Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-11-24 / 47. szám

to О О I— to О A 23 éves Candice Bergen, Sid­ney Lumet egy új filmjével futott be. Candice életrajzából kiderül, hogy sokáig élt szülővárosában, a kaliforniai Beverly Hillsben, ahol nem kerülhetett közvetlen kapcsolatba a színházzal, de a ri­valdafényben mégis otthonos volt. Apja ugyanis a kisebb amerikai városokban eléggé ismert hasbeszé­lő volt. Candice élvezte a vándor­életet. Szüléi előkelőbb, jobb élet­formát kívántak lányuknak bizto­sítani. Candiceból egyetemi hall­gató lett, Washingtonban, Svájc­ban, Los Angelesben folytatta tanul­mányait, később a pennsylvániai egyetemen művészettörténeti dok­torátust szerzett. Éppen az irodalom és újságírás kapcsán került közelebb a színház, később a film világához. Novellá­kat, karcolatokat írt, s mint esszé­írót a tengeren túl is megismerték. Most, hogy a filmnél debütált, nem lehet tudni, hogy a film adta lehetőségek nem törtek-e derékba egy szépen felfelé ívelő írói pályát. A jónevű újságírőnő fényképe egyre gyakrabban jelent meg a lapokban és képesújságok címlap­ján. Ezek a képek az egyéni szép­ség varázsával ejtették ámulatba a szemlélőt. Innen már rövid volt az út a filmvilág Mekkájába, Hol­lywoodba. Hollywoodba egyszerű eljutni, de nehéz feltűnni, és még nehezebb az elért szinten megmaradni. Mű­szakiak és propagandisták, újság­írók és tévé-kameramanok foglal­koznak az új jelölttel. Candice Bergen első filmje kirobbanó sikert aratott. A film címe: „A csapat“. Ojabb forgatásra kapott ajánlatot. De Candice Európa, Francia­­ország felé kacsingat: egy fiatal, 30 éves francia rendezőnek, Le­­louchnak az ajánlatát fogadta el. Akik már Lelouch-sal dolgoztak, azt állítják, hogy ez az elragadó francia fiatalember új utakat ke­reső rendező, aki tág teret enged a színész egyéni elképzeléseinek, és azt viszi vászonra, ami a szí­nész egyéniségében a legsajátosabb, a legegyénibb, esetleg rögtönzött. Nem csoda, ha Candice, — aki „újonckorát“ az amerikai rende­zők ellentmondást nem tűrő fegyel­me alatt töltötte, ahol egy-egy je­lenetet csak akkor nyilvánítottak tökéletesnek, ha a művésznő szi­gorúan betartotta az előre kiadott utasításokat — Lelouch „Életért élni“ c. filmjéről és magáról a rendezőről elragadtatással nyilatko­zik. A forgatás alatt bejárta Hol­landiát, Franciaországot, Vietnamot és Kenyát, ahol Lelouch egymaga a fotóriporter, kameraman, tévé­­gépész és akinek minden kedve­sebb, mint az egyhangú párizsi élet. Az új film közhelyek és hatásos jelenetek keveréke lesz, minden­esetre „kasszasikemek“ mutatkozik. Egy bizonyos: Candice Bergen ragyogó szépségű, nagyműveltségű filmszínésznő. A jövő dönti majd el, hosszan tartó lesz-e a sikere, vagy csak üstökös jelent meg Hollywood egén. (LD) A kbiépkorban Németorsiágot Itillával legrövidebb úton e Sient Ootthárd hágó kOtütle вене. A kOrnyékOn élő német paraiitokat ai uralkodó oeéeeérok már a XII. aiéeadban mentesítették a feudális urak fennhatósága elöl, nehogy a fontos útvonal valamelyik ellenfelük keiére kertlljOn. A saebadparaaatok három autonóm kOaOsségo keletkeaett la, Schwya, Úri éa Unterwalden kOapontokkal. Amikor Habi’ burg Rudolf lett a oaásaár, hatalmát arra haaanálta tel, hogy eaeket ■ kantono­kat lelgáaaa. A Habsburg család ugyanis nagybirtokokat aaeraatt a környéken ás aaakba akarta bekebeleanl a saabadparasatok földjét la. Eaak azonban „Örök szö­vetséget" kötöttek egymással ás megkaadták saabadságharcukat. A történeti való­­aágot rajtO néphagyomány Teli Vilmosnak tulajdonítja a hOsl küzdelem megindí­tását. 1310-ban a Habsburgok páncélos lovas seregát aa alabárdokkal felfegyver­­aett svájci gyalogosok szétvertek. TObb sikertelen kísérlet után a Habsburgok végül Is kénytelenek voltak elismerni a svájci kantonok aaabadaégét. Ma a huszonkét tagállam saOvatságán alapuló köztársaságban ál Svájc nágynyel­­vfl — német, francia, olasz ás aa Osl rütoromán — lakossága. Minden kanton sajfit alkotmánnyal, parlamenttel ás kormánnyal rendelkezik. A nagyhatalmak aa ISIS. évi bácsi kongresszuson garantálták aa ország semlagasságát. TELI VILMOS Minden harmadik idegen Salzburg után szállt fel a gyorsvonat fülkéjébe. Csinos, karcsú fekete lány. A folyosón közlekedő mozgóbüféstől tíz schillingért egy pár virslit vásárolt, majd átfutotta az újság híroldalát, aztán el­aludt. A vámtiszt ébresztette fel. Meg­nézte az útlevelét és figyelmeztette, a beutazási engedély nincs rendben. — Majd a határon elintézem, — bólin­tott a lány. — Svájcba járok dolgozni, Az európai országok közül Svájcban dolgozik ma a legtöbb külföldi — 750 000. A munkások közül minden har­madik idegen. Gyárakban dolgoznak, ki­kötői és rakodómunkások. Az utcaseprők (hatalmas porszívógéppel dolgoznak a járdákon), áruházak takarító-munkásai csaknem kivétel nélkül külföldiek. A szál­lodákban a tulajdonoson kívül alig akad svájci alkalmazott. A zürichi hotelek szobaasszonyai és pincérei főleg olaszok, Svájcnak szüksége van ezekre a mun-

Next

/
Oldalképek
Tartalom