Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-03-15 / 11. szám
z <3 ca ■<Г ic LU >z ac-■< MEGVÁLTOZOTT a gyerek?! Századunkat, a szocializmus századát joggal nevezhetjük a gyermek századának is. Az utolsó ötven-hatvan évben rengeteg tanulmány jelent meg a világ minden részén, amelyek pszichológiai, orvosi s pedagógiai szempontból vizsgálják a gyermeket, hogy Jobban megismerjük, s fejlődésének és szükségleteinek megfelelő nevelést biztosítsunk számára. Az egész társadalom, a szülőkkel karöltve, féltő gonddal hajol a gyermek fölé. Az Ifjúság nevelésének nehézségeit, különösen a serdülő korúakét, mindenki Ismeri, aki akár közvetlenül, akár közvetve foglalkozik velük. Általános az a panasz, hogy a nevelés kevéssé hatékony: szülők és pedagógusok úgy érzik, hogy minél többet foglalkoznak a gyerekkel, annál kevesebb eredményt érnek el. E nehézségeknek sok-sok oka van, amelyek főként a serdülő korúaknái állítják fogas kérdés elé a szülőket és nevelőket. A serdülő korban mélyreható változások kezdődnek a gyermekben. Már szeretne felnőtt lenni vagy legalábbis annak látszani, de tapasztalnia kell, hogy nem veszik komolyan. Érzi, hogy ismeretlen, megfoghatatlan s szinte fékezhetetlen erők törnek fel benne. A testi és lelki fejlődés sok fokán megy át a serdülő $ mindez ingerlékennyé teszi. A szülők rémülten látják, hogy gyermekük, aki eddig a család és az iskola védelmében minden probléma nélkül növekedett, most mintha Idegen lénnyé vált volna: zárkózott, mogorva, gyötrődő — akivel nem tudnak mit kezdeni. A szülők szenvednek, mert úgy látják, hogy gyermekük eltávolodott tőlük, már nem szereti őket. Mit tegyen ilyenkor a szülő, hogy az erkölcsi nevelés eddigi eredményeit megóvja? Eddig viszonylag könnyű dolga volt, csak ki kellett jelölni az utat s arra kellett ügyelni, hogy a gyermek erről az útról le ne térjen. De most megfordult a helyzet, ebben a korban éppen ellenkezőleg — a serdülőből kell kiindulni, őhozzá, az ő egyéni és társadalmi hajlamaihoz mérni a módszereket. A pubertás korától kezdve az erkölcsi nevelésben a közvetett módszerek a hatékonyabbak. Ha például serdülő lányunk és fiunk valamilyen változás vagy döntés előtt áll, ne erőszakoljuk rá és ne javasoljuk neki kész formában a helyesnek vélt megoldást, Ez ellen a serdülő fiatal bizonyosan fellázad. Inkább segítsük hozzá őt ahhoz, hogy 6 maga választhasson. Ne alázzuk meg és ne törjük le önérzetét különféle megjegyzésekkel: „ugye megmondtam", „lóm megjött az eszed" stb. Ebben az életkorban nem mindig az egyenes út vezet a leggyorsabban célhoz. Serdülő korban nagyon fontos az önnevelés, ez a leghatékonyabb nevelő erő. Ez minden fiatalban megvan, s a szülők és pedagógusok feladata, hogy a serdülő fiatalokat segítsék abban, hogy legyenek céljaik a tanulásban, tudásuk és kultúrájuk gyarapításában, hogy keressék és igyekezzenek megtalálni a végső célt, a hivatást, amelynek előkészítése oly sok lendületet adhat. Erősítsük gyermekünk önbizalmát: segítsük, hogy elkerülhesse a nyomasztó kudarcokat, a megaláztatást, a kínzó helyzeteket. Hallgassuk meg véleményét akár családi ügyekről, akár az iskola problémáiról, élményeiről, akár az élet dolgairól. Fejlesszük a serdülő fiatal esztétikai érzékét — mutassuk meg neki a természet és az élet szépségeit, hozzuk közelebb hozzá az irodalmat, a képzőművészetet, a zenét — szoktassuk rá arra, hogy legyen igényes, Ne csak a rosszat vegyük észre benne, hanem a jót is, s ennek segítségével küzdjünk a rossz ellen. Csicsay I. «Л чр egy a tízezerből Hazánkban körübelül tízezer fiatal nő él prostitúcióból, hangzott el a Nemzetgyűlés egyik legutóbbi ülésén. A tízezerből négyszázat a bratislavai rendőrség tart számon. Ezek a fiatal, 17—21 éves nők legszívesebben a nagy szállodák közelében mozognak, s partnereiket legnagyobb részt külföldi turisták között keresik. Ehhez mérten aztán a jövedelmük is aránylag, jóval magasabb, mint amit becsületes munkával megkereshetnének. Mostanáig például egy bratislavai .dollár girl“ járt az élen, aki két év alatt 50 000 koronát keresett valutában . . . Csakhogy Marika még őt is „leíromfalta“. „Olyan hihetetlen, hogy 108 ezer koronát költött rám? Tessék, itt van az elszámolás.“ Az ügyésznő valóban nem akarta elhinni, hogy a vádlott igazat mond. Ez ellentétben áll u. i. a többiek felfogásával, akik igyekeznek az elfogadott pénzt, ajándékokat minél alacsonyabbra értékelni, miután tudják, hogy esetleges büntetésüknél szerepet játszik az öszszeg magassága is ... „A legdrágább szállodákban, motelekben laktunk, beutaztuk az országot, autót is csak azért vett, hogy legyen mivel kirándulnunk. Felöltöztetett, zsebpénzt adott, s mielőtt elment, itthagyott nekem 300 dollárt és egy nagy összeget itteni pénzben.. . Elég?" A gavallér, aki Amerikában feleséget és öt gyermeket hagyott, néhány hónapig egy nagy üzemünkben szerelte a külföldi gépeket, igazán minden pénzét — nem megvetendő — valutában kifizetett napidíját költötte a lányra. .Nem, nem gondoltam rá, hogy esetleg elvétessem magam vele. Ismerem magamat, biztosan megcsaltam volna .. .’ Ebben az esetben már nem az amerikairól van szó, hanem egy itteni hódolójáról, aki ugyan .nem adott annyit, mint В szerelő“, viszont áldozatkészségével jiegnyerte a szép lány kegyeit. A feleséle bőségesen becsomagolt kolbászaiból Egész hiten vendégelte barátnőjét.. . Ez a 23 éves lány Cinóbányán született. Az apja hároméves korában meghalt, az anyja nem törődött vele. Gyermekotthonban nevelkedett, nincs egyetlenegy okmánya sem, a testvéreiről nem tud, anyja tartózkodási helyét nem ismeri. .. Tizenöt éves korában elhagyta az otthont, kitanult villanyszerelőnek, aztán hoszszabb-rövidebb ideig bratislavai üzemekben volt alkalmazásban. „Lakásom nem volt, szállodákban aludtam, mindig valaki más fizette a számlát... Ha egy férfi meghívott a lakására, azt természetesen nem önzetlenül tette. Hogy ki mindenki? Nem tudnám felsorolni." Lakásgondokon kívül egészségi okok is közrejátszottak állítólag, hogy a karcsú, sötétszőke lány így lezüllőtt. Amikor még dolgozott, rosszul érezte magát, szerette volna kiíratni magát a munkából. De az orvos csak idegcsillapítót írt elő, s Marika szerint jó tanácsokkal is ellátta. „A doktor azt mondta, hogy folytassak intenzív szexuális életet, az majd rendbehoz ’ Valószínűleg megfogadta a .jó“ tanácsot, mert a legjobb akarattal sem emlékszik vissza mindegyik hódolójára. Nem csoda, kevéstől kapott szeretetet, többnyire csak ruhákat, elegáns szállodákban előételes, aperitives vacsorákat, divatos cipőket... Azaz mégis: a múlt év nyarán az egyik elsőosztályú kávéházban megismerkedett Emillel. .Minden péntek délután átjött Bécsből, s együtt töltöttük a hét végét. Ellátott pénzzel, 300—500 Schillinget hagyott itt nekem hetenként, gyógyszereket hozott szívidegességem leküzdésére és azt állította, hogy elvesz feleségül.' Ez az 58 éves öregedő kereskedelmi utazó állja szavát. Bár nem kapott idézést, megjelent a február közepén megtartott tárgyaláson, s kérte kihallgatását. Jegyzőkönyvbe felvett vallomása szerint még ma is hajlandó Máriát feleségül venni, annak ellenére, hogy mindent tud múltjáról. Megvárja, míg a lány letölti büntetését, aztán megesküszik vele. A nyolc hónapból, amelyre a bratislavai bíróság elítélte — a vizsgálati fogságot is beszámítva — már kettő le is telt. S ha jól viselkedik, előbb is kiengedhetik. Csakhogy: „Akármilyen szigorú büntetést is fognak rám kimérni, ha kiszabadulok, ott .folytatom, ahol abbahagytam“ — mondotta egyik kihallgatásánál. Szerencsére ezt az állítását jóindulatú kihallgatója nem vétette jegyzőkönyvbe. S így Emil sem tudja meg . . . Lehet ugyan, hogy Marika nagyon el volt keseredve, s nem gondolta komolyan, amit mondott. Reméljük. (EAS) О +•» N-О Я о u. "О "■г И о и чф *С N U <u N </) Pi Az emberek általában nem szívesen foglalkoznak az öregség gondolatával. Ifjú korban csak a legközelebbi napokat, esetleg éveket tartják számon, amelyektől vágyaik, céljaik beteljesülését várják. Ez a felfogás jellemző az ember alkotóképességének legtermékenyebb korszakára. A régi tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy a munkabíró évek alatt rendelkezésünkre álló anyagiakat nem szabad könnyelműen elfecsérelni. Gondolni kell arra az időre is, amikor majd minden koronára szükségünk lesz, amit a múltban félretettünk. Ezeknek a hasznos tapasztalatoknak megvalósítására különféle lehetőség nyílik. Most a legújabbról — a szerződéses járadékbiztosításról kívánok szólni, amelyet az Állami Biztosító ez év január elsején vezetett be. Mindannyian tudjuk — hiszen nem titok —, hogy a nyugdíj és a szociális biztosítás nálunk nem túl magas, és tekintve a fizetések növekedését, egyre inkább szóba kerül az alacsony járadék, amely a nyugdíjba lépéskor jelentősen befolyásolja az idős emberek életszínvonalát. Másrészt azt is meg kell állapítani, hogy az a csaknem 16 milliárd korona, amelyet államunk a több mint 2 és fél millió nyugdíjasnak évente kifizet, nemzetgazdaságunk jelenlegi lehetőségei mellett olyan járadék, amelyből dolgozóink az öregség és rokkantság Idején — esetleg azok hátramaradottal — alapvető életszükségleteiket fedezni tudják. Az bizonyos, hogy nem elegendő ez a járadék a teljes munkabírás idején megszokott életszínvonal biztosítására. Ezért helyes, hogy társadalmunk, a növekvő keresettel arányosan, módot nyújt arra, hogy a dolgozók, keresetük egy részét szerződéses járadékbiztosítás formájában megtakarítsák. Erre a lehetőségre mindenekelőtt a fiatalok figyelmét hívom fel. Senki se állítsa, hogy egy, mondjuk 25 éves fiatalembernek nagy önmegtagadást jelent, ha havonta 28 koronát, vagy ha nagyobb összeghez jut (jutalom, prémium, nyeremény és hasonló) teljes biztosításának összegét, 4310 koronát lefizessen azért, hogy 60 éves kora betöltése után havonta 200 koronával magasabb járadékot kapjon, vagy ha úgy látja jónak, 60 éves koréban egyszerre 24 200 koronát vegyen át az Állami Biztosítótól. A szerződéses járadékbiztosítást hazánk valamennyi polgára megkötheti. A biztosítás önkéntes és megkötése a polgári törvénykönyv személybiztosításra vonatkozó előírásai alapján történik. A biztosítási illetéket megegyezés szerint havonta, negyedévenként, félévenként, évente törleszthetjük, vagy akár, mint már említettük, egyszerre is befizethetjük. A munkahelyen történő csoportos biztosítás esetén, mint az életvagy balesetbiztosításnál, az üzemekben meghonosodott módon, az illetéket a fizetésből is levonhatják. A biztosítást az üzemi szervezet is megkötheti az egész munkakollektlva vagy egyes dolgozók számára. Ilyenformán a biztosítás a dolgozók jutalmazását vagy a munkaerő stabilizációt is szolgálhatja. A szerződéses járadékbiztosítást január elseje óta már néhány üzem megkötötte dolgozói számára. Például a Közlekedésügyi Minisztérium szerződést kötött az Állami Biztosítóval, amelynek alapján a biztosító a vasúti közlekedésnél dolgozó férfiaknak 60. életévük, a nőknek 53. —57. életévük betöltése után 20 éves vasúti szolgálat után havonta 100 koronát, 30 éves vasúti szolgálat után havonta 200 koronát, 40 éves szolgálat után havonta 300 koronát fizet ki. Ez követésre méltó példája a dolgozókról való gondoskodásnak. Meg kell említeni, hogy a szociális biztosítástól eltérően a szerződéses járadékbiztosítás adómentes és a biztosító a megegyezett összeg értékében fizeti ki. Szinte természetes, hogy egy rövid tájékoztatás keretében nem lehet részletesen ismertetni e biztosítás előnyeit. Biztos azonban, . hogy a szerződéses járadékbiztosítás újszerű lehetőséget nyújt, hogy javíthassunk életkörülményeinken az öregség idején, rokkantság esetén, esetleg könnyítsünk hátramaradott családtagjaink anyagi helyzetén, ha munkabírásuk már nem kielégítő. A fent említett példából láthatjuk, hogy a szerződéses biztosításra szánt összeg kamatostól megtérül, ezért bízunk benne, hogy ez a biztosítási forma nemcsak a dolgozók körében, hanem a gazdasági vezetőknél is megértésre talál. Ján Patopusty
