Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-09 / 6. szám
»X ф > ж С ч> 3* KÖNYVTÁRUNKBA (ctwAort AifbmMí* .ELSODORT DIPLOMÁCIA“ címén jelent meg a Politikai Könyvkiadó gondozásiban az ismert francia újsigírónő, Genevieve Tabouis érdekes regénye. A jó tollú, idős francia újsigírónő a két világháború közti időt ecseteli könyvében és érdekes módon mutatja be az Európa sorsit irányító politikusok ténykedését, diplomáciai sakkhúzását, a kisantant sorsát befolyásoló nagyantant szerepét — elsősorban Franciaország szempontjából ítélve meg az eseményeket De nemcsak a politikum kap helyet könyvében, hanem jellegzetes női megfigyelőképességgel jellemzi az Európa sorsát irányitó politikusokat is. Beszámol egyéni tulajdonságaikról, szokásaikról. Mindezt a múvelt nő szemével teszi és teljes hitelességgel írja, mert bejáratos volt köreikbe. Az igényesebb olvasó valószínűleg nagy érdeklődéssel veszi kezébe Madame Tabouis könyvét. .KÉT KOR MEZSGYÉJÉN“ a címe Turczel Lajos új könyvének. A Tátrán Magyar Üzem jelenttette meg 1967-ben ezt a hézagpótló írást, amelynek írója szigorú tárgyilagossággal és éles tisztánlátással festi le a szlovákiai magyarság helyzetét az 1918 — 38 közötti időben. Eszmeluttatást folytat arról, miként alakultak ki az első köztársaság idejében „A kisebbségi önvédelem politikaivilágnézeti formái“, ír a 20-as 30-as évek politikai, ifjúsági mozgalmairól, a kulturális élet alakulásáról, az anyanyelvi oktatás szerepéről, valamint azokról az emberekről, akik ennek az időszaknak irányítói, szervezői voltak. Értékes adatok egészítik: ki írását, amely méltán tarthat igényt arra, hogy minden művelt szlovákiai magyar olvasó elolvassa EMBERKÖZBIBíN Ugyancsak a Tátrán Magyar Üzem kiadásában jelent meg Egri Viktor „EMBERKÖZELBEN“ című könyve. Az államdíjas író legújabb művében a gondtalan gyermekkorra, a jellemét, életszemléletét kialakító személyekre emlékezik. Megírja az első világháború poklában érlelődő fiatal ember tapasztalatszerzéseit és végül az érett férfi kikristályosodott életszemléletéről vall. Könyve sokakat érdeklő olvasmány. (bér) Korsó sör. Fél deci rum. Úgy állnak egymás mellett, mint egy sárga bulldog és egy piros mopszli. De nem ugatnak. Az ember se ugat, csak tartja a korsót, valamit leiszik a habból, aztán fogja a mopszlit, és beleönti a bulldogba. Rém fancsal arcot vág. Szomorú ember.., Ezt az újságíró gondolja róla, aki a szomszédos pulttól figyeli. Egyedül lehet. Nincs senkije. De valamikor volt valakije, csak nagymama megharagudott rá, és elátkozta. Hirtelen maga se tudja, hogy jutott eszébe a saját nagyanyja. Csodálatos öregasszony volt. Ha megivott egy deci bort, mindjárt rákezdte: „Én csak annyit mondtam, dűljön össze a háza, és összedőlt.” Más haragosait másképp büntette. Amit ő parancsolt, a Jóisten végrehajtotta. Persze erre az emberre igazán nem haragudhatott, nem is ismerte. A pasi másért szomorú. Például, meghalt a felesége. Szerette, és meghalt. Ez a legegyszerűbb. Az írók, ha egy történettel nem tudnak mit csinálni, mindjárt meghalasztanak valakit. Ha még ez se segít, akkor gyilkosságok és egyéb hátborzongató tettek is belegabalyodnak a mesébe. Fontos, hogy történjék, láthatóan történjék valami. Hullákkal és eseményekkel kell elszámolni az olvasóknak. Mintha ez lenne a legfontosabb. Pedig a cselekedetről nem is érdemes írni. Az kívülről is látható. Ami belül történik, az az izgalmasabb. A halál talán mór nem is tartozik hozzá. De miért olyan szomorú ez az ember? Például volt egy felesége, de nem halt meg. fgy jobb. Az élők között lehet inkább árvának maradni. A pasit aztán becsukták. Ártatlanul belekeveredett valamibe. Mondjuk a személyi kultusz idején. A feleségét is bezárták, ültek egymáshoz közel, és mégis egymástól távol, és az életükön ' gondolkoztak. Addig nem értek rá, hogy ezen törjék a fejüket, mert mindig kellett valamit csinálni. Az asszony vezette a háztartást, a férfi hivatalba járt. Most azonban egész nap gondolkozhattak. A férfi, amíg gondolkozott, egyre inkább rájött, hogy mennyire szereti a feleségét. A napokat is ennek az érzésnek a valutájában számolta. Ha majd kiengedik őket, nem lesz semmijük, de ez nem baj, az első tette az lesz, hogy átöleli az asszonyt. Akárhol, egy pádon is. Az asszony is gondolkozott. Rájött, hogy már nem szereti a férjét. Tulajdonképpen sohasem szerette, és most is bajba keveredett miatta. Ha kijönnek, nem lesz semmijük. Aztán kiengedték őket, és leültek a padra. A férfi meg akarta csókolni az aszszonyt. De az asszony riadtan tiltakozott. Mindkettőjük ruhájából orrfacsaró naftalinszag áradt, nemrégen kapták vissza a börtönirodából. És a vágyakon keresztül nem lehet semmit se megérteni ... Semmit. Azóta iszik. Megfogja a piros mopszlit, és beleönti a bulldogba. Persze másért is szomorkodhat. Egyszerűen nincs jóban önmagával. Egy csomó ki nem mondott mondat szorult belé, és most azokkal vitatkozik. A fecsegő kifröccsenti magából a könnyeket, de ez egy szűkszavú pali, ez csak a bulldogot szorongatja a markában, és azt hiszi, a főnökével felesel. Meg is ismerkedhetne vele. Akkor többet lehetne róla megtudni. A pohár sörét óvatosan közelebb csúsztatja a pult sarkához. Rossz idő van. A szomorú ember a sör maradéka felett rábámul. — Ilyenkor kicsit belülről is fázik az ember. A másik nem szól semmit. SÖTÉT PILLANAT „ — Nem látod, hogy levetettem az egyenruhámat? Vagy még civilben sem látszom detektivnek? A két jó barát elneveti magát. — Úgy, ahogy elterveztük? — kérdezi Miklós doktor. — Úgy. Miklós doktor a zsebébe nyúl, s előveszi kis noteszát. — Várj! — int Krivos. — Előbb még lelhívom Szikorát, hogy küldjön oda egy embert. Miklós doktor tárcsáz. Füléhez szorítja a kagylót. A vonal túlsó végén berreg, berreg a telelőn. Végre felveszik. Halló! Itt Miklós doktor. Benyó úr? Iqen. — Bocsásson meg, hogy ilyenkor zavarom, de múltkor, amikor nálam volt, megadta a telefonszámát. — Mi történt? Súlyosbodott Kürti betegsége? — Újabb rohamot kapott. Ez csak nehezíti a kezelését. — Még mindig gyilkosnak mondja magát? — Igen... Én pedig szentül meg vagyok győződve, hogy nem követhette el azt a szörnyű tettet. Csak úgy tudnám meggyorsítani felépülését, visszaadni lelki egyensúlyát, ha részletesen ismerném életkörülményeit. Az édesanyja nem tudja, hogyan élt itt. Ritkán látta. A múlt héten, Benyó úr, amikor nálam járt, azt mondta, hogy Kürti a legjobb barátja. . . Remélem, nem utasit vissza, beszélni szeretnék magával. Sajnos, most nem érek rá. Nem is gondoltam, hogy ebben a pillanatban. Még nekem is van egy kis dolgom. Holnap, a kórházban? Kár minden percért. A legjobb barát érdekében, Benyó úr. . , Ma is olyan gyakran emlegette magát.. . És sok mindent nem értek. Este hat tájban ráérnék ... Hol találkozzunk? — A Luxban. — Viszontlátásra ... hatkor — mondja Miklós doktor, s leteszi a kagylót. Krivos a Lux kávéházat hívja. Kis Gabi pincérnőt kéri a telefonhoz. — Maga az, Gabika? Én vagyok. Ki hiv? — Tizenöt éve ismerjük egymást. Akkor kezdett a Luxban dolgozni. — Nem árulná el, hogy kivel beszélek? Nem hiszem, hogy tudná a nevem, mindig szerkesztő úrnak szólított. — Annyian megfordulnak itt, hogy nem ismerhetek mindenkit. — Ha meglátna, biztosan rám ismerne. És miért jutottam éppen most az eszébe? — Véletlenül elmentem a Lux előtt, s eszembe jutott, hogy egyszer mit súgott a fülembe Pista bácsi.,. — A főúr már három éve halott... És miért nem iött fel a kávéházba? — Szégyenlős fiú voltam mindig. — És mit súgott a fülébe Pista bácsi? — Azf mondta: Szerkesztő úr, maga nagyon tetszik Gabikának, ha csak egy szót szólna ... Olyan f/atal teremtés, szabadkoztam. Pista bácsi mosolyogva megveregette a váltam: De szerkesztő úr — Szőke, magas fiú?!... Az a bércig kis pofa? — Már inkább ősz vagyok, mint szőke. Monoszlóy Dezső 1 Ш Nem igaz? — Nem ismerkedem —5 mondja. A hangja konok, elutasító. Az újságíró visszahúzta a sörös poharát. Némiképp megbántottnak érezte magát. A pasi, amolyan gyanakvó börtöntöltelék. Nem is a személyi kultusz idején került a sitibe. Egy közönséges bűnöző. Sikkasztott vagy valami effélét művelt, és akkor mit van oda. A feleségének teljesen igaza van, ha nem borult mindjárt a nyakába azon a pádon. Később kissé megenyhült. Ha nem akar ismerkedni, hát nem akar. Ha megismerkednek, akkor se tudnak meg róla semmit. Egy ember úgyse tudja elmondani saját magát. Egy embert legföljebb meg lehet érezni. Ezt a Kicsoda urat is. Ez egy szomorú flótás. Érdekes, az állatokon nem tűnik fel annyira, ha szomorúak. Például egy szomorú rinocérosz. Még nem látott soha szomorú rinocéroszt. Vagy pedig csak csupa szomorú rinocéroszt látott. Mindegyik egyforma volt. Mert egyik se röhögött. Az állatok nem röhögnek. Az emberek igen. És amelyik nem röhög, az más, mint a többi. Ezi a Kicsoda úr is más. Vajon mi a foglalkozása? Elég nagy lapátkeze van. Ezzel akármit markolhat. De a szám— Én sem vagyok már az a fiatal teremtés — nevet a kagylóba a pincérnő. — Tíz év után jelentkezik? Istenem! Hogy pirult amikor a szemébe néztem . .. — Már volt menyasszonyom. — S nem vette feleségül? — Nem sikerült az életem. — Az enyém se ... — Ne beszéljünk erről. — Csak azért hivott? — Kiváncsi voltam, emlékszik-e még rám. Ha megengedi, meglátogatom a kávéházban. — Csak nem akar most is hosszú litániákat írni? ... — Néhány percig elüldögélnék a régi megszokott helyemen. — Szegény öregúr! Már csak az emlékek után fut? — Csalódni fog, ha meglátja majd az öregurat. — Csalódás a kenyerem. Én már úgy veszem az életet, ahogy jön. De bocsásson meg, leteszem a kagylót, már kiabálják a nevemet. Pá, hereig kis pofa! Krivos szomorúan tartja kezében a fekete kagylót. — Nagyon a szivedre vetted — szólal meg Miklós doktor. Kiveszi barátja kezéből a kagylót és visszateszi a helyére. nem ba? Nem kellett volna vele beszél-S hogy akarsz bejutni a lakásá-Akkor is sajnáltam, most is sajnálom ... — Benyó bezzeg nem sajnálja! — Még meg kell róla győződnünk. - Akkor induljunk. Krivos kiszáll az autóbuszból. Felnéz
