Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-03-08 / 10. szám
Korunkban az egész világon nagyon elmélyülten foglalkoznak a nők társadalmi helyzetével. Különösen ott, ahol sok az alkalmazásban levő nő. Itt elsősorban a fejlett szocialista és fejlett kapitalista államokat kell említenem. Ennek nem csupán gazdasági oka van. A második világháborút megelőző években a nők százezrei estek át politikai tűzkeresztségen, a fasizmus ellen folytatott, a nemzeti függetlenségért és a gyarmati uralom ellen vívott harcokban. A második világháborút megelőző nehéz években született meg a Nemzeti Demokratikus Nőmozgalom politikai együvétartozása is. 1934-ben Párizsban ült össze az első Nemzetközi Nőkongresszus, amelyen 30 ország 2000 küldötte emelte fel szavát a háború és a fasizmus ellen. A második világháború kirobbanásáig a nők sokat elértek az egyenjogúság terén. Megnyílt az út számukra a magasabb művelődés felé. Kivívták polgárjogaikat és a munkásosztály harca révén javult a proletárnők szociális helyzete is. A második világháború után két világrend alakult ki: a kapitalista és a szocialista. De a nők kérdésével világviszonylatban is foglalkoztak. San Franciskában elfogadták az Egyesült Nemzetek alapokmányát, amelyben leszögezték a férfiak és nők egyenjogúságát, az emberi jogok tiszteletben tartásának szükségességét, az emberi szabadság jogát, nemre és fajra való tekintet nélkül. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében azóta is sok olyan határozatot fogadtak el, amelyek a nők egyenjogúságának gyakorlati megvalósítását szorgalmazzák. AZ ENSZ, NŐK HELYZETÉVEL FOGLALKOZÓ BIZOTTSÁGA TÖBB ÉVES MUNKÁVAL KIDOLGOZTA AZT A HATÁROZATI JAVASLATOT, AMELY A NŐK POLITIKAI JOGAIRÓL RENDELKEZIK. EZT A JAVASLATOT AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSE 1952-BEN EL IS FOGADTA. EZ AZ ELSŐ NEMZETKÖZI JOGSZABÁLY, AMELY A NŐK JOGAIT NEMZETKÖZI SZINTEN VÉDI ÉS SZAVATOLJA. A nők problémái iránt megnyilvánuló világméretű érdeklődés korunk pozitív jelensége, de egyben azt is bizonyítja, hogy az egyenjogúság kérdése még mindig nincs tisztázva. Az ENSZ mellett működő bizottságon kívül még 30—40 különféle vallási nőszervezet működik különböző országokban. Mindez azt mutatja, hogy az egyenjogúsítási folyamat állandó mozgásban van. A második világháború Időszakára jellemző a nők foglalkoztatottságának növekedése. Világviszonylatban minden harmadik nő alkalmazásban van. Hogy érzékeltetni tudjuk ezt a fejlődést, érdekes megjegyezni: Kanadában jelenleg az állásban levő nők száma hétszer nagyobb, mint az évszázad kezdetén. Az Egyesült Államokban a század elején az öszszes dolgozók 20 százaléka volt nő, ez az arány 1962-re 34 százalékra növekedett. Franciaországban 2 millió 600 ezer, Japánban 1947-ben két és félmillió nőt alkalmaztak. Számuk ma több mint 8 millió. Hazánkban a múltban is elég magas volt a dolgozó nők száma, Tudjuk, hogy Csehszlovákiában, Szlovákia és Dél-Morvaország néhány járásában nincs elegendő munkaalkalom a nők számára. Tehát a számok nálunk is magasabbak lennének, ha a nagyobb foglalkoztatást célzó terveket megvalósíthatnánk. A háború utáni időszak legkifejezőbb emancipációs jelensége azonban a nők műveltségének nagyfokú növekedése, amely szinte robbanásszerű, A főiskolai hallgatók százalékaránya a szocialista országokban a következő: Bulgária 40 százalék, Csehszlovákia 40 százalékon felül, Jugoszlávia 29 százalék, a legalacsonyabb a szocialista államok közül. Magyarország több mint 40 százalék, NDK 32 százalék, Lengyelország 42 százalék, Románia 34 százalék, Szovjetunió 42 százalék. A kapitalista országokban Finnország, — ahol a százalékarány 46 százalék, és Franciaország, ahol 40 százalék — kivételével sehol sem érik el a 40 százalékot. Sőt ez az arány néhány országban igen alacsony. Svájcban 17 százalék, az NSZK-ban 24 százalék, Japánban 21 százalék. Ausztriában 23 százalék, hogy csak egy párat is említsek. Most még az a kérdés, hogy milyen szakágazatokat tanulnak a nők. Kevés ugyanis a műszaki' ágazatokban tanuló nő, mert a lányok főleg a humán irányzatú pólyákat választják. Nem mondhatjuk, hogy egyes országok kormányai nem foglalkoznak a lányok hivatásra való előkészítésével, hiszen sok tudományos javaslatot fogadtak el. Pozitív eredményt jelent, hogy világszerte egyre erősbödik az a törekvés, hogy a nők szaktudásuk és felelősségük növelése révén nagyobb részt vállalhassanak a közgazdasági életből is. Tudomásul kell venni, hogy a nők nagyarányú foglalkoztatottságával a jövőben is számolni kell. Itt előtérbe kerül a foglalkoztatottság minőségének kérdése is. Tehát elkerülhetetlen a szakmai tudós. Az új népgazdaságirányítási rendszerben a vállalatok elsősorban a saját érdekeiket tartják szem előtt. A nők egyenjogúsági mozgalmának a jövőre nézve is fontos problémája a magasabb fokú kvalifikáció megszerzése. A nők világviszonylatban olcsó munkaerők. Bérük jelentősen alacsonyabb, körülbelül kétharmada a dolgozó férfiakénak, de egyes országokban még alacsonyabb. Az egyik ok az, hogy a nők olyan ágazatokban dolgoznak, amelyekben a béreket a társadalmi értékelés eleve alacsonyabbra határozta meg, mint azokban, ahol férfiak vannak többségben. Az ilyen alacsonyabb bérrendszerbe tartozik a könnyű-, a közszükségleti- és az élelmiszeripar, a termelésen kívüli ágazat, beleszámítva az egészségügyet is. A RÉGI KÉRDÉS MÉG MINDIG FENNÁLL, HOGY MELYIK FOGLALKOZÁS ALKALMASABB NŐK VAGY FÉRFIAK SZAMARA. EZÉRT JÖNNEK LÉTRE A FEMINIZALT MUNKAÁGAZATOK. EZ A JELENSÉG AZONBAN A NŐK SZEMPONTJÁBÓL NAGYON KEDVEZŐTLEN. ITT UGYANIS ALACSONYABBAK A JÖVEDELMEK ÉS LESZŰKÜL AZ ÉRVÉNYESÜLÉS LEHETŐSÉGE IS. A nők bérszintjét az is befolyásolja, hogy kevés nő tölt be vezető funkciót. Ebben a tekintetben nincs jelentősebb különbség a szocialista és a kapitalista államok között. Példaként a Szovjetuniót említhetjük, ahol a nők jelentős része dolgozik vezető beosztásban. A nők bérezésénél érvényesül egy bizonyos szociális szempont is. Mint ismeretes, a férfit családfenntartóként előnyösebb kereseti forráshoz kell juttatni. Köztudomású, hogy minden ember azért dolgozik, mert keresni akar. S látnunk kell, hogy a családok életszínvonalának világviszonylatban Is a két jövedelem a fő tényezője. Tudjuk, hogy a szocialista országokban a nők társadalmi helyzete a marx—lenini egyenjogúság alapelvén nyugszik és a nők egyenjogúsága a kommunista pártok programjának elválaszthatatlan része. Ezért a szocialista országokban a nők politikai és szociális helyzete, a kapitalista országok néhány problémájával való azonosság mellett is, világviszonylatban jobb és szilárdabb. SZARKANÉ L, ERZSÉBET /ШУ 4 Ш-АПЯНН нш п гащпщл
