Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-16 / 7. szám
is megjelent, orvos-környezetben játszódik le. Nem feledkezett meg a gyerekekről sem és mesteri elbeszélőkészséggel mesél a legfiatalabbaknak az illegás mozgalomról. Az „Infánsnő hozománya“ címfi műve a háború utáni szlovák falu kritikus képe. Kubai útjáról öt novellája jelent meg a „Planéták“ című kötetben. —■ A „Páfrány virága“ című könyvben a háború utáni nézeteimet revideálom a németekkel kapcsolatban. — A felkelésben egy kommunista német komiszszárral harcoltunk együtt. Evekig nem hallottam róla. Aztán egy véletlenül elolvasott újsághírből megtudtam, hogy Csehszlovákiában van, mint egy NDK-beli küldöttség tagja. Azonnal végig telefonáltam az összes szállodákat, míg végül rátaláltam. Meg kell jegyeznem, morcos szűkszavú emberként ismertem. Amikor rádöbbent, kivel beszél, jókedvűen kacagni kezdett: „Rögtön nálad leszek,“ — hangzott a válasz. Izgatottan vártam régi bajtársamat. Amikor kinyitottam az ajtót — elállt a lélegzetem. Egy német ezredes állt velem szemben. 0 is zavarban volt. Eltartott egy kis ideig, amíg megtört a jég. 4 német egyenruha — mely nem sokat változott — Hasonlatosságának rossz benyomása, perceken belül szétfoszlott, mert újra egy igazi barátot fedeztem fel benne. Talán az a kis történet is hozzájárult ahhoz, hogy mindenáron el kellett utaznom a Német Demokratikus Köztársaságba. Meggyőződéssel harcoltam és írtam a németek ellen. De nem lehet előítélettel élni egy nép iránt, jól tettem, hogy elmentem, nem csalódtam. Nem találkoztam ott nácikkal, csak rendes, munkaszerető emberekkel. Ausztráliában játszódik le a lengyel emigránsok szomorú sorsáról szóló regénye, a „Domino“, jelenánok között leg ennek a regénynek TV-változatán dolgozik és éppen munka közben leptük meg. Dolgozószobájának íróasztalán egy kis porceláncica keltette fel figyelmünket. — Talizmánom, — mondta szeretettel a figurára nézve, — pedig nem vagyok babonás. — Régen volt. Valamikor a háború utolsó napjaiban. Holtfáradtan telepedtünk le egy félig lerombolt házban. A romok és a cserepek között csak ez a filléres, jelentéktelen tárgy maradt sértetlen. A nyugalom és a megelégedés sugárzott belőle. Így akartam én is pihenni; csak pihenni... Azóta nélkülözhetetlen társa. Számára a nyugalom ás a pihenés szimbóluma lett. Ml a boldogság titka? Ezt kutatja majdnem minden művében. Talán az állandó nyugtalanság és keresés. Mert ha elégedettek vagyunk sorsunkkal, akkor már lemondtunk az életről. Nincs az, ami tovább hajtana. \ legfontosabb a cél. Mégpedig olyat kell kitűznünk, amely erőnk felett áll. Akkor nem áll fenn a veszély, íogy megállunk. Szerinte talán az állandó keresésjn van a boldogság. Mit tart ön élete legboldogabb percének? — tettük fel a kérdést az írónőnek. — Azt, hogy hat évvel ezelőtt találkoztam egy emberrel, akivel megbecsüljük és megértjük egymást, férjemmel jozef Najm'an dramaturggal. Sosem sántám meg, hogy sokáig ' egyedül éltem. Megérte, félreértés ne essék, nem nyugodtam meg, csak most tetten keressük, hogyan lehetne szebbé tenni májunk és mások életét. Gyakran gondol a múltra s még többet a jövőre. A háború vége óta eltelt már több mint húsz év. Sok ez? Vagy talán kevés? Mivel mérjük le ezt az időt? A gyerekek, akik akkor születtek, már főiskolátok. Bajtársaim közül sokan nem élnek, sokról nem s tudom, hol vannak, egyesekkel találkozom. Gyak-0. Straka felvétele Sorsdöntő napokban a vártán Hela Volanská, mint orvosnő ran gondolkozom azon az úton, ami már mögöttünk van, úgy tűnik nekem, mintha akkor 15 millió ember számára egy új házat építettünk volna. Benne élnek azok, akik harcoltak, azok, akik akkor születtek s azok, akiknek a háborúról fogalmuk sincs. A ház növekedik-bővül. Rajtunk múlik, hogyan fogunk benne élni. jól vagy rosszul? S nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, akik már nincsenek közöttünk, mert nekik is joguk volt az életre. Ok áldozták fel magukat a jövőnkért. Es csak rajtunk múlik, hogy többé ne legyen szükségünk hősökre. S végül, hogy abban a szép új házban már senkit sem érjen sérelem. XXX Ennek az asszonynak az élete többkötetes regény. Számtalan szomorú és derűs élményét elhallgattuk volna a végtelenségig, mert szavaiból az optimizmus és az emberszeretet sugárzott. Az 194B-as események huszadik évfordulóján sok név merül fel a múltból, de Hela Volanská írónőorvosnő a legelsők között érdemel említést. KINCEL EMÍLIA Másik élethivatása: fránfl 03 > T3 03 p* :o
