Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-06-22 / 25. szám
előbb kipuhatolják, ki, .vagy mi háborgatja nyugalmukat. Ott hagyják a fészkeiket, nehogy elárulják búvóhelyüket, otthonukat, így akarják megtéveszteni az ellenséget, mert elmenekülni csak a .felnőttek" tudnak; A fészkekben maradt magatehetetlen fiókák bizony gyakran estig, napnyugtáig rettegve várják, mikor térnek vissza a madárszülők, mikor bújhatnak ismét melengető, védő szárnyaik alá, mert a fészektartó jegenyeágak ütemes ringósa, az ezüstösen csillogó levelek suttogása és az öreg folyó hullámainak ütemes loccsanása csak akkor ringatja álomba az apró vizimadarakat, ha a természet altatóereje a biztonság érzésével, a madármama. szárnyainak féltő ölelésével párosul. A felkelő nap hajnalthozó sugarai alig csillannak meg a láthatár peremén, s máris megelevenedik a madársziget. Újra csapatostul köröznek a sirályok, de ezúttal alacsonyan a víz fölé ereszkednek, hogy táplálék után kutassanak, élelmet szerezzenek maguknak és kicsinyeiknek. A visszatérő madárszülőket hangos csiviteléssel várják fiókáik. Hoszszú nyakukat türelmetlenül nyújtogatják ki a fészekből, jelezve, hogy nagyon, de nagyon éhesek. Kíváncsian lesik, mi lesz aznap a menü: halacska, béka, csiga, egér, gyík, kígyó; vagy egyéb inyencfalat. Mindegy! Csak valami olyan legyen, amitől csillapodik az éhségük, amitől gyorsan nagyra nőnek, erősödnék, hogy mielőbb kifejlődjék a szárnyuk és ők is körözhessenek a levegőben, magasan a fák felett, leereszkedhessenek a víz ezüstös tükrére, és megismerkedhessenek a számukra rejtelmekkel teli közeli-távoli világgal. Feltárni minden szépségét annak a varózsos kis szigetnek, ahol titokzatos, nyugtalansággal teli, mégis irigylésre méltó környezetben él ez a félénk vízimadár, a sirályok népes családja, nehéz feladat, amely azonban megéri a fáradságotl /О / A / 9 I \ Я L, KUCHTA ‘jjS *4) «*•-C и о > о *5 .5 ■г
