Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968 - ősz / A Nő kézikönyve
* Hizlaló diéta RENDSZERTELEN VÉRZÉS Vérzéses panaszok gyakran jelentkeznek a női nemi szervek megbetegedéseinél, mégis legtöbb nő csak akkor jelentkezik a szakorvosnál, amikor ez már hosszabb ideje, sokszor több hónapja problémát jelent. Pedig minden vérzészavar esetén azonnal orvoshoz kell fordulni. A rendetlen (8 napnál tovább tartó, havivérzés idejétől független, nemi érintkezés vagy székelés alkalmával mutatkozó) vérzések kóros állapotra utaló jelek. Csak ritkán jelentenek rákbetegséget, de a gyanút mindenesetre felkeltik. Ezért kell azonnal tisztázni, miről van szó. Ha legrosszabb esetben rákról, úgy annak korai felismerése esetén a jelenlegi terápiás lehetőségeinkkel azt meg tudják gyógyítani. A beteg tehát korán, már a legkisebb panasszal is keresse fel a szakorvost. A rák korai felismerésénél különösen két vizsgálati módszer vált be; a kolposzkópia (a méhnyak gyanús területeit erősen nagyító optikai módszerrel szemlélik) és a citológia (a hüvelyből nyert sejtek mikroszkópos vizsgálata). Ha ezek a vizsgálatok megerősítik a rák gyanúját, a biztos diagnózist a műtétiíeg eltávolított kis szövetdarabka mikroszkópos vizsgálatával döntik el. A megelőzést nagymértékben elősegíti, ha a nők nem várják meg a betegség tüneteinek jelentkezését, hanem 30 éven felül az egészségesek is jelentkeznek évente legalább egyszer szűrővizsgálatra. Az országosan jól kiépitett onkológiai hálózat a rosszindulatú dagonatos megbetegedések elleni küzdelem csomópontjai, elősegítik a megelőzést, biztosítják a korai diagnózist, időben szakintézetbe juttatják a beteget és megszervezik gondozásukat. A rákra hajlamosító és a rákot megelőző állapotok kórismeretében tehát döntő lehet az idejében végzett, szakszerű nőgyógyászati vizsgálat. Minden legkisebb elváltozás, a jelentéktelennek látszó tünetek alapján elindított részletes szakvizsgálatok elősegítik az időben alkalmazható gyógykezelést és igy sok nő egészségének és életének biztosítását. A férjem magas, sovány ember, én meg alacsonyabb, ún. teltkarcsú vagyok. Nagyon boszszant, amikor ismerőseink élcelödnek velem, hogy nem adok neki eleget enni. Bármilyen jól főzök, nem tudom felhizlalni. A soványság és a lesoványodás orvosilag két elkülönítendő fogalom. Sok látszólag sovány, valamivel az átlag testsúly alatt levő ember teljesen egészséges, munkaképes, jó étvágyú. Amenynyiben a soványság nem túlzott, nem fokozódik, úgy kezelést sem igényel, mert az rendszerint öröklődött, családi sajátosság, és alig befolyásolható. Másként kell megítélnünk azt a soványságot, mely már rontja a munkaképességet, valamint a lesoványodást. Alig van, különösen hosszabb ideig tarló vagy súlyosabb betegség, mely nem járna testsúly csökkenéssel. Nagymértékű lesoványodás hiányos táplálkozás következménye is lehet. Lehetséges az is, hogy a táplálék látszólag elég bőséges, de élettanilag hiányos és így vezet fogyásra. A lesoványodás oka lehet még hiányos, rossz fogazat, az idegrendszer állapota, lelki tényezők és hormonzavar is. Akár külső, akár belső okai vannak a kóros lesoványodásnak, hozzá kell fognunk, hogy megfelelő étrenddel a beteg súlyát szaporítsuk, s a további fogyásnak elejét vegyük. Mindenekelőtt az orvos szempontjait kell ismernünk; az orvos állapítja meg: mi okozza a lesoványodást. Ettől függ a hizlaló kúra beállítása és a hizlaló étrend összeállítása. Az ételek elkészítésekor azokat a konyhatechnikái eljárásokat alkalmazzuk, melyek a tápanyagokat dúsítják, emelik kalóriaértéküket. Számításba kell vennünk, hogy melyek azok az élelmiszerek, melyek kis tömegben nagyobb táplálóértéket és kalóriát adnak. Elsősorban említhetjük a zsiradékokat, főzés szempontjából ideszámítva a sertészsírt, a baromfizsírt,. a vajat, a tejfelt, tejszínt, sőt bizonyos mértékig a tojássárgáját is, mert ezzel is zsírozhatunk magas zsiradéktartalma miatt. A zöld főzelékeket zsiradékban párolva készítjük el levesnek, főzeléknek, mert így több zsírt képesek magukba szívni. Mielőtt a főzelékeket, levest tálalnánk, tojássárgájával, tejfellel, tejszínnel feljavítjuk. Kakaót, csokoládét, tejeskávét lehetőleg tei helyett tejszínnel készítjük. Hizlaló hatása van a szénhidrátoknak is. A szénhidrátok kiválasztásánál előnyben részesítjük a cukrot, bár ügyelnünk kell arra, hogy édességek túlságos fogyasztásával el ne vegyük a beteg étvágyát. A legkevésbé unhatok meg azok az édességek, melyek gyümölcs, vagy gyümölcskészítmények felhasználásával készülnek, mert ezek savanykás ízűek, kevésbé émelyítők. Rizsköreteket, burgonyát, tésztakörítéseket adunk a húsételek mellé, sült és főtt tésztákat szolgálunk fel záró fogásnak. A tésztaféléket tojással s lehetőleg cukrozott ízesítéssel készítjük. A bőséges kenyérevés elhízást eredményező hatását is felhasználhatjuk, úgyhogy főként fehér kenyeret (lehetőleg vajjal és mézzel) adunk az étkezésekhez. A fehérjék mennyiségét nem emeljük (hús, tej, tejtermék, tojás), mert a fehérjék nem hizlalnak, laktató értékük viszont magas. Hasonlóan a nagytömegű főzelékeket is csak kis mértékben adjuk, de akkor is igyekezzünk tápértéküket bővebb rántással, zsír hozzáadásával emelni. Nyers gyümölcsöket vagy gyümölcs présnedveket vitamin és ásványi anyag tartalmuk miatt az étrendbe okvetlenül be kell iktatnunk. A gesztenye, dió, mandula, mogyoró is jó hizlalók. Szeszes italokat kis mennyiségben, az étvágy fokozására, különösen, ha a beteg már előzőleg is fogyasztott rendszeresen bort, sört, engedélyezhetünk. De hizlalásra nem használhatjuk fel, mert tápértékük nem lényeges, nagyobb mennyiségben pedig határozottan rontják az étvágyat. Kivétel lehet a malátás sötét sör, amely kitűnően hizlaló. Tekintve a rendszerint fennálló étvágytalanságot, az ételek külalakjára, a tálalás módjára nagy gondot fordítunk. A friss saláták természetesen nem maradhatnak ki az étrendből, mert a bennük levő vitamin és ásványi anyag tartalom nélkül hiába juttatnánk bármilyen mennyiségű zsiradékot, szénhidrátot a szervezetnek. Friss saláták, cukrozott gyümölcsök, friss gyümölcslevek egészítik ki a hízókúrás beteg étrendjét. 8
