Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-16 / 7. szám

•«a со-С ьс-LU >­z ос В л Am /Е Fism Rossz száz még Аш/Е Fáj, Ain/E nSr egy- na - nénk hogy más fel - nőtt fi - ú min szí* Dm j H dent pet Ez a kis dal is nagy sikert aratott a MRT 1967-es táncdalfesztiválján Zalatnay Sarolta előadásában. Élénk keringő Kis bu tám!- szol Rongy - ba-bánC KIS BUTÄM! ta- Ián, el - hin vád - lón me - sém ne-héz, Dm/ H vi - zén ér - zeni. ián! Ián Ал1 / C Am/C • ЛП Oly Nézd, ERECSKÉK az ARCON Olvasóink közül többen pa­naszkodnak levelükben, hogy arcukat apró erecskék csúfít­ják, melyek időnként meg­pattannak. Az egyik levélből Idézünk: „ ... Egy idő óta szörnyű valóság gyötör: ar­com egyre csúnyább lesz. Apró erecskék képződnek az arcomon és az orrom két ol­dalán. Néha azt veszem észre, hogy az erecskék megpattan­nak és hálószerű kékes foltot képeznek a megtámadott fe­lületen. Tanácstalanul nézek a tükörbe, nem tudom, mit tegyek. Milyen kezeléssel tüntethetném el ezt az elke­serítő szépséghibát?“ A válasz bizonyára számos olvasónkat érdekeint fogja. Megállapítása helyes, A fiúk szomjasak voltak: ültek a kocsmában, s nézték, hogy tűnnek el a hatalmas korsó sörök az Ivók torkán — egy, kettő, három korsó... már nézni sem bírták. Felálltak és elhagyták a söntést. A kertben egymás mellett feküdtek a teli hordók. Hórukk! Ez is valami három erős fiatal fiúnak?! Egy hordócska máris átrepült a kerítésen és a szomjas torkok nem győznek betelni a habzó Itallal — egész a lerészegedésig. § § § Egész kicsiny korától lop. Nem tudja meg­magyarázni, hogy miért. Nem fél, nem szégyenli, amit elkövetett, azt mondja, szeretne megjavulni, aztán azt Is állítja magáról, hogy nem egészen beszámítható. „Szándékomban volt rendes életet élni. De a rendőrök nem hagytak békében, vertek, hát lop­tam ..." — mondja Sándor. Tavaly nyáron, miután betöltötte 15-ik évét, állíthatták először a bíróság elé. Akkor még megkönyörültek rajta, mert csa­ládja szörnyű körülmények között él. Az apja iszákos, kínozza a feleségét, a gyerekeket. Tekin­tetbe veszik a körülményeket, s a fiút csak a nemzeti bizottság Ifjúsággondozóira bízzák. Megszökik hazulról. „Nem bírtam már nézni, miként bánik apám anyámmal“ — állítja, önállósítja magát, parkok­ban, repülőtéren alussza át a nyarat. Nem dolgo­zik, barátai tartják el — akik semmivel sem jobbak nála. „A teszilnadrágot nem én loptam el, hanem Józsi.“ „S maga mit csinált?“ valóban megpattant erecskék­­röl van szó, melyek szabad szemmel is jól láthatók. Ke­letkezésüknek nem egy, ha­nem több oka is lehet. Pél­dául a hirtelen hőmérséklet változás, ha meleg helyiség­ből kimegyünk a htdeg, sze­les téli levegőre, ha hosszabb ideig tartó napozás után túl­ságosan hideg vízzel mossuk le arcunkat, de az arc erese­­dését válthatja ki az arány­talanul erős és hosszan tartó arcmasszázs is. A belső szervi rendellenességek közül a vér­keringést zavarok, a magas vérnyomás és a helytelen anyagcsere jöhetnek számí­tásba. Könnyebb esetekben a koz­metikus is segíthet. Súlyosabb esetben —- különösen az idő­sebb emberek — kérjék ki az orvos tanácsát. Ha időben észrevesszük a rendellenessé­get, tehát az erecskék képző­dése idején, jó hatást biztosít a kvarcolás. A megpattant ereket azonban minden eset­ben szakorvosnak kell eltá­volítani elektromos tű segít­ségével. De elejét vehetjük a szépséghiba további elterjedé­sének, ha: nem fogyasztunk túl sok alkoholt, feketét és fűszeres ételt, megfelelő krémmel Óvjuk bőrünket az időjárás viszontagságot ellen. Arcunkat víz helyett arctejjel tisztítsuk meg (legjobb a na­rancs és a mandula kivonat/. Óvakodjunk mindentől, ami értágulást Idézhet elő. Az arc­­ápoláshoz vltamindús éjjelt és nappalt krémet használjunk és napközben vékony réteg púderral leplezzük a szépség­hibát. HIÉNÁK „Vigyáztam.“ „S ki hordta a nadrágot?“ „Én...“ . Nadrágokat és törülközőket loptak a fiúk, majd Sándor egy dunyhát, hogy a hűvös éjszakákon legyen mivel betakaróznia. Négyen betörtek egy élelmiszerüzletbe — a felbűjtó 30 éven felüli, nős, szintén semmittevő. Aztán társul az egy évvel Idősebb Gusztávval, akit csak napokkal előbb ítéltek el lopásért nyolc hónapra, de még mielőtt bevonult volna bünte­tését letölteni, eltulajdonított egy motorkerékpárt. Gusztáv: „Nem volt pénzünk. Találkoztam Sanyi­val, azt mondta, menjünk ki az András-temetőbe, van ott arany a föld alatt, amennyit csak akarok, ö már járt ott, s tudja, hol kell keresni.“ „Hány órakor mentek oda?“ „Éjfélkor. Én nem mentem le a kriptába, csak világítottam a lépcsőn, meg beszereztem a harapó­fogót, féltem...“ Sándor: „Nem féltem, már jártam ott két évvel ezelőtt, kinyitottam a koporsót, láttam az arany­fogakat, de akkor olyan rossz szag volt ott, hogy elmentem..." Akkor éjfélkor már nem ment el. Kibírta végig, s miután az aranyhidat kitörte, átadta Gusztávnak, hogy adja el. Az napokig a zsebében hordta, míg csak le nem tartóztatták őket. § § § A bírák arcán látni, hogy csak nehezen türtőz­tetik felháborodásukat, a védők Irataikba rejtik arcukat, s a tárgyalás közönsége, a vádlottak szülei, rokonai és egy két Idegen egymás után hagyják el a termet, hogy friss levegőt szívjanak. Csak Sándoron nem látszik sem sajnálat, sem megbánás, sem pedig undor. Az ember akaratlanul is arra gondol, hogy ez a fiút már senki és semmi sem változtathatja meg. Érzés nélkül született, soha sem lesz belőle semmi! e Az ügyész hiénízmusnak nevezi a vádlott tettét, s hozzáteszi, hogy nem talál olyan erqs szót, amellyel megbélyegezhetné ezt az aljasságot. Sándort ez sem érdekli, s mikor védője szigorúan, figyelmeztetően ránéz, hogy az utolsó szó jogán mondjon valamit, nehézkesen feláll, s az orra alatt elmormogja a „soha többet“-et, az „ígérem, hogy megjavulok“-ot. Senki sem hiszi el neki, legkevésbé őmaga. § § § Gusztáv a motorkerékpár ellopásáért, a betörés­ben való résztvételért, valamint a kriptafosztoga­tásban való segélynyújtásért 16 hónapos szabad­ságvesztéssel bűnhődik. A három fiatalkorú, akik Sanyi lopásainál segédkeztek, négytől hat hónapig terjedő börtönbüntetéssel ússzák meg első össze­ütközésüket a törvénnyel. Viszont a harminc éven felüli felbújtő 14 hónapot kapott. Sándor két és fél évig marad a börtönben. S az anyja, akinek jogában áll kiskorú fia helyett dönteni, — belenyugszik-e az ítéletbe, vagy fel­lebbez-e ellene, — eleinte habozik. Majd Sándor durva, fenyegető hangjának súlya alatt meggon­dolja magát: fellebbez. Bár nem hiszem, hogy örömére fog szolgálni, ha a fiú Ismét visszatér. — EAS —

Next

/
Oldalképek
Tartalom