Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-16 / 7. szám
•«a со-С ьс-LU >z ос В л Am /Е Fism Rossz száz még Аш/Е Fáj, Ain/E nSr egy- na - nénk hogy más fel - nőtt fi - ú min szí* Dm j H dent pet Ez a kis dal is nagy sikert aratott a MRT 1967-es táncdalfesztiválján Zalatnay Sarolta előadásában. Élénk keringő Kis bu tám!- szol Rongy - ba-bánC KIS BUTÄM! ta- Ián, el - hin vád - lón me - sém ne-héz, Dm/ H vi - zén ér - zeni. ián! Ián Ал1 / C Am/C • ЛП Oly Nézd, ERECSKÉK az ARCON Olvasóink közül többen panaszkodnak levelükben, hogy arcukat apró erecskék csúfítják, melyek időnként megpattannak. Az egyik levélből Idézünk: „ ... Egy idő óta szörnyű valóság gyötör: arcom egyre csúnyább lesz. Apró erecskék képződnek az arcomon és az orrom két oldalán. Néha azt veszem észre, hogy az erecskék megpattannak és hálószerű kékes foltot képeznek a megtámadott felületen. Tanácstalanul nézek a tükörbe, nem tudom, mit tegyek. Milyen kezeléssel tüntethetném el ezt az elkeserítő szépséghibát?“ A válasz bizonyára számos olvasónkat érdekeint fogja. Megállapítása helyes, A fiúk szomjasak voltak: ültek a kocsmában, s nézték, hogy tűnnek el a hatalmas korsó sörök az Ivók torkán — egy, kettő, három korsó... már nézni sem bírták. Felálltak és elhagyták a söntést. A kertben egymás mellett feküdtek a teli hordók. Hórukk! Ez is valami három erős fiatal fiúnak?! Egy hordócska máris átrepült a kerítésen és a szomjas torkok nem győznek betelni a habzó Itallal — egész a lerészegedésig. § § § Egész kicsiny korától lop. Nem tudja megmagyarázni, hogy miért. Nem fél, nem szégyenli, amit elkövetett, azt mondja, szeretne megjavulni, aztán azt Is állítja magáról, hogy nem egészen beszámítható. „Szándékomban volt rendes életet élni. De a rendőrök nem hagytak békében, vertek, hát loptam ..." — mondja Sándor. Tavaly nyáron, miután betöltötte 15-ik évét, állíthatták először a bíróság elé. Akkor még megkönyörültek rajta, mert családja szörnyű körülmények között él. Az apja iszákos, kínozza a feleségét, a gyerekeket. Tekintetbe veszik a körülményeket, s a fiút csak a nemzeti bizottság Ifjúsággondozóira bízzák. Megszökik hazulról. „Nem bírtam már nézni, miként bánik apám anyámmal“ — állítja, önállósítja magát, parkokban, repülőtéren alussza át a nyarat. Nem dolgozik, barátai tartják el — akik semmivel sem jobbak nála. „A teszilnadrágot nem én loptam el, hanem Józsi.“ „S maga mit csinált?“ valóban megpattant erecskékröl van szó, melyek szabad szemmel is jól láthatók. Keletkezésüknek nem egy, hanem több oka is lehet. Például a hirtelen hőmérséklet változás, ha meleg helyiségből kimegyünk a htdeg, szeles téli levegőre, ha hosszabb ideig tartó napozás után túlságosan hideg vízzel mossuk le arcunkat, de az arc eresedését válthatja ki az aránytalanul erős és hosszan tartó arcmasszázs is. A belső szervi rendellenességek közül a vérkeringést zavarok, a magas vérnyomás és a helytelen anyagcsere jöhetnek számításba. Könnyebb esetekben a kozmetikus is segíthet. Súlyosabb esetben —- különösen az idősebb emberek — kérjék ki az orvos tanácsát. Ha időben észrevesszük a rendellenességet, tehát az erecskék képződése idején, jó hatást biztosít a kvarcolás. A megpattant ereket azonban minden esetben szakorvosnak kell eltávolítani elektromos tű segítségével. De elejét vehetjük a szépséghiba további elterjedésének, ha: nem fogyasztunk túl sok alkoholt, feketét és fűszeres ételt, megfelelő krémmel Óvjuk bőrünket az időjárás viszontagságot ellen. Arcunkat víz helyett arctejjel tisztítsuk meg (legjobb a narancs és a mandula kivonat/. Óvakodjunk mindentől, ami értágulást Idézhet elő. Az arcápoláshoz vltamindús éjjelt és nappalt krémet használjunk és napközben vékony réteg púderral leplezzük a szépséghibát. HIÉNÁK „Vigyáztam.“ „S ki hordta a nadrágot?“ „Én...“ . Nadrágokat és törülközőket loptak a fiúk, majd Sándor egy dunyhát, hogy a hűvös éjszakákon legyen mivel betakaróznia. Négyen betörtek egy élelmiszerüzletbe — a felbűjtó 30 éven felüli, nős, szintén semmittevő. Aztán társul az egy évvel Idősebb Gusztávval, akit csak napokkal előbb ítéltek el lopásért nyolc hónapra, de még mielőtt bevonult volna büntetését letölteni, eltulajdonított egy motorkerékpárt. Gusztáv: „Nem volt pénzünk. Találkoztam Sanyival, azt mondta, menjünk ki az András-temetőbe, van ott arany a föld alatt, amennyit csak akarok, ö már járt ott, s tudja, hol kell keresni.“ „Hány órakor mentek oda?“ „Éjfélkor. Én nem mentem le a kriptába, csak világítottam a lépcsőn, meg beszereztem a harapófogót, féltem...“ Sándor: „Nem féltem, már jártam ott két évvel ezelőtt, kinyitottam a koporsót, láttam az aranyfogakat, de akkor olyan rossz szag volt ott, hogy elmentem..." Akkor éjfélkor már nem ment el. Kibírta végig, s miután az aranyhidat kitörte, átadta Gusztávnak, hogy adja el. Az napokig a zsebében hordta, míg csak le nem tartóztatták őket. § § § A bírák arcán látni, hogy csak nehezen türtőztetik felháborodásukat, a védők Irataikba rejtik arcukat, s a tárgyalás közönsége, a vádlottak szülei, rokonai és egy két Idegen egymás után hagyják el a termet, hogy friss levegőt szívjanak. Csak Sándoron nem látszik sem sajnálat, sem megbánás, sem pedig undor. Az ember akaratlanul is arra gondol, hogy ez a fiút már senki és semmi sem változtathatja meg. Érzés nélkül született, soha sem lesz belőle semmi! e Az ügyész hiénízmusnak nevezi a vádlott tettét, s hozzáteszi, hogy nem talál olyan erqs szót, amellyel megbélyegezhetné ezt az aljasságot. Sándort ez sem érdekli, s mikor védője szigorúan, figyelmeztetően ránéz, hogy az utolsó szó jogán mondjon valamit, nehézkesen feláll, s az orra alatt elmormogja a „soha többet“-et, az „ígérem, hogy megjavulok“-ot. Senki sem hiszi el neki, legkevésbé őmaga. § § § Gusztáv a motorkerékpár ellopásáért, a betörésben való résztvételért, valamint a kriptafosztogatásban való segélynyújtásért 16 hónapos szabadságvesztéssel bűnhődik. A három fiatalkorú, akik Sanyi lopásainál segédkeztek, négytől hat hónapig terjedő börtönbüntetéssel ússzák meg első összeütközésüket a törvénnyel. Viszont a harminc éven felüli felbújtő 14 hónapot kapott. Sándor két és fél évig marad a börtönben. S az anyja, akinek jogában áll kiskorú fia helyett dönteni, — belenyugszik-e az ítéletbe, vagy fellebbez-e ellene, — eleinte habozik. Majd Sándor durva, fenyegető hangjának súlya alatt meggondolja magát: fellebbez. Bár nem hiszem, hogy örömére fog szolgálni, ha a fiú Ismét visszatér. — EAS —
