Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-05-18 / 20. szám

Egy-két korty Minden szívkoszorúér betegségben szen­vedő páciens jól tudja, hogy a nitroglicerin­­készítmények anginás rohamok esetén hasz­nálnak. Am kevesen tudják, hogy egy korty konyak, whisky, vagy rum a halálfélelemmel összekötött fájdalmakat éppen olyan gyor­san eltüntetheti. Dr. Artur Nareff, az Ame­rikai Általános Orvostudományi Akadémia (New York) tagja esküszik a minimális alkoholmennyiségek gyógyászati értékére. Dr. Nareff véleménye szerint sok beteg­ségnél egy korty pálinka pótolhatja a drá­ga pirulát, bár fennáll a veszély, hogy a misszionáriusok módjára buzgólkodó anti­alkoholisták ezen megütköznek. Nareff betegeinek körülbelül fele kény­telen bizonyos diétát tartani és éppen ezért az az érzése, hogy valamit nélkülöz. Amikor Nareff ezeknek a betegeknek (feltéve, hogy állapotuk megengedi) szigorúan meghatá­rozott napi adagolásban valamilyen alkohol tartalmú italt ajánl, ezzel kompenzálja a nélkülözés érzését és megkönnyiti a diéta megtartását. Ezenfelül az idősebb embe­reknél a kisebb mennyiségű alkohol — kü­lönösen konyak formájában — csökkenti az elégtelen vérkeringés következtében felme­rülő panaszokat, ellensúlyozza az étvágy­talanságot, tompítja a félelemérzeteket és depressziókat. Nehéz elhinni! Az El Mundo brazil folyóirat egyedülálló, szinte hihetetlen esetről számolt be a közel­múltban. Egy bizonyos brazil polgár azzal a kéréssel állított be az egészségügyi inté­zetbe, hogy távolitsák el a tyúkszemét. Elő­­rebocsájtotta, hogy mivel túlságosan érzé­keny, ha lehet, narkózis alatt végezzék rajta a műtétet. Kérésének eleget tettek, azon­ban már az altatás első fázisában komoly komplikáció lépett fel — a páciens szíve megszűnt működni. Az orvosok azonnal fel­nyitották a mellkasát és szivmasszázst alkal­maztak. Az élesztési kísérlet eredményhez vezetett — a szív ismét szabályosan kezdett működni. A mellkas bevarrása után oxigén­­belégzést tartottak szükségesnek. Ezalatt azonban a páciens erős gyomorgörcsöket kapott, régi gyomorfekélye felszakadt, a gyomor tartalma a hasüregbe ömlött, és hashártyagyulladást idézett elő. Újabb, azonnali műtét elkerülhetetlen volt. A további kezelés során röntgenre vitték a beteget. Szállitásakor — elővigyázatlan­ság következtében — kiesett a tolókocsiból és ismét megsérült. Láb- évklucscsonttörést szenvedett s egyúttal komolyan megsértette még be nem gyógyult mellkasát. A szeren­csétlenül járt ember nem volt képes a lég­zőszerveire ülepedett váladékot felköhögni, fulladozni kezdett. Megmentése érdekében az orvosoknak sürgősen légcsőmetszést kel­lett alkalmazni a betegen. A válságos állapot megszűnése után a páciens kórlapján a következő feljegyzés állt: Meglékelt légcső — a légzést mester­ségesen segítik elő; a mellkason széles heg a szívmasszázshoz szükséges operáció nyo­ma; friss forradás a hason a gyomorműtét után; a hegből gumi­cső kivezetve — a has­­hártyagyulladás miatt; szorosan rögzített váll — a kulcscsonttörés miatt; az alsó lábszáron gipszkötés. izációk Ezután már csak any­­nyit szeretnénk megje­gyezni, hogy a brazil polgár tyúkszeme to­vábbra is jó egészség­nek örvend. ELMARADT TAVASZI DÍSZSZEMLE A házak, mintha öngyilkosok akar­nának lenni, úgy lógnak körbe a domb­oldalról. Fontolgató homlokuk befelé néz a térre, erre a furcsa, nagyon csendes térre, amit két végén egy-egy templom őriz. Porkarikákat kerget a szél, megpróbálja beterelni a nyitott ajtószárnyakon, s mikor nem sikerül, fölkapja, s ledobja az újváros tetőire, a járókelők szemébe, nyakába zúdítja, így próbál elriasztani. Mintha ott fönt •maga a pokol volna karmos ördögök­kel. Megráncigálja a hajamat, de azért örül, hogy fölmerészkedtem birodalmá­ba, a város tetői fölé. Körültáncol, beledúdol a fülembe. Fent az égen fogat vált a nap. Nyű­­gösködik, felhőket borogat arcára. Las­san érkezik a tavasz. A díszszemlére ■kirendelt rügyeket be-belepi a hó. Hold­­' reklám hirdeti éjjelenként: „A dísz­szemle elmaradt. A tavasz részletekben érkezik.“ Bele kell törődnöm. De akad látni­való így is. Itt fönt a csendet őrző régi házak, templomok. S csak le kell pil­lantanom. Alattam az újváros. Ház­tetők, felvágott utcaburkoiatok. Hatal­mas emelődaru a Vág partján. Mintha egy idomtalan őskori gólya vagy gém lenne. Bele-beledugja csőrét a Vág vi­zébe, innét lentről legalábbis úgy tűnik s jókora négyszögletes betonfalakai emel ki belőle. Csodák csodája nem nyeli le. Felemeli a levegőbe, magasan a félig kész háztömbök felé, kicsit him­­'bálja, azután simán leengedi a karju­kat nyújtogató embereknek. így épül­nek a modern, élére állított gyufa-MAMBÓK BIRODALMA skatulyára emlékeztető házak a Vág menti városban. Van már belőle jó néhány. Körben megrendíthetetlen nyugalom­mal állnak a hegyek. Fenyőfák kúsznak sűrűn rajtuk fölfelé. Csak rózsabokrot nem találok. Jól­lehet A KERESZTELŐ Valamikor nagyon régen, amikor még a kínaiaknak sem volt területi kö­vetelésük, mert olyan kevés ember volt a földön s annyi sok szép lakatlan völgy és domb akadt, élt egy német uralkodó. Az uralkodónak pedig egy fia. Pár nappal nagykorúsítása előtt az apa, akinek nem volt még kedve le­mondani az uralkodásról, eredeti fur­­fanggal távolította el közeléből a fiát. Kezébe adott egy nyílvesszőt azzal, hogy a fiú lőjje ki a világ valamelyik tája felé. Ahol a nyíl a földbe fúródik, ott megtelepszel fiam, gyökeret versz s elburjánzol kiirthatatlanul. Megmu­tatod a világnak, hogy német vagy s atyád fia — szólt az apa s a fiú engedelmeskedett. Ment ábrándos lé­lekkel, jó csillaga vezérelte s egyszer csak rá is akadt a nyílra. Egy gyönyörű domb tetején talált rá. De nem ért föl­det. Egy rózsaszál akasztotta meg, amit keresztülfúrt. Az egész domb rózsa­­bokorból állott — Rosenberg! — Mond­ta ámulattal a királyfi s ezzel nevet adott egy városnak, amelynek ő volt az első lakosa. Hogy mi igaz a legendából s mi nem, nem tudom. Legendahitelesítő in­tézetünk még egyelőre nincs. De van egy város, aminek három neve van. Rosenberg, Rózsahegy, Ruzomberok. HOVA LESZ A SOK VIRÁG Nem szeretem a galambokat a házban, mert megrongálják a tetőt. Egy falusi barátom tette ezt a kijelentést, amit én mosolyogva fogad­tam, tudván, hogy a megállapítás nem helytálló. De az igazat megvallva a kér­dés nyugtalanított, állandóan arra gon­doltam, hogy „hogyan tehetik tönkre ezek a kis madarak a háztetőket?“, ezért elhatároztam, hogy szakemberhez fordulok felvilágosításért. Bratislava többek között arról hires, hogy tele van galambokkal, de bizony nagyon nehéz lenne megtalálni tulaj­donosaikat. Ezért az Apróállatokat Te­nyésztők Szövetségéhez fordultam, és ők adták meg Stefan Jurco bratislavai cí­mét. A Hegesztés-kísérleti Intézet 55 éves dolgozója 10 esztendős kora óta, vagyis 45 éve foglalkozik galambokkal. Kicsiny, de nagyon rendben tartott udvarán ta­lálkoztunk vele, valóban gyönyörű ma­darak között. Ugyanis nemcsak galam-A rózsabokrok tövét azóta kirágta az idő. Csak néhány kegyeletből őrzött bokor himbálódzik már azon a helyen, ahol a nyíl, feltehetőleg, átfúrta a rózsaszálat. Ma Rózsahegy említésekor inkább az üzemei, gyárai jutnak az ember eszébe, mint a rózsái. Körül­guggolják a Vágót, mintha hatalmas, füstölgő, égő szemű békák lennének. Szinte vártam, hogy lépteim közeledő zajára felugrálnak s nagy loccsanással eltűnnek a vízben. De ültek nyugodtan, rendületlenül, mintha időből gyúrták volna őket, autókat, embereket nyeltek el pillanatonként. Ide vezérelt engem is jó csillagom s míg mentem a Vág partján, élvezhet­tem a papírgyár bűzös váladékát. Egé­szen átjárta már a partokat, beleette magát a hidak pillérébe. Sajátságos szag. A papírgyártól le egészen Rybár­­pole-ig. Már csak egy hídon kellett át­mennem a túlsó partra s megérkeztem. Mladá generácia, Ruzomberok. Ha­talmas épület, előtte piros autóbuszok. Jó pár száz lány otthona. Én csak néhányukkal találkoztam. Ez is elég nehezen ment. Gondoltam, magyar lányok, talán örülnek, hogy az ember érdeklődik életük felől. Meglehe­tősen mérsékelt volt az örömük, velem legalábbis úgy éreztették. Megpróbáltam fölmérni a helyzetet. Lányok, akik öt éve elkerültek otthonról, kiszakadtak környezetükből, idegen talajban vernek gyökeret, ez elég nehéz dolog. Meg­viseli az ember lelkét, ha alig észre­vehetően is. Csak ezzel magyarázhatom mérsékelt érdeklődésüket a világ iránt. Léva környéki lányok. Nem akarok

Next

/
Oldalképek
Tartalom