Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-03-23 / 12. szám

BIZALOM „BAR FELEDNI TUDNÉK" - jeligére Mindenki a maga bőrét viszi a vásárra, mégsem alázhatja meg magát egy fiatal lány annyira, hogy egy férfinak, aki észre sem veszi, szerelmet valljon. Nehéz ta­nácsot adni, miként vonja magára a fiatalember figyel­mét, mert ez részben a körülményektől függ (közös társaság, érdeklődési kör és hasonlók), és mi egyikükről sem tudunk semmi közeleb­bit. A — nélküle nem érde­mes élni — azonban kissé elhamarkodott kijelentés, a­­mikor a férfi csak tetszik, de jó és rossz tulajdonságait még nem ismeri. „KALAPPAL VAGY ANÉLKÜL?" - jeligére Egyesek szerint a haja­donfőit járás megakadályoz­za a kopaszodást, mások azt tartják, hogy aki nem hord kalapot, annak sohasem fáj a feje. Mind a két véle­ményben van valamennyi igazság. A szabad levegő és a nem túlságosan erős nap­fény valóban jót tesz a vér­keringésnek, a hajhagymák­nak, és a naphosszat zárt helyiségben tartózkodó em­ber fejfájása is sokszor per­cek alatt elmúlik, ha átjárja fejét a szabad levegő. A ka­lapviselés ellenzőit tehát az év nagy részében — tavasz­­szal, nyáron, ősszel — iga­zolja az orvostudomány. Ez azonban nem vonatkozik a téli időszakra. Nulla fok alatt, havazásban semmikép­pen sem ajánlatos fedetlen fejjel járni, mert az edzés­nek ez a formája többet árthat az egészségnek, mint amennyit a friss levegő hasz­nál. A RINGWILI ÖRDÖGŰZŐK A XX. században ördögűzők állnak a zürichi bíróság előtt. Egy szexuálhisztériás nő és öt szadista férfi, akik bűnös hajla­maikat vallásos szertartásokkal álcázták. A „Szent család“, melynek feje Magdalena Kohler, a „Szent Anya“, tagjai Josef Stocker, expáter, a három Bar­­mettler fivér és Emilio Bettio, negyven embert vont bűvkörébe. Évek óta ezek a szerencsétlenek tartják el őket, és hálából a „Szent család“ középkori bűn­­perek mintájára kínozta lányai­kat. A 17 éves Magdalena Hosier, kinek nővérét, Bernadettet a szadisták halálra korbácsolták, Bernadette Hasler, az áldozat utólag így nyilatkozott a történ­tekről: — Tízéves voltam, ami­kor Magdaléna Anya és József Atya az életünkbe léptek. Egy éjszaka arra ébredtem, hogy fe­lettünk a paldáson léptek zaja és morgás hallatszik. Megfigyel­tem, hogy anyáin az utóbbi idő­ben mindig sokat főzött. Berna­dettel egyre idegesebbek lettünk az éjszakai zajoktól, és megkér­deztük szüleinket, mi az. Akkor térdeltünk először Magdaléna Anya és József Atya előtt, akiket szüléink hét évig rejtegettek a padláson, hogy a „Szent ügy" ne kerüljön rendőr­kézre. Szüléink és a „Szent szü­lők“ állandóan figyelmeztettek minket, hogy ottlétünket senki­nek se áruljuk el. Később azon­ban már féltek, hogy akaratla­nul is elszóljuk magunkat, azért Bernadettel a németországi Sin­genbe — a „Szent Anya“ test­véréhez, Tante Hedwighez és férjéhez, Onkel Rollerhez — költöztettek bennünket, ahol a „Szent ügy' központja volt. A házban összesen hét kislány élt. Bernadette volt a legidősebb. Nagyon szigorúan tartottak bennünket. Éjszakai ima után már nem volt szabad beszél­nünk, minden gondolatunkat naplóba kellett leírnunk. Az is­kolában nem volt szabad a töb­biekkel szóba állnunk, hosszú, ódivatú ruhákat kellett visel­nünk. Petróleumlámpa fénye mellett dolgoztunk. A nagy­anyámtól egyszer titokban cso­koládét kaptam, amit megosztot­tam a többi gyerekkel. A tizen­négy éves Siegelinde egyedül lakott egy szobában. Benyitot­tam hozzá a csokoládéval, ö éppen vetkőzött, Onkel Roller pedig a zsalukat húzta le. — Mit csinálsz itt, Onkel Roller? — kérdeztem. Kituszkolt a szobából, a vá­laszt másnap kaptam meg. Mi­kor reggel Tante Hedwig meg­pillantott, rám kiáltott: — Te sátánfajzati Büntetésből Ring­­wilbe utazol, József Atyához! Megérkezésemkor letérdeltem József Atya elé és áldást kér­tem. Mit hazudtál össze tegnap Onkel Rollerről? — mordult rám. és szőnyegporolóval verni kezdett, a hajamat tépte és köz­ben azt kiabálta: az ördög bújt beléd, te sátánfajzat! A fejem szédült, úgy éreztem, a bőr rongyokban lóg le rólam. Másnap le kellett írnom, hogy csak kitaláltam a Siegelnde szobájában látottakat. Oldalakat írtam össze a naplómba, igazsá­got és hazugságot, mindent, amire kényszerítettek. Délben autón vittek haza. mivel az ar­com tele volt foltokkal, sebek­kel, nem mutatkozhattam az emberek előtt. Bernadettel akkor beszéltem utoljára. Egy reggel Tante Hedwig magához hiva­tott: Bernadette meghalt. Isten akarta így — mondta kifejezés­telen arccal. A temetésen apám azt mond­ta, mindent elmond a rendőrség­nek. Anyám megőszült, meg­öregedett és én Bernadette halá­la árán megmenekültem a „Szent családtól". A szomszéd faluban egy cipőgyárban dolgozom, rá­diót hallgatok, beszélek az em­berekkel, újságot olvasok, sőt még szájrúzst is használhatok — kinyílt előttem az élet kapu­ja, mégis szomorú vagyok. Nem tudom megérteni, miért nem akadályoztuk meg, hogy Berna­dette ilyen fanatizmus áldozata legyen? Miért? Josef Hasler sovány, aszké­ta képű ember. Feleségével, Lenyvel hét évig rejtegette pad­lásán Josef Stockerl és Magda­lena Kohlért. Körülbelül 200 ezer svájci frankjába került eddig a „Szent ügy“, míg 6 húsz frankot költött magára heten­ként. A „Szent család“ csalásai miatt kilenc hónapig ült ártatla­nul vizsgálati fogságban. Lánya halálával kapcsolatban ezeket mondja: — Többször szerettük volna meglátogatni Bernadettet a Bet-Magdalena Hasler, aki vé­gül Is fényt derített az ügyre hánia házban, vagyis a bárká­ban, de nem engedtek be hozzá és őt sem engedték ki. Egy este telefonon hívtam fel a Bethánia házat. Mi van Bernadettel kér­deztem, de József Atya szó nél­kül letette a kagylót. Másnap azonban ő hívott fel bennünket, hogy látogassuk meg őket. — Hol a lányom? — kérdez­tem, amikor kiszálltam az autó­ból. Meg fogod őt látni — vá­laszolta félszegen Stocker, majd így folytatta: Képzeljétek el, minden férfit meztelenül képzelt maga elé, első áldozáskor fele­ségül ment az ördöghöz, azt mondta, olyan szépek voltak együtt, ő fehérben, az ördög fekete bundában. Az iskolában megcsókolta a fiúk kabátját, ha senki nem látta. Hát ilyen volt Bernadette. Itt van minden fe­­héren-feketén a naplójában. Hiába próbáltuk meg jó útra téríteni, minden hiába volt — Hol van Bernadette? tört ki belőlem a kétségbeesés. — Ma reggel tíz órakor fel akartam kelteni, de . . ■ holtan találtam . . . szívgyengeség — vetette oda hanyagul Stocker. — Valamit tennünk kell, hogy eltüntessük... Tegnap este kü­lönösen gonosz volt . . . meg kel­lett fenyítenünk, és még látsza­nak rajta a nyomok . . . Az apa felrántota a szoba aj­taját. Borzalmas látvány tárult a szánalomraméltó szülők elé. Lányuk a rettegéstől tágra nyi­tott szemmel, korbácsütésekkel feltépett testtel, véraláfutásos végtagokkal feküdt mereven a sötét szobában. Ezúttal hiába igyekezték meg­győzni a „Szent család’ tagjai Hasiért, hogy Isten akarata teljesült, ne keverje bajba a „Szent ügyet“. Az apa fanatiz­musa megingott, Stocklerék lát­ják: rá már nem lehet számíta­ni, de valahogy el kell tusolni a dolgot. . . A legidősebb Barmettler fivér orvosért telefonál: Egy nálunk nyaraló kislány hirtelen meg­halt . . . Másnap reggel az orvos hívá­sára megérkezik a rendőrség. Már ez első pillantásra nyilván­való, hogy itt borzalmas bűn­cselekmény történt. A bírósági jegyzőkönyv sze­rint Bernadette Hasler alsó tes­tének szövetei teljesen össze voltak roncsolva, súlyos véralá­­futások voltak a combjain is. Halálát tüdőembólia okozta. Mi­kor a feljelentés utáni napon egy nagyobb rendőrkülönítmény szállta meg a ringwili Bethánia házat, a Stocher —Kohler párt egy üveg francia pezsgő mellett találta. A házkutatásnál 24 000 frankot és rengeteg naplót talál­tak, melyek tele voltak írva a „Szent ügy“ tagjainak különféle bűneivel. Kivételt csak a „Szent Szülők“ képeztek. A ringwili drámáról közölt első hírek után az elszörnyedés moraja futott végig az országon, ahol a statisztika szerint min­den száz lakos közül huszon­ötén hisznek az ördögben. A zürichi rendőrség a világ­sajtó képviselőinek jelenlétében tárgyalja Josef Stocker, Magda­lena Köhler és a Barmettler fivérek bűnügyét. A vád: nem gyilkosság, hanem szándékos, súlyos testi sértés. A várható ítélet: nem túlságosan szigorú börtönbüntetés. (A Constanze nyomán) KIRÁNDULNI MEGYÜNK Tavaszi kirándulásokhoz a hátizsákba csomagolt szalámi, csokoládé és egyéb élelem mellé tegyük oda a bőrünket az erős tavaszi napsugár és a szél ártalmaitól védő kozmetikai készítményeket is. Ilyen mindenekelőtt a Maryna sportkrém, amelyet nap­pali használatra ajánlunk. Napozásra semmi esetre sem alkalmas. A napfürdőzésnél .a JADRAN napo­zókrém nyújt védelmet az ultraibolya sugarak kóros hatása, vagyis a hirtelen leégés ellen. Megemlítjük, hogy ezt a krémet — a raktáron levő készlet kiáru­sítása után — egy újabb kitűnő napozókrém, a SAHARA követi, amely még hatásosabb filtráló anyagokat tartalmaz. A közkedvelt és divatos AMICA márkájú gyöngy­ház szájrúzsnak a női báj kihangsúlyozása mellett gyakorlati jelentősége is van. Előnyös összetételénél fogva óvja az ajkat az időjárás viszontagságai, a kiszáradás és repedezés ellen. Kozmetika iparunk a férfiaknak hasonló célra színtelen ajakkrémet állított elő. Az elővigyázatosság ellenére is előfordul, hogy a szél és a napsugár túlságosan izgatja az érzékeny arcbőrt. Ilyenkor a ROSANA arctej a legbiztosabb nyugtató és regeneráló készítmény. Az érzékeny bőrűek a reggeli mosdáskor víz helyett ezzel az arc­tejjel tisztítsák meg arcbőrüket. Ha tavasszal gyéren süt, felhők mögé rejtőzik a napsugár, akkor is szépen lebarnulhatunk, ha KREOLAN-nal kenjük be arcunkat. Ez a kozmetikai készítmény a napsugár hatása nélkül is szép bar­nás tónust kölcsönöz az arcbőrnek. A KREOLAN-tól nyert színárnyalat néhány napig tartós marad, mo­sakodáskor sem tűnik el. A MARYNA, JADRAN, AMICA, KREOLA kozmeti­kai szerek jó minőségéért a gyártó üzem — a száz­húsz éves hagyománnyal rendelkező ASTRID­­PRAHA n. V, — kezeskedik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom