Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-06-15 / 24. szám

Az emberben van türelem, kitartás és bizakodás. De mindennek megvan a maga határa. A legerősebb húr is elpattan, ha sokáig feszítik. Nem csoda, hogy Juhászék idegei is felőrlődtek a sok huzavonában. Napról napra látják, hogy körülöttük roha­mosan épülnek az új házak. Ügy érzik, mindenki építhet, csak ők nem. Igazság­talanságnak tartják ezt, és küzdenek ellene. Július végén elkezdik az építést engedély nélkül. Október végén, amikor a falakat már felhúzták, hivatalosan megtiltják az építkezést. Az indok: az építkezést nem engedélyezhetik, mert pontosan azon a he­lyen út építése szerepel a tervben! Ennek hallatára még a lélegzetük is el­állt Juhászáknak. Saját szemükkel látták a tervet, amelyen az út két parcellával odébb, egy teljesen üres telekre volt be­rajzolva. Hogy kerülhet most az út az ő kertjükbe? ... Az egész környéken nincs még egy olyan kert, amely úgy be lenne fásítva, mint az övék — s az útnak pon­tosan ezen kell végighaladnia! ... A mel­lettük levő parcella üres. A másik oldalon két parcellával odébb, ahol eredetileg az utat tervezték — szintén üres, beépítetlen a telek. S a kertük végében már fel vannak húzva a ház falai . . . Most mi lesz? A büntetést, amelyet az engedély nélküli építkezés miatt szabtak ki — megfizették. Hónapok teltek el azóta, és Juhászék még mindig bizonytalanságban élnek! Nem tudják, milyen meglepetést tartogatnak még számukra. Igaz, arra már ígéretet kap­tak, hogy az építkezést tovább folytathat­ják, s majd az engedélyt is megadják, de mindezek után lehet-e még egyáltalán bízni valakiben? ... S mi lesz az úttal, amely a terv szerint pontosan a kertükön húzó­dik végig. Ha pedig felépül a ház, az út zsákutcaként a házukba torkollik? . . . Minderről, amit Juhászná levelében írt, és az egész család elpanaszolt, személyesen győződtem meg. A kert valóban nagyon szép és értékes. Akinek egy kis érzéke van a mezőgazdaság­hoz vagy egyáltalán a fákhoz és a növé­nyekhez, az bizonyára igazat ad nekem, ha azt állítom, hogy a legnagyobb vétek ezen a kerten utat építeni. Am sok esetben az érzelmeket, a növényekhez fűződő ragasz­kodást, háttérbe szorítja a józan ész, a kö­rülmények tárgyilagos indoklása. De van-e itt egyáltalán tárgyilagos indoklás? Egy ember, egy család nem akadályozhatja meg a fejlődés törvényszerű folyamatát. Szub­jektív okokat nem vehetnek figyelembe egy városi terv kidolgozásakor, amely százakat érint. De a másik oldalát nézve a dolog­nak; kiszolgáltathatunk-e egy embert, egy családot valaki rosszakaratú kényének ked­vének? Tönkre lehet-e tenni egy család jövőjét csak azért, mert ezt nekünk „hatal­munkban lehet véteni“? Vagy talán nincs igazam? A helyi nemzeti bizottság építkezési osztályán szerettem volna megkérdezni, ki javasolta ennek a tervnek a kidolgozását. Sajnos nem volt ott senki sem, akitől meg­kérdezhettem volna. — Kádek mérnök, az osztály vezetője reggeltől egészen a munka­idő befejezéséig nem tartózkodott a hivatal­ban, és senki sem tudta megmondani, hol találhatom meg. Igazán őszintén sajnálom, hogy nem találkoztunk, bizonyára értékes felvilágosítást tudott volna adni. így kény­telen voltam Prochádzka József technikus segítségét elfogadni, aki alapos igazoltatás után hajlandó volt megmutatni a terveket, ö rendeletekre és törvénycikkekre hivatko­zott. De melyik rendelet vagy törvénycikk írja elő, hogy az utcának egy értékes gyü­mölcsöskerten kell végighúzódnia — csak azért, hogy Juhászék házánál zsákutcaként végződjön? Erre a célra miért nem volt olcsóbb és célszerűbb a kert mellett húzódó üres parcella? A terveket emberek készítik. A javasla­tot hozzá a helyi szervek — szintén embe­rek — adják. Tehát teljes mértékben el­várható, hogy emberséges módon intézked­jenek, ha még nem késő. Egy kis jó akarat­tal mindent rendben el lehet intézni. Remél­jük, az Érsekújvári Városi Nemzeti Bizott­ság alaposan fontolóra veszi ezt az ügyet, amely egy család véres verítékkel meg­szerzett. nyugodt életét biztosító javait fenyegeti. Hisszük, hogy minden körül­ményt figyelembe véve, tárgyilagosan, igazságosan, és mindenképpen embersége­sen fog dönteni! Irta és fényképezte H. ZSEBIK SAROLTA 1 д Élelmiszer nemzeti vállalat (Potraviny n. p.) /\7 ipari tanulója vagyok, és örülök, hogy ezt '7 a foglalkozást választottam.“ — így, és ehhez hasonlóképpen nyilatkoz­tak azok a fiúk és lányok, akik az ipari tanulók kerü­leti olimpiájára jöttek Bratislavába. Az Élelmiszer n. v. (Potraviny n. p.) minden évben megrendezi a kötelé­kébe tartozó ipari tanulók nyári olimpiáját, amely ebben az évben május 20-tól 22-ig tartott. Ez a rendez­vény különösen azért nagyjelentőségű, mivel a tanulók az egyes sportágakon kívül szaktudásban és kulturá­lis téren is pl. a tánc, zene, ének, rajz stb., össze­mérhetik tudásukat a főváros közönsége előtt. A televízió, rádió és a sajtó is nagy érdeklődéssel kísérte a versenyt, amely valóban megérdemelte a fi­gyelmet. Az idei kerületi olimpián több mint 400 fiú és lány vett részt a nyugatszlovákiai kerületből. A már hagyományossá vált arany- ezüst-, és bronzérmeken kívül, a győztesek az országos döntőbe is bekerülnek. Továbbá külföldi jutalomutazásokat is kapnak: Bul­gáriába, Ausztriába és a Balatonhoz ... A bratislavai Élelmiszer nemzeti vállalatnak 13 üze­me működik a nyugat-szlovákiai kerületben, és min­den üzemnek saját tanulmányi központja van. Itt a fiatalok neveléséről szakképzett mesterek, illetve a nagyobb helyeken nevelők gondoskodnak. A tananyag érdekes, és a didaktikus módszerű tanulás a tanulók számára igen előnyös, mert az elméleti ismereteket mindjárt a gyakorlatban is alkalmazhatják. Az isme­retszerzésnek ez a módja igen változatos és érdekes. A vállalat nyugat-szlovákiai tanulmányi központjai­ban, a három évfolyamban összesen 1100 tanuló ki­képzése folyik. Az új tanulók felvételekor az alap­iskolát vagy a középiskolát végzett tanulók közül a vállalat inkább a fiúk iránt mutat érdeklődést. A há-О X ■w > g->> ä (Л b 9 oa Az üzletben mindenki csinos legyen, romévcs iskola elvégzése után az élelmiszeripari dől gozók jól elhelyezkedhetnek a vállalat üzleteiben, és ami szintén fontos, elég szép fizetéssel. A tanulóknak már a tanoncidő alatt is van rendszeres jövedelmük. Az első évben havi 35—50 korona, a második évben 70 korona és félévtől kezdve pedig részesedést kapnak a forgalomból, ami gyakran 300 koronát is jelent szá­mukra. A harmadik évben a tanulók 600—900 koronát kereshetnek havonta, az üzem forgalma szerint. Ha a tanuló a tanoncévek közben kedvet kap vala­milyen speciális szakmához, mint például a cukrász, hentes, csemegekészítő, vagy kirakatrendező szakmá­hoz, lehetősége nyílik arra, hogy azt az iparágat elsajátítsa. Egyenlőre az ipari tanulók nevelése terén a helyzet nem rózsás. Problémák akadnak bőven. Nincs elegendő elszállásolási lehetőség az 'egyes járási üzemeknél, és ez megnehezíti a felvételt, különösen a félreeső falvak ifjúsága számára. De ennek ellenére is igen nagy az érdeklődés. Ám sokszor az említett nehézségek miatt nem lehet a jelentkezők közül, minden esetben a leg­rátermettebbeket kiválasztani. A tanulás kedvéért so­kan vállalják a mindennapi utazást, mások rokonoknál vagy albérletben keresnek szállást. Egyes járási üze­mek, mint például a galántai és a nyitrai, családoknál helyezik el tanulóikat az üzem költségére. Sokan, most a tanév végén nem tudják, hogy hová, merre menjenek. Szívesen útbaigazítják az érdeklődő­ket a járási Élelmiszer n. v. üzleteinek vezetői. A vál­lalat sokoldalú gondoskodással igyekszik bizalmas, baráti légkört teremteni az üzemek vezetői és az ipari tanulók között. Azt szeretnék, hogy minél több fiú és lány érezze a vállalat üzemeit második otthonának. Prakl F. Gólhelyzetben a női futball csapat. Nagy sikert aratott a cigány­­zenekar. AZ IPARI TANULÓK Fél kiló-e a félkiló?

Next

/
Oldalképek
Tartalom