Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-03-23 / 12. szám
itt szeretnének elhelyezkedni. S nem az igazgatóságon múlik, hogy’ezek a kérvények egyelőre csak elszomorító dokumentumai a Járásban uralkodó áldatlan helyzetnek. — Szeretnénk végre befejezni az üzem kibővítését, — mondja Kuzma Jón igazgatóhelyettes. — Két legyet is ütnénk ezzel egy csapásra: egyrészt az üzemet korszerűsítenénk — ez több megrendelést, jobb munkaviszonyokat jelentene —, másrészt újabb kétszáz nőnek adhatnánk munkát, mert ilyen lesz az épülő új csarnok kapacitása. Az építkezés azonban az elmúlt év augusztusa óta szünetei. Jó volna, ha a felettes szervek törődnének már egy kicsit velünk. Jelenleg 312 embert foglalkoztat az üzem. Ebből 290 a nő. Kétharmada a környező falvakból jár be. S hogy még egy számadattal bővítsen az eddigieket: az összlétszámnak csak húsz százaléka magyar. Ismerve a járás nemzetiségi összetételét, indokolatlanul alacsony ez a szám. Ide újabb kérdőjel kívánkozik: a magyar lányok és asszonyok ennyire csekély érdeklődést tanúsítanának csak az egyetlen munkalehetőség iránt? Vagy talán másutt van a baj? Az üzem termelése meglehetősen széles skálájú. Végignéztem az erősen szakosított munkafolyamatot a szabástól egészen a kész áru csomagolásáig; beszélgettem a műhelyvezetőkkel és a dolgozókkal is. Bár kölcsönösen dicsérték egymást, a közösségi szellemre és a munkakörülményekre sem hangzott el említésre méltó panasz, egy valami mégis nyomasztóan hatott rám, ez pedig a zsúfoltság volt. Az üzem legnagyobb termében, a varróteremben ötvenkét munkásnő szorong, ötvenkét varrógép zakatol. Még a kielégítő fűtési és világítási feltételek mellett is aránytalanul nagy ez a szóm a terem méreteihez viszonyítva. S a többi helyiségben is hasonló a helyzet. Nagykürtös sok gondja közül csupán az egyiket vázoltam fel Itt. Nem a lega faluval. Toldották, foldották, hozzáépítettek, de még mindig kicsi, alig férnek el benne. A tanári kar egy aprócska helyiségben szorong. Itt próbálunk információt szerezni a falu kulturális életéről. Semmi különös. Az énekkaruk, amely valamikor sikerrel működött, két évvel ezelőtt felbomlott. — Nézzék meg a művelődési házunkat. Hull róla a vakolat, a mennyezetet papírral vontuk be, a padló szétrohadt. — Új művelődési ház? —■ ígértek. Ezt úgy mondják, hogy az ember érzi mögötte a 25—30 éves távlatot. Van a falunak színjátszó csoportja. Néha betanulnak egy-egy színdarabot s előadják. Ezzel ki is merül a falu kulturális tevékenysége. Pedig vannak tehetséges emberek. Ezt bizonyítja, hogy például Zatykó Margit, aki az Ipolynyékl Nóta- és Dalfesztiválon fellépett, díjat nyert. Ez adta az ötletet, hogy Ipolynyékre menjünk. Losonctól Nagykürtösig sokat hallottunk róla. Szép nagy falu. 2300 lakossal. Mintha még a sár is kevesebb lenne Itt. Sokat segít az, ha a falu élén olyan becsületes ember áll, mint Lekír Mihály. Meleg hangon beszélnek róla az emberek. О maga csak töri a magyart, nem is Ipolynyékről való, hanem a szomszéd faluból Körtvélyesről. De mintha a saját falujáért, saját népéért fáradna. Kusicky Béla, közvetlen munkatársa, a HNB titkára, nevetve mondja: „Olyan ember, akit, ha kidobnak az ajtón, visszamegy az ablakon. Még sohasem jött vissza üres kézzel a járásról. Nem ismer elintézhetetlent." Az ipolynyéklek nem panaszkodnak. A faluban nagy az összetartás. Lehet, hogy a jólétből fakad. A fiataloknak kisebb százaléka jár messzire dolgozni, mint a Nagykürtösi Járás többi falujából. Itt egy lány a szőlészetben könnyen megkeresi tisztán az 1200 koronát. Miért mennének el? S ha otthon vannak, otthon élnek közösségi életet, a falujukban. Ez sokat emel a falu kulturális éleivetkezet szőlőtelepítéssel oldja kalehetőség-hiányt. nagyobb, s talán nem is a legfontosabb. Mindenesetre olyan gond, amelynek orvoslása — gondolok a lányok és asszonyok munkalehetőségeinek egyre súlyosodó problémájára — a végtelenségig nem odázható el. Mikola Anikó FALUNK JELENE Csáb — Ügy kell kihámozni a sárból a falut. A HNB elnökét nem találjuk az irodájában. — Kint van az építkezésnél — mondja a titkárnő. — Milyen építkezésnél? Az új iskolánál. — Ez most a falu nagy témája. A több milliós költséggel épülő kilencéves iskola. A régi a falu közepén áll. Sárga épület, az udvarán apró erecskékben folydogáinak a tavaszi vizek. Ki tudja hány nemzedéket szolgált már ki. Együtt nőtt tén. Jól működő ének- és tánccsoportjuk van. Átadás előtt áll a két és félmilliós költséggel épült művelődési ház. Zsigmond Gábor kultúrfelelős már ott fogad bennünket. Tőle értesülünk a falu mozgalmas kulturális életéről. Nagy közönségsikert arat mindig a Komáromi Területi Színház. Elég gyakran látogatnak el ide s ezentúl majd hónaponként vendégszerepeinek. Népszokások után érdeklődünk. — A szüreti ünnepség — mondják. Azt még mindig megtartják úgy mint régen. Nagyon keveset módosult az idők folyamán. Olyankor még a népviselet is előkerül, amit egyébként már csak a nagyanyák szekrénye őriz. Bizonyára nem hiábavaló az ipolynyékiek szép törekvése. Ahogy nézem a falut, a szép házakat, hallgatom az embereket, biztosra veszem, hogy nem. így kap majd igazolást a jelen a múlt által. Kovács Magda Vannak még gavallérok Egy stockholmi rendőr óriási üveg francia kölnivel ajándékozta meg menyasszonyát, amely csekély 9500 svéd koronába került. Az üveg dekorációként diszitette egy parfümüzlet kirakatát. Az üzlet tuiajdonosnöje kijelentette, hogy ehhez hasonló esetet nem ismer a svéd történelem. Talán még az unokáknak is marad a kölniből. Kettős születésnap Ezek a csecsemők, vagyis a kislány és a majmocska egy napon születtek. A kislány a frankfurti állatkert állatgondozónöjének a gyermeke, a másik a szelíd gorilla-mama csemetéje. A két Anje együtt ünnepelte egyéves születésnapját. Vajon tetszenek egymásnak? Törzsvendég Johny, a nyolchónapos elefánt egy észak-londoni kis vendéglő bárpultjának állandó vendége. Minden pénteken este pontosan nyolc órakor megérkezik, ugyanis tulajdonosnője modellként használja az itt tanyázó festőművészek számára. A jövő bajnokai Kubában a sakk-játék a legkedveltebb szórakozások közé tartozik. Mint a kép mutatja, már az óvodásokat is megismertetik a játék titkaival. Tehetségpótlás Claudie Lange, belga származású színésznő Olaszországban filmezik. Valószínűleg tehetsége még nem érte el a kellő magaslatot, ezért ezt festett fürdőruha modelljeivel igyekszik pótolni. A karrierek útjai kifürkészhetetlenek. Olcsó és fényes A hajcsatoknak már beharangoztak,— jelentette ki a furcsa, de új divat olasz mestere. Divat lesz a fejen az ezüst fólia, amely úgy formálható ahogy tetszik. Megfelelő praktikus fürdősapkának, esőben és társaságban egyaránt, csak fantázia kérdése az egész.
