Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-06-07 / 23. szám
Horváth Rozika — kellemes hang' jával ás tüzes temperamentumával nagy Miért aratott ás méltán kapta meg a közönség díjét. Tehetségére vendégünk, Majláth Júlia Is felfigyelt és továbbtanulásra javasolta. — Még szenei diák koromban kezdtem szerepelgetni az Iskolai rendezvényeken. Énekeltem én mindent, népdalt, táncdalt. Most Is nehéz volt eldöntenem, hogy melyik műfajban Induljak, de azt hiszem, jé hogy a táncdalt választottam, mert szerintem a népdalénekesek között erősebb lett volna a konkurrencia. Balogh Mária — Klrályhelmecre vitte a népdalénekesek versengésében szerzett, megosztott harmadik dijat. Őszinte egyszerűséggel előadott da Iával nagy elismerést aratott a közönség előtt is. NÉPDALÉNEKESEK 1. Mits Klára, Ipolyság 2. Kovács Lajos, Pozsony 3. Szabó Júlia, Vaján és Balogh Mária, Királyhelmec. A közönség diját ugyancsak Szabó Júlia nyerte el. TANCDALÉNEKESEK 1. Haulík Mónika, Pozsony 2. Szúnyog László, Dunaszerdahely 3. Farkas Mária, Dunaszerdahely. A közönség diját Horváth Rozikának (Diószeg) ítélték oda. A győzteseket külföldi jutalomúttal és értékes tárgyi ajándékkal jutalmazta a CSEMÁDOK KB, a védnökséget vállaló komáromi Hajógyár, a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége, az Új Ifjúság, a Szabad Földműves, az Új Szó, a Hét és a Nő szerkesztősége. Elmondhatjuk, hogy ez a széles tömegeket megmozgató kulturális kezdeményezés — ha voltak is hiányosságai — eredményes akció volt. És ha a boldog győztesek mellett olyanok is akadtak, akik lehangoltan távoztak a járási selejtező, az elődöntő, vagy éppen az országos vetélkedő döntője után — ne veszítsék el a kedvüket. Énekeljenek minél többet, legyenek igényesebbek önmagukkal szemben, hogy a jövő évi versengésben jobban felkészülve indulhassanak.» Végül hadd tolmácsoljam Majláth Júliának, a népszerű magyar zeneszerzőnek és zenepedagógusnak véleményét, aki mint vendég működött közre a táncdalénekesek zsűrijében: — Valóban megtisztelő feladat volt részemre, hogy részt vehettem a csehszlovákiai magyar táncdalénekesek fesztiválja I. országos döntőjének zsűrijében. Úgy érzem, hogy jó ez a kezdeményezés, mert a fiatalok muzsikálási, éneklési kedvét fokozza és elősegíti a tehetségek igazi kibontakozását. A fesztivál megfelelő színvonalú volt és a versenyzők közül legalább hármat tudok mondani — Haulík Mónika, Horváth Rozika és Szúnyog László —, akik szakképzéssel könnyen hivatásos művészekké fejlődhetnének. Hiányoltam a szlovákiai magyar zeneszerzők műveit! Hol vannak? JANDANÉ H. MAGDA Mlts Klára — a népdalénekesek vetélkedőjének győztese — Ipolysági kislány, az általános középiskola végzős növendéke. Zongorázni tanult, elvégezte a zeneiskolát. A népdal és a magyar néta szeretetét családi örökségként kapta. — Ha megfövök az iskolábél, kitárom az ablakot és énekelek, fűnek-fának. Az iskolai rendezvényeken többször szerepeltem és volt egy komolyabb fellépésem Is, az árvízkárosultak javára rendezett műsoros esten. Nem azért jelentkeztem a vetélkedőre, hogy babérokat szerezzek, de nagyon szeretek énekelni és szeretném Ipolyságot méltón képviselni — mondta a döntő előtt. Sikerült nekil Kovács Lajos — a népdalénekesek második dl ját nyerte el. Főiskolás korában az Ifjú szivek férfikarában énekelt, majd a Katonai Együttes tagja lett, ahol a mai napig működik. Erőteljes baritonjával már több rendezvényen mint szólista Is sikert aratott. Képünkön Szarkáné Lévai Erzsébet főszerkesztő átnyújtja Kovács Lajosnak, a Nő szerkesztőségének ajándékát: a kéthetes balatoni nyaralásra szélé utalványt ás egy díszes kulacsot. Fr. Spáfill felvételei N N 'S £ Döbrögl uram hiába akarja elnyerni Evl szerelmét. A lány hű marad az 6 Ludas Matyijához. (Németh Ica és Fazekas Imre a komáromi bemutató előadás egyik jelenetében.) Feltehetően lesznek eltérő nézetek, nekem azonban megingathatatlan meggyőződésem, hogy egy magyar színháznak előbb vagy utóbb műsorra kell tűznie a Ludas Matyit. Látszólag túlságosan ellentmondást nem tűrő ez a kijelentés, de elfogadhatóvá válik, ha tudatosítjuk, a valóban gazdag magyar irodalomnak sincs olyan sok klasszikusnak számító alkotása, hogy akár egyről is megfeledkezhetnénk. A Ludas Matyi pedig különösképpen nem érdemelné meg a mellőzést. Jó másfél évszázada írta meg Fazekas Mihály „költő és botanikus“, híressé vált hexametereit egy egyszerű paraszti hősről, aki szembe mer szegülni a földesúri önkénnyel s az elszenvedett sérelemért háromszor is megleckézteti Döbrögi uramat. A maga korában, sőt jóval azután is ez a mű a plebejusi merészségnek s egyben a nép legjobbjaiba vetett bizalomnak ékes bizonyítéka volt. Igaz, a népmese és nemcsak a magyar népmese, erőteljesen éreztette benne hatását, viszont az is elvitathatatlan, hogy a Ludas Matyi nem egy részletében hitelesen elénk tárja a 18. századvégi társadalmi rétegek és osztályok, elsősorban a nemesség és a parasztság életének jellemző mozzanatait. Nem csoda, hogy ez a mű még megjelenése előtt (Fazekas 1804-ben írta meg, de első kiadása csak 1815-ben jelent meg) kéziratos másolatban nagyon elterjedt és népszerű volt. Több dramatizált formája közül kétségtelenül a legkiforrottabb és a legerőteljesebb Móricz Zsigmond változata századunk harmincas éveinek végéről. A nagy magyar realista író, a paraszti élet kiváló ismerője, aki egyben a drámaírásban is jártas volt, nagyszerűen oldotta meg feladatát. Ebben minden bizonnyal nagy szerepet vittek Fazekas és Móricz irodalmi „alkatának“ és szemléletének nyilvánvaló és feltételezhető rokonvonásai. Elég az hozzá, hogy Móricz a Ludas Matyiből gazdag népi humorral fűszerezett, a színpad törvényeihez igazított hősies-bűbájos történetet varázsolt drámairodalmunkba. Ezt a varázslatot éreztük a minap a komáromi Magyar Területi Színház színpadáról is. Annak ellenére, hogy Konrád József érthető oknál fogva — hiszen nálunk, a megváltozott társadalmi körülmények között a darab harcos, demokratikus mondanivalója erejét vesztette — nem törekedik realista megoldásra. Vérbő komédiát rendez, amelyből nem hiányoznak a parodizálás, a kissé ironikus felülnézet jegyei sem. A bemutató erősségét abban látom, hogy a rendezői szándék tiszta akkordként csendült össze Platzner Tibor díszleteivel, Nagy Eszter ötletes jelmezeivel, Kvocák Jozef találékony koreográfiájával és a kiegyensúlyozott, stílusában egységes színészi játékkal. A címszerepben Dráfi Mátyás főleg azért tetszett, mert nemcsak hős volt, hanem egyben ember is. Fazekas Imrére mintha rászabták volna Döbrögi szerepét és Tóth László is játékos kedvvel formálta meg az intéző gyászosannevettető figuráját. A tulajdonképpen nem is fazekasi, hanem móriczi megfogalmazású Évinek, Ludas Matyi kedvesének szerepében Németh Icát tapsoltuk meg. Dicséret illeti meg a többieket is, elsősorban Siposs Ernőt kitűnő bírójáért, továbbá Bugár Bélát, Várady Bélát és Szabó Rózsit. A közönség visszhangja is azt tanúsította, hogy érdemes volt műsorra tűzni ezt a darabot (g. i ) Ludas Matyi (Dráfi Mátyás) a pandúrok kezében. Hiába könyörög irgalomért Evl (Németh Ica), Döbrögi nem kegyelmez О h< '5 —I Ш < CŰ 5 О OÉ ’< 5 О >■ F— < 5 ÚO < Q Nagy László felvételei
