Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-04-20 / 16. szám

tagunk .zer 20 a sző* £z ma már csak jelkép: így jöttünk a szövetkezetbe. Egy kis ünnepi előzetes szája sarkában, amikor anyja vigyáz­va a föld meleg ölére helyezte. Sietett a többiek után. Megkönnyebbülten látta, hogy melléjük léphet. Kapájuk az ő sorában is vágta a gazt, lazította a talajt. Ekkor érezte először, mi az: együtt, közösen. Fojtó volt a nyáreleji forróság, ká­bító a derékig érő gaz, s a föld illata. Szabó Andrásné, Csarnakovicsné, Po­­kolné, Szabó Jolán asszonyi szívós­sággal irtotta a gyomot. Meg akarták mutatni, hogy a csenevész kukorica, sovány répa, a méteres gaz ellenére olyan lesz a szövetkezet, amilyennek elképzelték. — Legalább hűsölhettek kapálás közben! — Szaporán mozogjatok, nem a másét kapáljátok! összeszorított szájjal hallgatták a csípős megjegyzéseket, mert mit vá­laszolhattak? Fájt a szívük, ha a ga­zos földre néztek. Hogyan győzzék mindenütt erővel, idővel? Vagy a gép az oka? Lehet, hogy azzal sem tud­nak még bánni? És újra beálltak a sorba, ha egynek a végére értek. Mindig újrakezdeni Nincs makacsabb reménykedő a földművelő embernél, aki minden tél után újat vár, akar, s mer. Ha bajok jégesője zúdul is rá, a földdel mindig újra ébred. Ez a reménykedés kerget­ik kifelé 19í;J-.‘ -..о a gazdákat, s tar­­lOüa össze.' kovácsolta még jobban eggyé az alapító szövetkezeteseket. — Most lehet, belátták, hiába kényszerítettek. Elkezdjük újra egye­dül, ahogyan azelőtt csináltuk. És el­kötötték a szövetkezeti istállóból a tehenet. Vitte hazafelé Horváth Sán­dor is, mind a négyet. A bennmaradottak dühe, türelmet­lensége a kilépők felé fordult. — Szét akarták robbantani a szö­vetkezetét. Azt mondják, nem lehet közösen, nem tudunk állatot gondoz­ni, gazdálkodni. Hát majd megmutat­juk. És tervek, kimutatások felett gör­nyedtek éjfélekig, vitatkoztak délben és este. Hogyan, mint kell a koronát forgatni, gépeket kihasználni, javíta­ni, takarmányozni, hogyan lehet megértetni a „táskásokkal“, hogy magukat károsítják, ha a szövetkeze­tei lopják. — Tanító elvtárs, segítsen! Szlovák ember, iskolát végzett, csak tudja, hogyan kell a „vykaz“-t vezetni. így kezdődött, hogy Plutko igazgató „mellékfoglalkozásként“ el­vállalta a szövetkezet könyvelői te­endőinek végzését. Mérnöki tudás, pedagógusi tekintély — Könnyű nekik, jó elnökük van — így emlegetik a terebesi járásban, kissé irigykedve a zétényi szövetke­zetei. Ez a jó elnök Plutko Andrej mér­nök, volt iskolaigazgató. Régi hivatá­sát annyiban cserélte fel újjal, hogy most nem a gyerekeket neveli. Hatá­rozottan állítja, hogy a „felnőttek“ egy nagy szövetkezeti közösség irá­nyításához is nélkülözhetetlen a pe­dagógia és pszichológia. Igaz, hogy egymagában kevés lenne, ha nem párosulna alapos szaktudással, a nagyüzemi mezőgazdálkodás módsze­reinek ismeretével. — Jól beszél magyarul. Itt tanult meg Zétényben? — Itt. Jól megértjük egymást. Va­lahogy „idenőttem“ közéjük. Isme­rem őket, ők is engem. Már többször hívtak máshová. Könnyebb munká­ba, mozgalmasabb környezetbe. De nem megyek el innen. Az embernek szüksége van rá, hogy elképzeléseit, munkája igazolását mások által is érezze, tudja. Jó együtt emlékezni jóra-rosszra. Habár most már több ő jó Rossz és jó — múlt és jelen Kukorica aránylik a hosszú szárí­tókban, a gazdasági udvar mögött kövér kazlak görnyedeznek. A „ré­giók- birodalmukat mutatják, gazda­ságukat, amelyen bőség, jólét tükrö­ződik. Molnár Imre, Költő László. Fedor János gépek között, istállókon, gyümölcsösben kalauzolják a vendé­geket, s külön felhívják a figyelmet az öltöző-zuhanyozó épületére, — A tavalyi takarmányhoz még hozzá se nyúltunk. Ezt is megértük. Pedig most egy tehén évi tej hozama átlagosan 2880 liter, nem úgy mint kezdetben, akkor alig érte el a ki­­lencszáz litert. Persze, akkortájt két zsák korpa szomorkodott a raktá­runkban. — Hát most már felemeltük a fe­jünket. Van új házunk, tévénk, min­den, ami kell. Autó is, sok családban. A takarékkönyvön meg minden szö­vetkezeti tagnak annyi, hogy meg­vehetne egy-egy MB 1000-est. Sajnos, MB 1000-es nincs... De azért elvisz minket az autóbusz is Magyarország­ra, Romániába, most nyáron Auszt­riába készülünk... Üdülni is járunk a Tátrába, Luhaéovicére ... Az asszonyok fizetett anyasági sza­badságot kapnak, nyugdíjat az öre­gek ... Kilépni a szövetkezetből? Ki akarna villany helyett petróleum­­lámpát, MB 1000-es helyett szeke­ret? Józsi bácsi, hetvenhat évesen, kommunistaként ilyennek képzelte a szövetkezetét? — A valóság más, mint az ember képzelte. Más, több, nehezebb. De azért, akárhogy is, el kellett képzelni. Meg kellett kezdeni, s csinálni, ha nem mindig jól is. Csak így érhet­tünk el idáig. A máig. HARASZTINÉ M. E. NEHÉZ KENYÉR Formózóból érkezett ez a gyerekakrobaták ügyességét igazoló fénykép. Szinte a hi­deg fut végig az em­ber hátán, ha arra gondol, hogy milyen szorgalmas gyakorlás előzhette meg ennek a műsorszámnak a bemutatását. MELYIK^ ^ ^ A KETTŐ KÖZÜL? Jól nézzék meg a fen­ti képet. Mi köti le jobban a figyelmüket, a kerékpár vagy a hölgy? Ha a hölgy, akkor a fényképész munkája nem volt hiábavaló, mert a kép a legújabb divatú kerékpár-kosztümöt akarja bemutatni. CSTK —- Keyston felv. VADASZBUTOR Talán nimródok számára ke szül ez a különleges szarvas és rénszarvas-agancsból ösz­­szeállitott toalettgarnitúra? -r Lengyelországban készítik, csakis exportra. CSTK — CAF felv KÉNYELEM A LEVEGŐBEN A lengyel légiforgalmi társa­ság TŰ 134-es utasszállító gépein ilyen függöágyakban utazhatnak a kisbabák. A gyermeknek és a szülőknek egyaránt kényelmes. Vajon hangfogót is szereltek hozzá? KALAP-DIVAT A párizsi kalaptervezöket úgy látszik megihlette a fiatal ci­gánylányok fejkendő-viselete. Tavaszi kalapmodell Párizsból. AZ ELSŐ SETA A londoni Állatkert újszülött kis mackó­ját most mutatják be először a közön­ségnek. Amint látjuk, még egy kicsit fél a premiertől. Szt nációk

Next

/
Oldalképek
Tartalom