Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968 - ősz / A Nő kézikönyve
A betegsegélyzó intézménye Csehszlovákiában már gazdag hagyományokra tekint vissza, s ma szervezését, színvonalát tekintve joggal az elsők közé tartozik az egész világon. Célja, hogy védelmezze a dolgozók és családtagjaik egészségét, biztosítsa anyagi ellátásukat betegségük alatt, anyasági szabadságuk idején, s hogy a családi pótlékkal hozzájáruljon az új nemzedék fejlődéséhez. Ez azt jelenti, hogy az állam a dolgozóknak és családtagjaiknak díjmentes gyógykezelést nyújt (ide tartoznak a szűrővizsgálatok, a járóbeteg-ellátás, mindennemű fogászati kezelés, segélynyújtás a nyomorékoknak, testileg sérülteknek, a meddőknek, valamint a lábadozóknak). A betegbiztosítás magába foglalja a gyógyszerek díjmentes kiszolgálását is, továbbá mindenfajta, ortopéd s egyéb, a gyógyulást elősegítő segédeszközök díjmentes kiszolgálását is. Ezenkívül természetesen a kórházi és egyéb gyógyintézetekben való díjmentes kezelést és ellátást. Most nézzük meg, hogy a gyakorlatban mit jelent tulajdonképpen a betegbiztosítás. A törvény szerint három szolgáltatást foglal magába: gyógykezelést, illetve üdülést, táppénzt és a családi pótlékot. A gyógykezelés fürdőhelyeken megilleti nemcsak .a dolgozót, hanem annak családtagjait is. A gyógyfürdós kezelést az orvosi látleletek alapján szakszervezeti szervek hagyják jóvá. A díjmentes kezelésbe beleszámít az útiköltség megtérítése is. A szakszervezeti különleges üdülést csak szakszervezeti tagok s ezeknek családtagjai vehetik igénybe, amellett, hogy az üdülés költségeinek egy részét ők viselik. Ugyanez a helyzet a szakszervezet által szervezett pionír-üdülések terén is. A gyermek üdülési költségeinek egy részét a magasabb fizetési osztályba tartozó szülő keresetéből vonják le, rendszerint 10 százalékos arányban. A táppénz A munkaképtelenné vált dolgozó betegsége első napjától a munkabér helyett táppénzre jogosult. Az intézeti kezelés alatt álló dolgozó is munkaképtelennek számít. Táppénzt folyósítanak a gyógyfürdői kezelés ideje alatt is, de csak akkor, ha a kezelés nem a szabadság idejére esik. (Érdemes megjegyezni, hogy a kapitalista országokban a munkás megbetegedése első napjaiban semmiféle támogatást nem élvez, esetleg jelentéktelen összeget kap, ha sok gyermekes, vagy bizonyos fajta betegségben betegedett meg.) A munkaképtelen személy a munkaképtelenség elismerésétől számítva egy évig jogosult táppénzre. Ez az ún. segélyezési idő (hossza az alkalmazásban levő nyugdíjasok esetében mindig módosul). Újabb munkaképtelenség felléptekor az ún. segélyezési időbe beszámítódnak az ezt megelőző munkaképtelenségi időszakok, amennyiben az újabb munkaképtelenséget megelőző egy évben került rájuk sor. Ez az időszak azonban nem számítódik be akkor, ha a dolgozó munkaképtelensége után legalább hat hónapig dolgozott, s ha az újabb munkaképtelenséget munkabaleset, vagy a foglalkozás által előidézett betegség okozza. Táppénzre jogosult a fertőző betegségeket megelőző vesztegzárban levő személy is. A táppénz összegét a dolgozó egynapi tiszta munkabére alapján állapítják meg. A tiszta munkabér kiszámításának alapja a legutóbbi három naptári hónap alatti munkabér összege. A munkaképtelen dolgozó táppénzét a munkanapok után kapja. A munkaszünet napjai csak akkor számítanak, ha ezekért a dolgozónak bérpótlék jár. A táppénz összege a munkaviszony hosszúságától is függ, mégpedig a következőképpen : A TISZTA MUNKABÉR 50 százaléka az első három napra 60 százaléka a további napokra 1 évi munkaviszony után 60 százaléka az első három napra 70 százaléka a további napokra 1—5 évig terjedő munkaviszony után 65 százaléka az első három napra • » 10