Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-06-08 / 23. szám
db. db. db. db. db. db. db. db. db. db. db. db. db. db. . db. A BRATISLAVA! MAGYAR KÖNYVESBOLT KÚNYVAJANLATA db. Ajlmanov: A versenyló halála Kés 14.50 Egy telivér ló, Gülszári történetét mondja el a grúz Ajtmanov. A ló története szomorkás valóságával a vele párhuzamosan haladó emberi történetek szimbóluma, db. Dallos: A nap szerelmese Aranyecset Kés 105.— A kétkötetes regény Munkácsy Mihálynak, az egyik legnagyobb magyar festőnek az életrajza. Az első kötetben útjára indul a kis asztalosinas, hogy ecsetjével meghódítsa a világot. A második kötet a siker, a beérkezés korszakát, majd a betegség okozta művészi, és emberi hanyatlást szemlélteti. db. Dobos László: Földönfutók Kés 17.— db. Hanzelka—Zikmund: Ezerkét éjszaka Kés 52,— A jelenleg oly nagy feszültségben élő közelkelet tájairól, városairól és embereiről szól a könyv, db. Hemingway: Akiért a harang szól Kés 42,— Olyan férfiakról szól a regény, akik ragyogó emberi magatartásukért megérdemlik, hogy a harang nekik konduljon. db. Hronsky: Egy a milliók közül Kés 14.50 Nem bocsájtott meg nekik, mert ölének sajgása sem tudta feledtetni a mellét nyomó borzadj át, mindkét súlyos emlője egyenesen a szívére borult, ő meg nem merte kérdésre nyitni a száját, élet-e ez az új élet, vagy csak terhet hoz, amiről még az anyának is kár szót vesztegetni. (Részlet a regényből.) db. Jansky: Égi lovasok Kés 14.50 Az égi lovasok, pilóták, akik Csehszlovákia színeiben küzdötték végig a II. világháborút. A következő Jókai regények bizonyára nagy örömet jelentenek olvasóinknak. Mind egy-egy történelmi korszakot ábrázol, különböző emberi jellemek sorsát, szerelmét, bukását, avagy emberi felemelkedését mutatja be szemléletesen, gyönyörű stílusban. Jókai: Erdély aranykora Es mégis mozog a föld I. II. A magyar nemzet története I. II. Az új földesúr Szegény gazdagok Egy hírhedt kalandor a XVII. századból 21.60 Az aranyember 35.50 Mire megvénülünk 33.50 Fekete gyémántok 34.50 Politikai divatok 41,— „ Akik kétszer halnak meg I. II. 39.60 Kundera: Tréfa „ 21,— Egy nevetséges szerelem története, tele izgalmas emberi és társadalmi problémákkal. Marinkovié: Küklopsz Kés 25.— Alom és valóság. Komikus jelenetek váltakoznak merész, de azért az ízlés határain belül maradó erotikus képekkel. Mács: Adósságtörlesztés Kés 15.— A szerzőt idézve: Regényem arra a kérdésre keres választ, vajon az emberek változnak-e a határ mentén, vagy csupán az égbolt a fejük fölött? Mucha: Elmosódott arc Kés 15.Fölkapta a fejét meglepetésében. — Állásom? ... nem ... Még nem próbáltam ... — Igaza van. Előbb ki kell pihennie magát egy kicsit. Hogy van a kedves felesége? — kérdezte hirtelen. — Meghalt. (Részlet a regényből) db. Örökség (Novella válogatás az első Csehszlovák Köztársaság magyar irodalmából) Kés 18.— A novellák olvasmányosak, izgalmasak, mert izgalmas és szép emberi sorsokról szólnak. Válogatta: Dr. Turczel Lajos, db. Petrőczi: Mágneses rácsok Három bűnügyi-lélektani történet, db. Tomeéek: Ezüst-pér Kés 16.50 Az ezüstpér egy csodálatosan szép kis hal története. A szerző önfeledten mesél a halakról, viziállatokról, madarakról, halászokról, pásztorokról, a napsugárról, az egész természetről. Akik szeretik a szép tájakat, tudnak gyönyörködni a természetben, azok a szerzővel belefeledkeznek ebbe az izgalmasan szép világba, db. Welz: Harminc esztendő a magas északon Kés 32,— Nem szokványos útleírás, mert Welz nem íróként jut el és reked meg a magas északon, hanem a sors szeszélye folytán. Olyan tájakról, emberekről irt, ahol, és akikkel együtt élt, birkózott a zord természettel. Az északi emberek legrejtettebb titkairól is tud beszélni. Minden egyes vevő aki legkevesebb Kés 50,— értékben rendel könyvet, az egy ajándék-példányt kap. Kérjük kedves vevőinket, rendeléseiket a következő címre küldjék: Magyar Könyvesbolt, Bratislava, Michalská 6. Név: Utca, házszám: Lakóhely: Járás: Posta: LASZLÓFFY CSABA Útitdrs Vonat ringatja rázza repíti fény elé veti füsttel fátyolozza végzetes kanyarokkal villogtatja azt a világba-vágyó vakmerőséget amely a leghátsó vagon folyosóján éberen figyelő fiúban a maga mögött hagyott lágy dombokkal s anya-hang szelídségű délutánok hangulatával viaskodik most még bizonytalanság bénítja arcvonásait de véget ér a sín vagy megszakad s ki tudja merre viszi a véletlen e lejárt sarkú félcipőben őt akiből épp úgy lehet nagyvagány miként sarkkutató. SZAMÁRTÖVIS A forgóajtónál savanyú arcú öreg ember gyűrött újságokat kínál. A fiú elé áll. A nő nem veszi észre, bemegy. Az öreg ember látva, hogy a fiú zavarban van, belekapaszkodik a karjába. Nem mond semmit, csak tekintetével könyörög, alázatoskodik. A fiú, hogy hamarabb lerázza, pénzt nyom az öreg markába. Mire a bár halijába ér, a nőt már nem találja ott. Egy asztalnál pillantja meg, amint mosolyogva bólint jobbra is balra is, köszönéseket fogad. Mosolya után Ítélve nincs egyedül. A fiú szinte kínosnak érzi odalépni és leülni melléje az asztalhoz. Szégyellj önmaga zavarát, bosszúsan mondja: — Megvárhattál volna. Fene önálló vagy. A nő most a szolgálatkész pincérre mosolyog. A pincér frissen borotvált arca feszesen fénylik, mint fekete szmokingjának selyemgallérja. — Gint, tisztán, — mondta a nő. — Neki is — teszi hozzá kategorikusan, félarccal a fiú felé fordulva. Ez igen — lepődik meg a fiú. Kés 21.60 46.80 59,- 34.50 39,>» >) Kés 13.Olyan vagy mint a szamártövis. Ráakaszkodsz az emberre. A nő hangja fölényes és unalomról árulkodik. A fiú két tenyerébe fogja feszülő állkapcsát. — Ezt most mire mondtad? Arra, hogy te itt vagy. ■ Tegnap is veled voltam, de A nő elhúzza a száját: — Tegnap sem hiányoztál. A fiú valami gorombát szeretne visszavágni, de annyira megdöbbent, hogy nem talál szavakat. A nő figyeli, majd hisztériásán felnevet. — Na, nehogy lenyeld, látom a pénz jár az eszedben. Gondolod, hogy nem akadt volna más, aki kifizesse helyetted a csekket?! A fiú megmarkolja a súlyos hamutartót.- Csak azt akartam mondani — kezdi fojtottan, — hogy fe igazi tövis vagy. — Kissé színpadiason hangsúlyozza: Krisztustövis. — Krisztustövis? — nevet fel ismét a nő, de most mintha csiklandoznák. Tetszik neki a metafora, talán éppen, mert nem egészen érzi mögötte a hasonlatot. — És miért? — bámul bele a csillogóan kék szempárba. — Azért, mert... — a fiú indulata tovább hagyott. — A katonaságnál egyszer krisztustövis ment a kezembe, mire sikerült darabonként kiszedni, elgennyesedett a tenyerem. — Phüjj! — rázkódik össze undorodva a nő. Megvárja, amíg a pincér felszolgálja az italt, ajkához emeli a poharat: ciklámenszinű félhold képződik ott, ahol megérintette. — Valami gusztusosabbat nem tudsz? — De igen — derült fel a fiú arca. — Kívánlak. A nő magabiztosan teszi karba a kezét, úgy, hogy közben csupasz alsó karjával megérinti feszülő melleit. Érzi, hogyha akarná, tiz percen belül mindegy, hogy hol, bárki türelmét, önuralmát fel tudná robbantani ezekkel a mellekkel és ő maga is robbanni lenne képes a gyönyörtől. Akár ezzel a férfiúval is. Szép a szeme és a szája. Még a keze is tűrhető. De nem. Most egészen másról van szó, mint eddig. — Fölösleges az izgalom, fiúka. Mondtam, hogy egyetlen mód van rá. Hangja határozott, hideg. — Tudom — hajtja le fejét a fiú. — Ha feleségül veszlek. — Te pedig azt mondtad, hogy anyád súlyos beteg . .. — Igen, kórházban van. — ... ne szakítsd félbe ■ hangja most már ellenséges. — S amíg ez tart nem nősülhetsz meg. — Nem tehetem. A fiú szeme megértésért könyörgött. A nő hibátlan ujjai az abroszon vándorolnak, a fiú nem mer utánuk nyúlni. A zenekar shake-be kezd. A sima képű pincér megkérdi tőlük, hogy óhajtanak-e még valamit. Ezúttal a fiú rendel. Isznak. Gint. A nő szódát is. A fiú csak gint, gint, szóda nélkül. „Hosszú az a nap. . duruzsolja a dundi énekesnő az elnyújtott dallamot. — Hosszú az az éj — ismétli az asztalnál ülő nő szárazon, aztán mintha hipnotizálni készülne, merev tekintettel, lassan fordul a fiú felé, és mikor egy zavart, erőtlen pillantását elkapja, vár, még mindig vár, számtalan másodpercig. — Szerelnéd, ha reggelre meghalna? A fiú előbb értetlenül bámul rá, majd megrémülve húzza be nyakát, s elkapja tekintetét a nőről. Gyufaszálakat tördel és gyűjt halomra. Amikor már egy maroknyi hever előtte, felnéz. Félénken. Idegesen. Bűntársnak érzi magát. A nő kuncogva fricskázza meg at orrát. — Persze, én csak vicceltem. Te... te kis szamártövis. A fiú sírni szeretne. Feláll. Hullámzik a bársonyfüggöny mögötte, nem emlékszik, mióta áll a csípős klórszagban a tükör előtt, és keresi kétségbeesetten sápadt képmásán egy gyilkos arcvonásait,
