Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-02-17 / 7. szám

dolgozunk. Ez a legtartósabb és a legszebb. Csakhogy nem könnyű a be­szerzése. Nincs mindenkinek otthon áruba bocsájtható hajfonata. Meg az­tán nem minden haj felel meg — mondja Smidláková Jarmilka, a mű­hely egyik dolgozója, aki egyben Je­lenleg a beteg mesternőt is helyette­síti, majd hozzáteszi: — A hajnak természetesen tisztának kell lennie, s a levágott végénél erősen át kell kötni. — A haj ugyanis olyan, mint a pálmafa törzse. Mintha finom pikke­lyekkel lenne benőve. Ha összekever­nénk a haj levágott végét természe­tes végződésével, úgy a fésülésnél összekócolódna a frizura, s a hajbe­tét hamarosan tönkremenne. Odalépünk a hosszú asztalokhoz. Mindegyiknél két nő. dolgozik. Előt­tük kifeszltett dróthuzat, vagy vé­kony, erős spárga. Ezek közé erő­sítik a hajvégeket. Majd a drótot csillag alakúra formálják és össze­varrják. A felületes szemlélőnek úgy tűnik, hogy a munka könnyű; szinte játszva dolgoznak. De azután köze­lebbről megnézve a fürgén mozgó ujjakat, lám: csupa bőrkeményedés, horzsolás, repedés! Persze itt nem le­het kesztyűben dolgozni, mert az uj­jak érzékenységére szükség van. — Látja kérem, ezért is olyan fontos, hogy a feldolgozásra kerülő haj tiszta legyen. Mert a kész hajbe­tétet ugyan már meg lehet mosni, de feldolgozás előtt ez a művelet hasz­navehetetlenné tenné a hajat. S a mosatlan haj még vérmérgezést is okozhat. Paduchová Vierka asztalán egy kész hajbetét fekszik. Vajon mennyi idő kellett az elkészítéséhez? — Másfél nap alatt fejeztem be. Néha azonban egy nap is elég. Ná­lunk ugyanis nincs megszabott mun­kaidő, s addig dolgozunk, amíg csak kedvünk van. Gyakran késő estig. Fi­zetésünk a teljesítménytől függ. — Mennyit keresnek? — Mikor — hogyan. Nyolcszáz ezerszáz koronát havonta. Parókákat nem készítenek? EV* tetszeni vágyás oly régi, mint * ■ maga az emberiség. Most ne nevessenek kedves férfiolvasó­ink, mondván: női dolgok — mert a férfiak e téren épp oly hiúk, mint a nők. Nézzük csak a történelmet. Régi leletek bizonyítják, hogy a fodrászat már a rabszolgatartó társa­dalomban ismert és viruló mesterség volt. És kérem: a férfiaknak ugyan­csak fontos volt a frizura, mert a társadalmi helyzetet jelölte. A hul­lámos hosszú haj a szabadság és az előkelőség jele volt. A rövidre vágott az alárendeltség megjelölésére szol­gált. A történelem folyamán azután a divat szerint nemegyszer változott a hajviselet. Férfiaknál nőknél egy­aránt. A hosszú hajat rövid váltotta fel és megfordítva. Sőt mi több, az ókori Egyiptomban már parókákat is viseltek. Maga a szépséges Nofre­tete is oly magas hajviseletet ked­velt, hogy a saját haja valószínűleg kevés lett volna hozzá. A parókakészítés aranykora azon­ban a 17. század volt. Főleg a fran­cia királyi udvarban ért el nagy tö­kélyt. Persze, a feltornyozott frizurák — De igen. Csakhogy ritkán. Az üzem megnyitása óta csupán 5—6 darabra kaptunk megrendelést mondja szinte panaszkodva Aujeská Anna, a műhely parókakészítőnője. • Az egyik asztalnál ezüst hajszálak­kal átszőtt hajtincseket dolgoznak fel. Ez még be lesz festve? — Nem. A megrendelőnő őszülő hajbetétet kívánt. Hiába. Mindenki szép akar lenni. Itt nincs korhatár — Mennyi hajból készül egy haj­betét, s mibe kerül? — Az a nagyság­tól függ. De általában 7—12 deka­gramm haj megy egy hajbetétre. Ara szintén a nagyság szerint 200—350 ko­rona között mozog. A paróka persze sokkal drágább, 800—1200 koronába kerül. — És mit fizetnek a felvásárolt hajért? — A minőségtől függően 200—800 koronát kilónként. Egy átlagos haj­­fonat 8—15 dekagrammos, de csak 25 centiméternél hosszabb hajat ve­szünk ót. Az egyik mosdó fölött Llpták Ma­rika egy hajtincset fest. Minden hajat festenek? — Igen. Csak nagyon ritkán egye­zik a hajszín. A legjobb, ha a meg­rendelő saját haját hozza feldolgo­zásra. Akkor hamarább el is készül a hajbetét. Különben várni kell a megrendelőnek, míg valaki eladja a szükséges hajmennyiséget. Kellemes zene árad egy kis táska­rádióból. Nem is lehet rossz egy ilyen kis közösségben dolgozni! Csupa nő ... Munka közben elmondják egy­másnak örömeiket, gondjaikat, észre sem veszik, hogyan múlik az idő. Másutt talán többet kereshetnének, hiszen kitanult fodrásznők. Többnyire a délelőtti időbeosztás miatt felel meg nekik ez a munka. De azért is szeretnek itt dolgozni, mert itt va­lami új, divatos készül. És ami új és divatos, az mindig vonzza a nőket. G. VINCZE ILONA frizurája. nem voltak éppen higiénikusak, és nem egy kellemetlen következmény­nyel jártak. — Am mit ki nem állna az ember a divatért! Azután jött a francia forradalom, s jónéhóny paró­­kás fej porba hullott. Ezután a ha­mis haj jó időre kiment a divatból. A tizenkilencedik század női azonban újra elkezdték hordani. Egészen ad­dig, amíg 1872-ben egy párizsi fod­rász, bizonyos Marcel úr, fel nem találta a tartós hullámot. Csakhogy egy oly régi hagyomá­nyokra visszatekintő mesterség, mint a mühajkészítés, nem adja meg ma­gát egykönnyen. Lóm, napjainkban is divatba jött a hajbetét viselése. Bratislavában a Párlőková utca 3. szám alatt nyílt meg néhány hónapja az első szlovákiai hajbetét-, és paró­kakészítő műhely. Landsman Mária mesternő vezetésével kilenc ügyes kezű nő „alkotja“ itt a keresett di­vatcikket. Szívesen elmagyarázzák érdekes munkájuk minden csínját bínját. Először is megmutatják a hosszú hajfürtöket, amelyekből a hajbetőtek készülnek. Többnyire természetes hajjal A parókakészítés idegölő, igényes munka. Kedv és hozzáértés kell hozzá Éva MellSková érzé­keny ujjakkal fűzi a hajat a vékony dröt­­szálak közé J. Vrllk felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom