Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-06-29 / 26. szám

'I—I—I ; P~~J CSD CSD CSD »•Г GO r^j CD i—I_I MEDDIG várlanaL 91 — Szívesen elmennék az állat­­tenyésztésbe dolgozni — a pénzre nagy szükségünk lenne. A növénytermesztés­ben nincs már asszonyok számára munkalehetőség — de a férjem nem enged, mert nem bírja elviselni azt az istállószagot, ami beszívódik a ruhába, átjárja az egész testet. Az istállóban ugyanis nincs egy sarok sem, ahol át­öltözhetnénk, a dolgozók abban a ruhá­ban dolgoznak, amiben munkába jár­nak. Nem is szólva a mosakodási, fürdési lehetőségekről ... — panaszol­ta egy fiatalasszony. Ez a probléma bizony nemcsak őt érinti, hanem az állatgondozók többsé­gét S így az egyéni gond társadalmi problémává válik, ami fölött nem hunyhatunk szemet. A Szlovákiai Nőszövetség mellett működő mezőgazdasági szakbizottság tagjai nemrég a kassai járás szövetke­zeteiben készítettek erről felmérést. Az eredmény azt bizonyította — sokat kell még tennünk annak érdekében, hogy a munka forgatagában, a magas hoza­mokra való törekvésben ne feledkez­zünk meg magáról a dolgozóról sem. A Nová Polhora-i szövetkezetben Go­celjaková Margita, — aki már tizen­hatodik éve dolgozik az állattenyésztés­ben — ezt így mondta: — Jó lenne munka közben néha legalább néhány percre leülni, meg­pihenni. Olyan nehéz a takarmány széthordása, hogy három órát bizony alig lehet kibírni megállás nélkül. De hát hol pihenjünk meg? Az istálló mellett pedig ott áll üre­sen egy kis helyiség, amit félnapi mun­kával rendbehozhatnának, s ez kitű­nően szolgálhatná ezt a célt. Kinek ró­juk fel, hogy nem éltek eddig ezzel a lehetőséggel? Az elnök, a zootechnikus jól megvan enélkül is. S ha a dolgozók­nak szükségük van rá, miért nem köve­telik? Egyik a másikra hárítja a fele­lősséget, s az eredmény; minden marad a régiben. A szociális helyiség egy nagyon régi és Luca-székként kezelt gondja az állat­­tenyésztésnek. Sok helyen úgy próbál­ják megoldani, hogy a gazdasági udvar bejáratánál építenek egy „palotát“, ahol a dolgozók munkába jövet át­öltözhetnek, munka végeztével pedig megfürödve, tisztán vehetik magukra az otthoni ruhájukat. Ez eddig rendjén is lenne, csakhogy ezzel az épülettel, — ami sok esetben közel egymillió korona befektetést igényel, — még nem oldottak meg mindent. Közvetlen az istálló mellett ezután is hiányozni fog az a kis helyiség, ahol a dolgozók munka közben leülhetnek, elfogyaszthatják a magukkal hozott harapnivalót. A bejáratnál ott lesz a szociális épület, amelyben erre a célra is berendeznek egy helyiséget — de ki fog oda menni öt-tízperces pihenőre a gazdasági udvar másik végében levő istállóból? . . . Csáji István, a csécsi szövetkezet elnöke erről így nyilatkozott: — Tudom, hogy ezzel a szociális épülettel, amelyben lesz külön öltöző és fürdőhelyiség a férfiak és nők szá­mára, pihenő és olvasó sarok — még nem tettünk meg mindent, hogy az állattenyésztési dolgozók valóban meg­felelő környezetben dolgozhassanak. Jártam Svédországban, Dániában, lát­tam hogyan élnek, dolgoznak ott a mezőgazdasági dolgozók. Ilyen feltéte­leket szeretnék én is biztosítani a mi dolgozóinknak. De mit kezdjünk mi ezekkel az öreg, elavult és korszerűtlen istállókkal? . . . Ahol lehet, ott az istál­ló mellé az építészeti csoportunkkal egy kis helyiséget akarunk 1 építtetni, ami megoldaná az előbb említett problémá­kat. Mi minden lehetőséget megraga­dunk, csakhogy néha nagyon szűkös az a lehetőség . . . A csécsi szövetkezetben nem kell a vezetőket figyelmeztetni, mire lenne az állattenyésztési dolgozóknak szükségük. Nagyon jól tudják ők ezt maguk is. — A malacoztatóban be akartuk ve­zetni a két műszakot. Itt a gondozónak egész nap az istállóban kellene tartóz­kodnia. Mit gondolnak mi akadályozza ebben? Éppen a szociális helyiség hiánya! . . . Nem követelhetjük az ott dolgozó asszonyoktól, hogy tényleg egész nap az istállóban tartózkodjon, ha nincs hová leülnie, nincs hol meg­mosakodnia, táplálkoznia — mondja a fiatal zootechnikus, Stovcik Jenő mérnök. Sorolhatnám egymás után a szövet­kezeteket. Az eredmény ugyanaz lenne, két alternatívára osztva. Az egyikben a kínálkozó csekély lehetőséget sem használják ki az állattenyésztési dolgo­zók munkakörülményeinek megjavításá­ra. Ezért elsősorban a vezetőket hibáz­tatjuk, másodsorban pedig a dolgozó­kat, akik nem követelik elég határozot­tan a jogaikat. PerszeJ ott ahol ilyen megjegyzéseket hallottunk: „az elnök csak ígér, de nem tesz semmit" — eré­lyesebb beavatkozásra, utasításokra is szükség lenne! A másik csoportba azok a szövetke­zetek tartoznak, amelyekben objektív körülmények gátolják a szociális helyi­ségek létesítését. Ide sorolnám például az építkezési anyagok áremelését; mely sok esetben kétszáz-háromszázezer ko-A csécsi szövetkezetben 460 ezer korona értékben építették ezt a szociális helyiséget. Sajnos alkatrészhiány miatt még a mai napig sem tudták átadni rendeltetésének, Dr, Palkovics Zsuzsanna, a pányi szövet­kezet zootechnikusa szigorúan megkövete­li az istállóban a tisztaságot. Sajnos a dolgozók munkakörülményei még itt is javításra szorulnak. Fecske Emma, az újbodvai szövetkezet dolgozója szerencsés, nekik már van szo­ciális helyiségük. Stovcik Jenő mérnök, u csécsi szövetkezet zootechnikusa örömmel újságolja Kuzder Editnek, a nőszövetség helyi elnöknőjének, hogy ha elkészül a szociális helyiség, a malacozóban bevezethetik a két műsza­kos munkát. rónával növelte az építkezési költsége­ket. Ez egy kisebb szövetkezet mérle­gét jelentős tételként terheli. Említhet­nénk egy egész sor ilyen „objektív“ akadályt: az alkatrészhiányt, a járási építkezési vállalat munkaszerződésének be nem tartását stb., ami közvetlen, vagy közvetett formában előidézi azt a tűrhetetlen állapotot, mely jelenleg az állattenyésztési dolgozók munkakörül­ményeiben található. Az állattenyésztésben a dolgozók átlagos életkora még mindig magas. A fiatalokat nem vonzza a jó kereset, az alig hat-hétórás napi munkaidő. S ez a munkahely addig nem is lesz számukra megfelelő, amíg nem javítunk a körülményeken, amíg nem lesznek az istállók mellett szociális helyiségek, amíg nem dolgozhatnak két műszakban. De meddig várjanak még? . . . Irta és fényképezte: H. ZSEBIK SAROLTA Következik: A munkaköpeny és a divat: Fekete-fehér — igen-nem 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom