Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-06-08 / 23. szám
A HIVATÁSOS magyar népi együttes reményében HÁROMÉVES VÉLEMÉNYEK ADALÉKOK A SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPI EGYÜTTESEK PROBLÉMAINAK VITÁJÁHOZ 1966-ban a „HANG“-ban, az ifjúsági klubok fórumában több vélemény hangzott az Ifjú Szívek problémái kapcsán a hazai magyar népi kultúra jelenéről és jövőjéről. Sajnos, három év alatt ezen a téren nem történt semmi érdemleges változás. Az akkori vélemények aktualizálása több szempontból indokolt. Három éven át ugyanis minden egészséges ötlet süket fülekre talált, sőt szigorú, de értelmetlen intézkedéseket eredményezett, s bár nem ezzel a vitával kapcsolatban, de a „Hang“ is megszűnt létezni. A további ok, a gondolatok felesleges ismétlésének megkerülése. Varga Béla, „Ifjú Szívek -— ifjú szívvel“ című vitaindító cikkében annak idején a következőket szögezte le: „Az alapszabályzatban lefektetett cél az volt, hogy felkutassák, gyűjtsék magyarlakta vidékünkön a magyar dal-, tánc- és népzenekultúra kincseit. . . Továbbiakban bebizonyítja, hogy az együttes nem tölti be eredeti, nemzetiségünk számára legfontosabb küldetését: „A népdalkutató csoport már megszűnt, állítólag nem volt rá szükség . . .“ Simkó Tibor hozzászólásának szomorú hangvétele a mai napig is reálisnak mondható: „ . . . nekünk, az itt élő magyaroknak nagy nehezen megengedték, hogy legyen egy félhivatásos együttesünk, nagyon jól meg kell válogatnunk a műsort, amit a hazai közönség elé viszünk. Ez már a kisebbségi sors rákfenéje. Aki kísérletezni akar, kísérletezzen otthon a családjával, a barátaival, a mecénásaival, de ne kísérletezze el az egyetlen csehszlovákiai magyar félhivatásos együttes becsületét.“ * (Ezekben a szenvedélyes mondatokban Simkó Tibor az együttes-a folklórtól eltérő stilizált, az úgynevezett szocialista realizmu# minden akarnokságával átfűzött giccseit támadta.) Továbbiakban élesen tapintott rá az akkori helyzet (a jelenlegi sem más) alapokára. „Nálunk nem akaszthatok le a szögről a koreográfusok, karnagyok, karmesterek és egyéb átlagon felüli halandók, akik amellett, Hogy jó szakemberek, fajtájukhoz hű magyarok is volnának. S ez már nem csupán az együttes kérdése. Miért van az, hogy az itt élő közel egymilliónyi magyarság a háború óta eltelt húsz év alatt nem tudott magából a követelményeknek megfelelő értelmiséget kitermelni? “ Cikke befejező soraiban a következőket írta: „A magyar az évszázadok során bebizonyította, hogy az összefogás nem tartozik fő erényei közé. Vagy ezentúl másképpen lenne? Együttesünk elsősorban Csehszlovákia magyar ifjúságának az ügye, illő tehát, hogy a vele kapcsolatos problémákkal elsősorban ez az ifjúság foglalkozzék. Annál is inkább, mert a fölemlített problémáknak mélyre ható, egész kisebbségi létünket — nem létünket behálózó gyökerei vannak.“ Bilek Gábor „National Balett, vagy Ifjú Szívek“ című vitazáró cikkében már kimondottan a magyar hivatásos együttes hiányára utalt: „Lehetetlen nem észrevenni a magyar együttes specifikus helyzetét. Lehetetlen nem látni azt a munkatöbbletet, jellegzetes problémát és bonyolultságot, ami a magyar együttes esetében fönnáll a hasonló jellegű szlovák vagy cseh együttesekkel szemben . . . Mindenki beláthatja, hogy a követelmények nem a Magyar Dal- és Táncegyüttes tehetségéhez és elhivatottságához méretezettek.“ A fentiek az azóta már lassan feledésbe merülő vitából méltóan bizonyítják a tömegigényt és az azóta is változatlan elveket. Ez a vita ugyanúgy lehetne' mai is, mint amennyire tegnapi. De annak ellenére, hogy ezek a szemelvények azt is bizonyítják, hogy három évvel ezelőtt a nemzetiségekkel szembeni tájékozatlanság (tudatos-e vagy sem, azt most ne kutassuk) olyan fokon állt, hogy még egy vitafelszólaló sem kapott választ, nem volt az, remélhető hogy az újból megindult vita gyümölcsözőbb lesz. gép4-F£L SIKER - A MAGYAR NÖTANÁCS ELSŐ ÜLÉSÉRŐL Egy új szervezetet munkája kezdetén ilyen régi bölcsességgel köszönteni; van benne valami ránk jellemző. Régen vártunk rá, hogy megtaláljuk méltó helyünket a nőszövetségben. Ezt a kívánságunkat a Szlovákiai Nőszövetség 1969 januárjában megtartott kongresszusa törvényerőre emelte, amikor jóváhagyta a Nemzetiségi Szekció (A Magyar Nőtanács és az Ukrán Nőtanács) megalókulását, s egyúttal ígéretet tett, hogy „támogatni fogja a magyar és ukrán nők kulturális és érdektevékenységének fejlesztését és a Zivena klubok mellett lehetővé teszi a nemzetiségi klubok alakítását." A kongresszus után — olvasóink bizonyára észrevették, hiszen sokan hiányolták is — keveset foglalkoztunk a Nemzetiségi Szekcióval, a Magyar Nőtanácsról úgyszólván nem is írtunk. Csak alakuló klubjainkról, a falusi szervezetek magyar nemzetiségű asszonyainak tevékenységéről adtunk hírt. Ez sem véletlen. A nőszövetség Központi Bizottsága a fő feladatok, a nőket érintő új törvények, az Akció 69 kidolgozásával volt elfoglalva. Így a Magyar Nőtanáes munkatervét csak az április 1-i elnökség, a tagok névsorát pedig az április végi plénumülés hagyta jóvá. Ilyen konkrét, az új szervezet küldetéséből és munkájából eredő nehézségek akadályozták, hogy már a kora tavaszi hónapokban megkezdhessük az alapszervezetekben a magyar nemzetiségű nők között a munkát: a „Barátnők“ klubjainak alakítását. Tény, hogy a Nemzetiségi Szekció megalakítása felett érzett öröm és lelkesedés toborzásra, szervezkedésre buzdító heteit nem használhattuk ki. Viszont ami késik, nem múlik. Most már jól kidolgozott, pontos munkatervvel láthatunk hozzá terveink valóraváltásához. A munka kezdetének fontos és elengedhetetlen első tennivalója volt, hogy a Magyar Nőtanács elnököt válasszon. Erre a május 13-i ülésen került sor. Dr. Zdena Colotková — akit a Szlovákiai Nőszövetség elnöksége a Nemzetiségi Szekció elnöki teendőivel bízott meg, — a huszonkét megjelent tagot megismertette a nőszövetség akcióprogramjának főbb téziseivel, majd megindokolta az elnökség javaslatát, mely szerint Lörincz G. Olgát javasolják a Magyar Nőtanáes elnöki, a Nemzetiségi Szekció alelnöki tisztségére. Valamint Andrejkovits Teréziát Sárosfaluról. A demokratikus elveket betartva, titkos szavazással választottak. A tanács jelenlevő tagjainak véleménye megoszlott, 50—50 százalékos arányban Szarkáné L. Erzsébet és Lőrincz G. Olga elnökké választása között. Végül Szarkáné javaslatára úgy döntöttek, hogy — mivel a Nő hasábjain úgyis képviseli hazánk magyar nemzetiségű asszonyainak érdekeit — Lőrincz G. Olga képviselje azt a Nemzetiségi szekcióban, mint alelnök. A Magyar Nőtanács elnöke; Lőrincz G. Olga, alelnökei: Szarkáné L. Erzsébet a Nő főszerkesztője, Andrejkovics Teréz, Sárosfa, a HNB dolgozója, Bába Piroska, Kassa, CSEMADOK. Dr. Zdena Colotková tájékoztatásképpen közölte a Magyar Nőtanács tagjaival, hogy ha a nőszövetség elnöksége a magyar nemzetiségű nők sajátos érdekeiről tárgyal, nemcsak a nőtanáes elnökét, hanem alelnökeit is meghívják az elnökségre. A vezetőség megválasztása után a munkatervben körvonalazott feladatokról vitáztak a tanács tagjai. Most már ismertetni kell minden járásban a klubalakítás lehetőségeit nemcsak járási titkárnők, hanem' a helyi szervezetek elnöknöi között is. Folytatni kell a tagtoborzást a magyar nemzetiségű nők minden rétegében. Ki szerezzen tagot a nőszövetségnek? Mindenki, aki már tagja. Miért? Mert ki kell használnunk az adott lehetőségeket; tanulnunk, művelődnünk kell. Törődnünk kell saját magunkkal. Meg kell ismertetni minden kisváros, falu dolgozó és háztartásbeli asszonyait, fiatalokat és időseket egyaránt, a nőszövetség tevékenységével, a Magyar Nőtanács céljaival. El kell mondanunk, hogy előadásokat, tanfolyamokat, vitaesteket akarunk rendezni magyarul — a Barátnők klubjaiban. Népi hagyományaink gyűjtésével, felhasználásával, fejlesztésével is foglalkozni akarunk. Figyelemmel kisérjük a magyar lakta területek asszonyainak élet- és munkakörülményeit, szórakozási, tanulási lehetőségeit, segiteni kívánunk a tizenöt éves lányok elhelyezésében. Felkeressük a cseh országrészekben élő és dolgozó magyar nemzetiségű nőket, hogy szórakozási, művelődési lehetőségeket teremtsünk nekik, s ahol lehetséges, megalakítsuk a Barátnők klubját. Feldolgozzuk a csehszlovákiai nömozgalom és munkásmozgalom magyar vonatkozású adatait, megvitatjuk és segítjük oktatásügyünk fejlesztését. Mindent pontosan, hónapokra ütemezve már jóváhagyta a nőszövetség elnöksége, s teljesítését ellenőrzi. Ez az, amit sajátos érdekeinknek tartunk, amelynek teljesítéséért mi vagyunk felelősek. A nőszövetség fő feladataiból is részt kell vállalnunk, ha eredményeiből részesedni kívánunk. Jogi tanácsadó formájában meg kell ismertetnünk tagjainkat jogaikkal, keresnünk és javasolnunk kell új munkalehetőségeket, esetleg háziipar, kézműipar segítségével, be kell kapcsolódnunk az Akció 69-be. Sok munkát vállaltunk magunkra? S győzzük-e majd? Az elmúlt évek adósaink voltak a lehetőségekkel, tehát sok a pótolni valónk eredményeket szülő munkában. Hogy győzzük, és munkánk sikeres lesz — arról már megalakult klubjaink, a nőszövetségbe jelentkezett tizenhét ezer magyar nemzetiségű nő bizalma tanúskodik. Most kezdjük a munkát — de egyáltalán nem mindegy, hogyan kezdjük, sem a felsőbb szervekben, sem az alapszervezetekben! HARASZTINÉ M. E.
