Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-11-08 / 44. szám
w E E v N ÉN DOLGOZOM, TE DOLGOZOL - Ö DOLGOZNA Nehéz egyértelmű választ adni, dolgozzon-e a feleség, az édesanya, hiszen csaknem családonként változnak a feltételek, anyagi körülmények, amelyek eldöntik a munkavállalást. Véleményem az, ha egy lehetőség adódik, dolgozzon a feleség is. Hiszen az a nő, aki „csak háztartást vezet", gyermeket nevel, mos, főz, vasal, takarít, esetleg falun állatot, kertet gondoz, nem dolgozó nő — rá van utalva férje keresetére, ki van szolgáltatva annak kénye-kedvének. S talán tíz-tizenöt évi házasság után, kedves „szomorú menyasszony", megváltozik a gavalléros férjjelölt is, nem kíván állandóan édes-kettesben maradni a feleségével, és az igények növekedésével jól jönne a kiegészítés az ő keresetéhez. És ha nem sikerül a házasság? Akkora nő számára már nagyon nehéz az újrakezdés, munkakeresés. Mit csinálhat az asszony? Tűr, amíg egészséggel, idegekkel bírja, vagy retteg a válástól, mert mi lesz azután? Az önálló keresettel bíró nő nem kénytelen egy elviselhetetlen házasságot eltűrni. Sok gonddal, nehézséggel jár, ha a nő dolgozik és a családban nincs nagymama, de a családtagok bevonásával sokat enyhíthetünk az időben el nem végzett házimunkák okozta feszültségen. Nagy segítséget jelentene, ha nálunk is meghosszabbítanák az anyasági szabadságot, és a nők még korábbon mehetnének nyugdíjba. Sok jó erőben levő nagymama segíthetne a család gondján, s ugyanakkor érezné azt is, hogy nem eltartott a családban, mert önálló nyugdíja van. Egy dolgozó édesanya Dolgozni akartam. Elhelyezkedni valami számomra megfelelő munkahelyen. A sikertelen főiskolai jelentkezés után számomra ez lett volna az egyedüli megoldás. Sajnos, ebben is csalatkoznom kellett. Kérvényt kérvény után utasítottak vissza, pedig idővel az „igényes munka" helyett bármilyet szívesen vállaltam volna, hisz tizennyolc évemmel minden anyagi fedezet nélkül álltam az „élet kapujában". Messzire nem mehettem, s itt, a járásunk területén a megfelelő munkaalkalom több mint egy esztendeig váratott magára. Oktatásügyünk jóvoltából végre sikerült néhány hónapra elhelyezkednem. Munkámat érdeklődéssel és szeretettel végeztem, s nem láttam akadályát annak sem, hogy férjhez menjek. Férjem nem ragaszkodott hozzá, hogy dolgozzam, így otthon maradtam. Elégedett vagyok sorsommal, hisz gyermekünk testi és lelki egészségének biztosítása mindennél fontosabb számomra. Hogy túl szerény vagyok most, a növekvő igények korszakában? Lehet. Sokszor foglalkoztat ez a gondolat. Ismerős asszonytársaimra gondolok ilyenkor. Látom őket, amint munkájukból hazatérve, minden pihenés nélkül a háztartás fárasztó munkájához látnak. Idegesek, túlhajszoltak, csupán azért a pár százasért, amit havonta hazavisznek. Most még kívülről nézhetem őket. Ha gyermekem nagyobb lesz, bizonyára munka után kell néznem. Megfontolást érdemlő tény az anyagi ráutaltság, s a gyermekek nevelésének szükségletei közötti ellentét, amin oz emberiességért küzdő társadalmunknak feltétlenül el kell gondolkodnia, s megkeresnie a harmónia feltételeit. N. O. Márta A nők, a dolgozó édesanyák második műszakja nagyfokú fizikai megterhelést jelent. Általánosságban azonban nem szabad, s nem lenne szabad őket a munka lehetőségétől megfosztani, ugyanis vannak olyan lányok és asszonyok, akik nemcsak foglalkozást, hanem hivatást látnak benne, s ha a négy fal közé kényszerítenék őket, ideges kedélyállapotuk sínylené meg — jobban, mint a nagyobb fokú munkamegterhelést. A nő addig dolgozzon, amíg hivatást tölt be, ez természetesen nem vonatkozik a családfenntartó asszonyokra. A csökkent munkaképességű nőknek külön üzemet kellene létesíteni, például kézimunka, szabó-varró üzemeket. Ezenkívül lehetővé kellene tenni a kisgyermekes anyák rövidített munkaidejű alkalmazását. Szent-lstvány Katalin, Kassa A jó bornak nem kell cégér“ — véli a régi közmondás. Ehhez tartották magukat évekig divatcégeink, nem mintha gyártmányaik oly kitűnőek lettek volna, hanem mert úgysem volt választék, s így minden elkelt. Szerencsére ez az „uniformizált“ korszak már elmúlt, s a külföldi áru is egyre nagyobb mennyiségben kerül piacra. Ha tehát hazai cégeink lépést akarnak tartani a világszínvonallal, kénytelenek egyre jobb s újabb áruk gyártásával harcolni a vásárlók figyelméért. Oj, fejlődő tudományág a marketing, melynek egyik fontos tényezője a reklám. A legnagyobb világcégek üzleti sikerei bizonyítják, hogy nem mindig a legjobb minőségű áru a legjobban értékesíthető, hanem az, amelyet a leghatásosabban kínálnak. A reklám egyik jól bevált módja a kiállítás, vagy ha úgy tetszik, az — árumintavásár. Október 10-től 17-ig „TRENŰIN, A DIVAT VAROSA“ vonzotta a divat szakembereit a Vág völgye hajdani kiskirályának városába. Ez ugyanis az egyetlen seregszemle, amely képet nyújt a szlovákiai textll- és készruha iparról. A kiállítást az Idén már hatodszor rendezték meg. A rendező négy trencséni vállalaton kívül (MERINA, EUDOTEX, KARA és ODEVNÉ ZAVODY) a 12 legnagyobb szlovákiai divatcikkeket gyártó üzem vett rajta részt. Sok vita előzte meg ezt a vállalkozást, hiszen hasonló jellegű akciókat rendeznek Liberecben, Brnoban és Bratislavában is. Minden ilyen rendezvény azonban sok előnyt Jelent a rendező városnak. Érthető tehát, hogy a trencséniek is inkább viselik Egy kiállítás margójára CSAt a kiállítás összes költségeit (sőt, az említett üzemek dolgozói végzik el az előkészítő munkálatokat, mégpedig szabad Idejükben, díjtalanul), hogy megalapozzák az egyelőre kevésbé ismert kiállítás hagyományát. S évről évre mindegyre több cég jelenti be részvételét, s a látogatók száma is bizonyltja, hogy ez a kezdetben regionális jellegű kiállítás Immár országos hírnévre tett szert. Az idén az árucikkek színvonalas elrendezése s az újdonságok sora lepett meg. Említést érdemel például a két szlovákiai szőrmefeldolgozó üzsm, a Lipt. MikuláS-l és trencséni, szépségben és minőségben vetélkedő gyártmányai. Ha új modelljeiket a Liberecben látottakkal hasonlítjuk össze, örömmel nyugtázhatjuk, hogy a csaknem hatszáz éves múltú szlovákiai bőr- és. szőrmefeldolgozó ipar — mely hosszú évekig a Hamupipőke szerepére szorult — ma hazánkban az elsőségért versenyez. A készruha piacon újdonságnak számit a kordbársony, a teenager-dlvat egyik legnépszerűbb anyaga, amelynek széles körű alkalmazásáról és praktikusságáról ezen a kiállításon meggyőződhetünk. Egy húsz év körüli lánytól kérdeztük meg, merre van az Ifjúsági klub. A kislány pillanatnyi gondolkodás után sajnálkozva vont vállat; nem losonci, s bizony a klubot sem ismeri. Tétován álltunk a járdaszélen. A kislány is resteilte, hogy nem tud útbaigazítani. Mielőtt még tovább indult volna, megkérdezte: És kit keresnek ott? A nöszövetség járási kézimunka-kiállítását szerettük volna megnézni. Ezzel kezdhették volna! így már meg tudom mondani, merre menjenek. Én is éppen onnan jövök. Érdemes megnézni. Gyönyörűek a kézimunkák. A magyarázat után könnyen rátaláltunk. Az ajtóra ragasztott cédulán a belépődíj árának feltüntetése mellett ez a mondat húzódott meg szerényen: „A bevételt a köztársasági alapba ajándékozzuk!" Jó gondolat. A losonci járás nőszövetsége tudja, mikor mire van szükség . M I fíft/M беемЬджАкФ r *
