből, Nyitráról és máshonnan. Válaszoltunk, hogy július elsejével beléphetnek. Már az ötszáz koronára szóló utalványt is előkészítettem, csak alá kell írni és a pénzt felvenni. A mai napig azonban a tizenhárom közül egy sem érkezett meg. • Es hol maradiakba magyar lányok? Vannak szépszámmal Csallóközben. — Vannak. Én jól tudom, hiszen bejártam a kilencéves alapiskolákat. Próbáltam meggyőzni a lányokat, jelentkezzenek az egészségügyi szakiskolára, de . . . Mivel a mi vidékünkön ilyen iskola nincs, a szülők féltették kislányukat, nem merték távolra engedni, akit viszont sikerült meggyőznöm vagy önként jelentkezett, azt a szlovák iskolára nem vették fel, mert minden járás a saját ifjúságát részesíti előnyben. A legközelebbi magyar egészségügyi szakiskola Újvárban van. Egy osztály — harminc tanulóval. Az itt végzett növendékek öt járásban (Komárom, Érsekújvár, Galánta, Léva, Dunaszerdahely) helyezkednek el. Hozzánk a harmincból legfeljebb hárman-négyen jönnek és nekünk a valóságban nem is harminchat, hanem hetvennyolc egészségügyi nővérre van szükségünk, mert a meglévők közül negyvenkettő semmilyen szakképzettséggel nem rendelkezik. Kénytelenek voltunk felvenni érettségizett lányokat, mert különben további 50—60 ágyat kellett volna kiüríteni. Mi elégedettek vagyunk velük, mert elvégzik becsületesen azt a munkát, amit egy szakképzett nővérnek végeznie kell, éjjeli szolgálatot is teljesítenek, de hiába ügyesek, áldozatkészek ezek a lányok, csak minimális fizetést tudunk biztosítani számukra, mert nincs kvalifikációjuk. • A kórház mellett nem tudnak szaktanfolyamot indítani a járásból toborzott magyar lányok részére? — A múltban hiába kilincseltünk, elutasítottak. Hiába bizonyítottuk konkrét tényekkel, hogy a kórháznak sürgős segítségre van szüksége. És egy Ilyen fontos szakiskola megnyitásával kettős célt érnek el, hiszen a tizenöt évesek elhelyezésének problémáján is könnyítenénk. Ez évben, pontosabban júniusban az Egészségügyi Minisztérium iskolaügyi szakosztálya jóváhagyta, hogy szeptember elsejével — negyven tanulóval — egy kétéves felépítményű iskolát indíthatunk. Harminckét tanulót javasoltunk intézményünk dolgozói közül. Nyolc jelentkezőre még várunk. A tantervet a pozsonyi Egészségügyi Iskoláról kapjuk, mert a felépítményi iskola az ő igazgatásuk alá tartozik, az előadók a mi szakorvosaink lesznek. • Ha összegezem az elmondottakat, úgy látom, ezzel a felépítményű iskolával még nem oldódik meg maradéktalanul a nővér utánpótlás. Harminc-negyven hely még mindig betöltetlen marad. — Igen, így van. Ezért hívjuk és várjuk a további jelentkezőket, akiket — bízunk benne — a jövőben sikerül beiskoláznunk. Addig, míg nem lesz teljes a dunaszerdahelyi kórház egészségügyi nővéreinek létszáma, a délelőtti órákban 15—20, délután 30—40 páciensről való gondoskodás és az ezzel járó adminisztratív munka terheli egy-egy nővér vállát. Ha összehasonlításképpen figyelembe vesszük, hogy ennél a beosztásnál országos átlagban nyolc beteget, és például a NSZK-ban 4,2, Svájcban 4,1 beteget lát el egy nővér, akkor értjük meg legjobban a dunaszerdahelyi kórház vezetői segélykiáltásának súlyát. Reméljük az Illetékesek is megértik, hogy a dunaszerdahelyi Horváth Józsi bácsinak és Csallóköz valamennyi becsületes dolgozójának, ha beteg, épp olyan körültekintő egészségügyi gondoskodásra van szüksége és joga, mint az ország többi polgárának és ennek érdekében rugalmasabb intézkedéseket tesznek a megfelelő létszámú magyar lányok beiskolázására. Ezzel az intézkedéssel nem azt kívánjuk elérni, hogy a kórházban minden ágy megteljen — csak őzt, hogy egyetlen emelet, egyetlen szoba se legyen Dunaszerdahelyen nővérhiány miatt lezárva. JANDANé H. MAGDA Gyertyás tánc A MAGYAR NÉPHADSEREG KÖZPONTI MŰVÉSZEGYÜTTESE Dél-Szlovákiában 1949-ben alakult meg a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttese, s az idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját. Az együttes műsorában a magyar és az európai kultúra legkiválóbb zenei és irodalmi alku fásai találhatók. Vendégszerepléseik során eljutottak már a Szovjetunióba, az Ní)K ba, Bulgáriába, Lengyelországba, Romániába, Kínába, Franciaországba és Algériába is. Hazánkban harmadszor szerepel az együttes. Az elmúlt évek legsikeresebb műsorain kívül ój, erre az alkalomra készített számokat is láthat a csehszlovák közönség. Hogy csak néhányat említsünk a Vörös Csillag érdemrenddel kitüntetett Központi Művész ■gyüttes musorszámai közül, az első részben például egy Erkelt dalt, az Ismeretlen Hősöket énekli a kórus, majd Kodály Háry Jánosából kerül sorra egy résziét. Tnrjáni-Tóth Ida cimbalom szólója után három népi tánc következik, s végül isinél Kodály dalokkal és egy szatmárfalusi csárdással végződik a fellépés első része. Talán felesleges volna ismertetni végig a műsort, hiszen akit érdekel, úgyis megnézi, annyit azonban elárulhatunk, hogy színvonalas es minden igényi kielégítő estében lesz része a közönségnek. Az együttes népi zenekara
