Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-03-15 / 11. szám

AZ ÉN FORRADALMAM Emlékszel-e még a múltra, amikor nem volt kenyered? Péknél néztél az üres pultra s ökölbe rándult a tenyered. Emlékszel-e a gazokra, kik kufárkódva lestek rád és felnéztél a csillagokra, mert nem volt Itt helyed, tanyád. (Dénes György) Szeretek emlékezni. Erőt ad nekem az emlékezés. S szeretném, ha nemcsak ne­kem, hanem a többieknek, a fiatalabbak­nak Is erőt adna. Meggyőződést, hogy a harcot folytatni kell. Nem baj, ha nem harcnak nevezik: munka, tanulás, neve­lés — nem harc-e, hiszen küzdelemmel jár. S ha valaki becsülettel vívja meg harcait, végzi el munkáját, emlékezhet. Emlékeznie kell. Mert csak így épülhet a múlt erős tégláin a biztos jövő. Tagja voltam a CSKP érsekújvári terü­leti bürójának 1938-ig. Majd egyik szer­vezője és vezetője voltam a párt illegális területi vezetőségének. E tevékenységért három és fél évig a szegedi Csillag bör­tönbe zártak, majd 1944-ben a nagy­­kanizsai internáló táborba vittek. Amiről itt Írok, megtörtént események. Több ne­vet, több kommunistát is említhetnék. De azt hiszem, e néhány elvtársnő maga­tartása is bizonyltja, büszkén emlékezhe­tünk munkásmozgalmunk nőtagjaira, ha­zánk magyar nemzetiségű kommunista asszonyaira. 1918 május elsején Érsekújváron a szociáldemokrata párt vezetésével mintegy 450 dolgozó vonult fel, közöttük több mint száz nő.„A főtéren, az Arany Oroszlán szálló erkélyéről a baloldali gondolkodású Chmelár Alajos szónok beszélt* Elitélte az imperialista háborút, hangsúlyozta a békekötés szükségességét. A tömeg kórus­ban kiáltotta: — Le a háborúvall Éljen a béke! En­gedjétek haza férjünket, fiainkat! 1919-ben pünkösd napján szabadították fel Érsekújvárt a Magyar Tanácsköztársa­ság vöröskatonái. Vígh Anna, Krajcso­­vicsné, Szúdor Ilona, Takács Erzsébet, Marák Vilma és a többi dolgozó asszony főzött a vöröskatonáknak, ápolták a sebe­sülteket, a kiadott röpiratokat, katona­újságokat terjesztették. 1920 tavaszán a Szociáldemokrata Ifjú­ság soraiból kivált a baloldal. A szerve­zet könyvtárát, pénztárát a Komárom utca 74-es számú épületének három helyi­ségében helyezték el. A tagok egynegyede nő volt. Ez az épület volt 1938-ig a CSKP helyisége, a Munkásotthon. A pénztáros Marák Vilma volt, akit 1920 nyarán illegálisan átjuttattunk az osztrák határon, hogy jelentkezzen Bécsben párt­iskolázásra, ahol az előadásokat a Kom­munisták Magyarországi Pártjának ott emigrációban élő vezetői tartották. Marák elvtársnő hazajövetele után Ojvárott és környékén főleg a dolgozó nők között végzett eredményes agltációe és szervező munkát. így lett 1921 májusában Marák Vilma az újvári pártszervezet egyik alapító tagja. A kommunista párt, a vörös szakszer­vezetek, a Proletár Testedző Egyesület, az Ifjúsági Szövetség, a Szolidaritás, a Vörössegély és 1935 után az Egység­front-Népfront soraiban lelkesen, tevéke­nyen, s lelkiismeretesen ott vannak a nők is. 1938. november 8-án Horthyék meg­szállták Érsekújvárt is. Másnap őrizetbe vettek öt kommunistát, később rendőri felügyelet alá helyezték őket. 1939-ben, amikor Hitler megszállta Csehországot, az úlvári kommunisták megszervezték az illegális Kommunista Párt területi veze­tőségét, amelynek tagja volt Dömötör Teréz proletárirónő is. Az illegális kom­munista mozgalmat az újvári járáson kívül kiterjesztették a komáromi, lévai, párkányi, ógyallal, vágsellvei, és a galán­­tai járásra is. Mintegy 400 tagot beszer­veztek, közöttük sok nőt is. Szerkesztették és terlesztették az illegális sajtóterméket, a Tájékoztató-t. Ennek sokszorosítóia és egyik kézbesítője Ojvárott Léderer Magda volt. Az illegális levelek Juricsek Irénhez jöttek. Zsitva Mária volt az egyik össze­kötő Dömötör Terézéknél jelentkezett a pártközponti küldött. Kovács Istvánnénál ülésezett az egyik illegális szerv. 1940. március 25-én a Berki utca 110-es házá­ban, Prohászka Mihálynééknál volt területi, illegális pártkonferencia. Most már — s főleg a fiataloknak száraz felsorolásnak tűnnek az itt el­mondottak. De aki részt vett benne, vagy hasonlóképpen dolgozott, harcolt — tud­ja, mennyi veszéllyel, izgalommal, ön­­feláldozással járt az illegális tevékenység. 1940 áprilisában Budapesten és a na­gyobb ipari városokban letartóztatások voltak. Május б-ári Komáromban, hete­dikén Ojvárott őrizetbe vettek és a kör­nyékről behoztak 24 kommunistát, köztük öt nőt. Az újvári csendőrségen tíz napig tar­tott a vallatás, a kínzás. Inkvizícióra emlékeztető eszközökkel kínozták meg Zsitva Máriát, Fabó Jánosnét, Juricsek Irént, Kovács Istvánnét, majd Dömötör Terézt is. Horthyék osztálybírósága 1940 novemberében Győrben a férfiakon kívül a DümfitHr Teréz proletár-irúnó, a munkásmozgalom tevékeny résztvevője A volt caendőrlaktanya Érsek újvárott, ahol a megklnzot kommunistákat tíz napig tartót ták bezárva elítélte: Dömötör Terézt egyévi börtön­­büntetésre, Léderer Magdát, Juricsek Irént, Fabó Jánosnét, Prohászka Mihály­­nét, Zsitva Máriát több hónapra. Indok: a (burzsoá) társadalmi rend felforgatá­sára irányuló vétség, a (burzsoá) had­sereg elleni izgatás és a munkásosztály kizárólagos uralmára való törekvés — vádja alapján. A börtönbüntetés letöltése után a há­ború és a fasizmus elleni harcunk tovább erősödött nemcsak Érsekújváron, hanem környékén is. 1941 augusztusában Újvárból ismét tíz antifasiszta harcost internáltak. 1945 ja­nuárjában az érsekújvári fegyveres nyila­sok, a németek követelésére, a városban és a környékén összeszedtek több mint háromszáz fiatal nőt, akiket Németország­ba akartak szállítani. A lányokat az új­vári gimnáziumban gyűjtötték össze. Né­met teherszállító kocsik álltak készen elszállításukra. Fegyveres nyilasok készü­lődtek az akció végrehajtására a Flenger melletti nyilas székház előtt. Az illegális pártszervezet nőtagjai meg­szervezték a helybeli és vidéki asszonyo­kat, hogy vonuljanak a nyilas székház elé és követeljék lányaik hazaengedését. A több száz főnyi tömeg a gimnázium elől és a Főtérről vonult a nyilas szék­ház elé. „Békét akarunk!“ „Le a háborúval!“ „Nem engedjük elhurcolni lányainkat Né­metországba!“ — kiáltották hangosan. A harcias tömeg láttára a fegyveres nyilasok ijedten futkostak fel-le. Sovány Gyula, Jámbor János pisztolyt rántott elő: — Piszkos csürhe! Hazaárulók! Láza­dók! — pisztolylövéseket adtak le a tö­megre. Egy többgyermekes anya ott a helyszínen • meghalt. A tüntető nők a gimnáziumhoz vonultak, az ajtónál álló két őrt eltaszították, s kiengedték a lányo­kat. A nők tüntetésének megszervezésében tevékenyen részt vettek: Koperdáné-Vígh Anna, Chmelár Lajosné, Gondzsala Istvánná. E tett, az érsekújvári kommunista asz­­szonyok harci bátorsága — a rájuk valé emlékezés ébresszen újabb emlékeket, serkentsen alkotó-bátor tettekre! Pálenylk Ferenc NŐI IDOMOK Tulajdonképpen енот ágában sem volt nap­szemüveget venni, De mivel nagyon sokat áll­dogáltam a drogérlaüzletek kirakatai előtt — felfigyeltem a napszemüvegre. Persze, sohasem álltam volna meg egyetlen drogéria kirakata előtt se, ha nem pillantom meg azt a hatalmas, színes fényképet, amely egy bikinibe „öltözött" nőt ábrázol. Az ő szemén vettem észre — két-három megbámulás után — a szemüveget. Minő gyö­nyörű szemüveg voltl Azonnal az lett a meg­győződésem, hogy napszemüveg teszi az embert! Vettem is. Hiszem, hogy nagyon sokat használt a „külsőmnek'', bár eddig még senki sem adta tudtomra. Azt is egy bájos nő fényképének — méghozzá mozgó fényképének — köszönhetem, hogy új pokrócot vásároltam. Ugyanis a TV reklám­műsorában egy szőke angyal „mutatta be", mi­lyen nagyszerű érzés lehet pokróccal takaródzani. A szőke szépség előbb betakarózott, majd óva­tosan lehúzta magáról a pokrócot — persze, nem egészen I Aztán lágyan az arcához simí­totta ... Másnap megvettem a pokrócot. Mivel nem tudok kártyázni, kártyát sem vettem volna soha, ha nem fürdőruhás — őszintébben KULTUSZA szólva — félmeztelen nők képei „díszítik"... A konzervált ételek fogyasztásához is a női fény­képek „szolgáltatják az étvágyat". Igen, a kiemelkedő női idomok, a félig pucér nők fényképei a reklám legnagyobb tromfja. Hála e tromfnak, bármit megveszünk, illetve el­adunk ... Ezért vetkőznek a töltőtollak figurái. A legkorszerűbb sofőrtanfolyamokon ezért akaszt­ják fürdőruhás hölgyek nyakába az útrendi táblákat. Ezért hódit a miniszoknya. Ezért nem hiányozhatnak a félig eltakart női idomok az új­ságok lapjairól sem. Nélkülük megbukna a szín­ház, a mozi. Egyszóval, a női test korszakát éljük. Vagy ha úgy tetszik, a női idomok kultuszát. Persze, ez az egyenjogúságon mit sem változtat, hiszen senk! sem tiltakozik ellene. Ki is tiltakozna? Talán a férfiak? Majd sietnek! De a nők sem bánják, hogy így van. Elvégre nem akármilyen érzés számukra, hogy lépten-nyomon láthatják: igenis, a nő a világ legszebb teremtményei Merjj mindéi csakis ezt bizonyltjai FUlöp Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom