Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-02-03 / 5. szám
JUTALOMÜT — Csak akkor kezdtem hinni a valóságban, amikor Zsilinán elfoglaltam helyemet a nemzetközi gyorsvonat kényelmes hálófülkéjében. Ismeretlen útitársaim ismerősként fogadtak maguk közé, így minden szorongó érzéstől megszabadulva, megkezdődtek számomra a nyereményút csodálatos napjai — meséli özvegy Akantisz Jánosné, a „Ki mennyit tud barátnőink életéből" vetélkedő első díjának, a 12 napos szovjetuniói utazás nyertese. A dunaszerdahelyi Szolgáltatások háza ruhaszalonjának varrodájában kis időre elhallgatott egy varrógép berregése, hogy gazdája pár szóval beszámoljon első külföldi útjának emlékeiről. — Nem kényeztetett soha ez élet. 1954-ben elvesztettem férjemet és azóta két gyermekemnek és munkámnak élek. Jóska húszéves, ő már keres, sofőr a dunaszerdahelyi autóbusz vállalatnál és esti tanfolyamon végzi a gépipari középiskolát. Juliska most végzi az óvónőképzőt Modrán. Sok lemondást, nehéz, munkával töltött éveket jelentett számomra, amíg ennyire sikerült eligazítanom gyermekeim életét. Nem vártam soha szerencsére, nem is akartam elhinni, hogy meglátogatott. Vágyaim persze nekem is lettek volna, de erre még csak gondolni sem mertem. Sok szépet hallottam a Szovjetunióról, de hogy oda eljuthatok egyszer, még remélni sem mertem. Most mint álomra emlékszem vissza az ott töltött napokra. Kiev, Leningrád, Moszkva volt az útvonal. Minden városnak megvoltak a csodálatos szépségei. Legjobban a műemlékekben, képtárakban, múzeumokban, a leningrádi balett előadásában gyönyörködtem. Mint varrónőt természetesen mindenütt érdekelt a divat, a nők öltözködése. Egyszerűek, ízlésesek. Sokan viselik az értékes orosz szőrméket, kucsmákat, bundákat. Nekem ezek sokkal jobban tetszenek mint a műanyag kabátok. Huligánokat nem láttam. A lányok copfba font, vagy rövid hajviselete igen jó benyomást tesz az emberre. November 19-én Moszkvát már hólepellel borítva találtuk. Turista csoportunk vezetőnője igyekezett minél többet megmutatni a városok szépségeiből, érdekességeiből. Esténként pedig a minden kényelemmel szolgáló hotelek szép szobáiban gondoltam gyermekeimre, azzal a reménnyel, hogy egyszer majd ők is meglátják mindazt, amit én láttam és tapasztaltam. Ankantiszné régi előfizetője lapunknak. Szabad idejében szórakozásképpen vett részt a vetélkedő megfejtéseiben, de arra sose gondolt, hogy a nyertesek közé kerülhet. Ezek után ismerősei körében terjeszti lapunkat, hogy még sok előfizetőjének szerezhessen olyan boldog napokat, mint neki nyújtott. Varga Magda < < I Cgykor eseményszámba ment, ha valaki vonattal tett meg “ egy-egy utat. Erre az alkalomra külön ruhát varratott magának s ormótlan bőröndbe csomagolta poggyászát. Végre diadalmas sípolással bepöfögött a kis mozdony az állomásra, ahol gyakran az egész helyi honoráció összegyűlt. Rázendített a rezesbanda, s a mozdonyvézető büszkén Integetett a feszes vlgyázzban tisztelgő állomásfőnöknek. Közben a környékre ködként borult a mozdony kéményéből gombolygó sűrű füst. Több mint száz év telt el azóta. A vasút mindennapi, megszokott dologgá törpült. Világszerte milliók veszik naponta Igénybe, hogy munkába, iskolába, vagy szolgálati ügyeket Intézni utazzanak egyik városból a másikba. S mintha valami mégsem változott volna meg. Ma, az atomkorszakban, csaknem ugyanolyan piszkosan szállhat le az utas a vonatról egy-egy hosszabb út után, mint Stephenson korában. Persze nem mindenütt: A Szovjetunióban például tisztaságukról ismertek a vonatok, Németországban, Svájcban, Belgiumban pedig csak úgy ragyognak. Igaz, Itt már többnyire áttértek a villamos vontatásra. Csakhogy nálunk valahogy még a villamosított vonalakon Is sokkal piszkosabbak a vonatok, mint másutt. A különbség főleg akkor tűnik fel az embernek, ha külföldről tér haza. Mondjuk, Berlinben felszáll a szép tiszta vagonokba. Ha hosszabb út áll előtte, hálókocsljegyet vált. Tiszta ágynemű, langyos víz a mosdóban, szappan, törülköző. Reggel a kedves arcú kalauz gyorsan kitakarítja a fülkéjét. Beágyaz, kitöri! a mosdót, friss Ivóvizet hoz. Majd átmegy a vonat a határon. A kalauz hirtelen „eltűnik“, a mosdóban kifogy a víz, a WC-ben a papír, s a fülkék tisztaságával nem törődik többé senki. Vajon mi az ilyen és az ehhez hasonló hanyagságnak az oka? Erre a kérdésre kerestünk választ a Bratislava! rendező pályaudvar mozdonytelepén, ahol a hosszú utak után szépítik a kormos, poros, szemetes vagonokat. Egy hálókocsi szerelvény áll a vágányon. — Nézze kérem, ha már a tisztaságról beszélünk, hogy mit hagynak itt az utasok! — invitál egy kékköpenyes asszonyka az egyik fülkébe. A lepedőn fekete lábnyomok. Kétségtelenül valaki cipőtörlőnek használta. A földön jókora kirántott hús hentereg (még hogy nem élünk jól!), a szőnyegre valamilyen ragadós folyadékot öntöttek ki. S a tízórai papírja szintén csak úgy hever a padlón. Persze, nem minden kupé ilyen rendetlen. A másik fülkét már kitakarították. Oda is bekukkantok. Tiszta ágynemű, lemosott falak. A szőnyeget most tisztítják lent, a vagon mellett. Csak úgy: leterítik a földre, s a söprűvel jól lesöprik. — Nem lenne egyszerűbb kiporszívózni itt helyben? — Porszívózás? ... Nem mondom jó lenne. Kértük már ml is, hogy adjanak nekünk porszívót, de hát az ilyesmi sokba kerül... Nincs a vasútnak arra pénze! Meg aztán, van itt egy porszívó, jó néhány éve, de sohasem használjuk. Olyan csuda nagy, hogy alig fér be a fülkébe. Nem is bírnám egész nap cipelni. Kitekintek az ablakon. Mintha köd fedné a tájat. Vagy talán csak az ablak olyan piszkos? — Bizony piszkos azl Minden út után meg kellene mosni, hogy tiszta legyen. Az előírások szerint azonban csak három hónaponként csinálunk úgynevezett nagytakarítást, akkor mossuk az ablakokat is. Megmosnánk ml gyakrabban is... nem a jóakaraton múlik! Csakhogy egy vagon 16—18 ablakáért csupán 1,90 korona bér jár. Ezért a pénzért, ilyen hidegben... Maga megcsinálná? Tovább ballagunk a sínek között. Közben azt sem tudjuk, merre kapjuk a fejünket. Jobbról tolat egy vonat, balról sípszó hangzik, mindenütt mozgásban levő vagonok, mozdony, s mindent ellepő pára és korom. Veszélyes munkahely! Majd újra feltűnnek a tarka kendők. Hopp, itt éppen az a ritkán látható ablakmosás folyik. A dermesztő hidegben csak úgy gőzölög a hideg víz, amikor az ablaküvegre loccsantják.- Milyen szert használnak? ■ Sóskasavat I Semmi más nem viszi le azt a zsíros kormot. A sóskasav veszélyes maró anyag. Az asszonyok ruhája is csupa lyuk. Arcuk, kezük mégis védtelen. — Történt már baleset is ... — S az orvos? Miért nem tiltja be ennek a savnak megfelelő védőeszközök nélküli használatát? — Az orvos szerint nem szabadna használni... S az elírásokban sem szerepel. Hosszú évek óta mégis csak ezt használjuk... Különben erről itt mindenki tudl Nem lehetne gépekkel végezni ezt a munkát? Biztosan lehetne... Csakhogy, milyen gépekre gondol az elvtársnő? A munkaszakaszért felelős fiatal mérnök arca elborul, amikor megtudja, mi járatban vagyunk. — A takarítással bizony elég sok problémánk van. Tessék, itt vannak a normák ... — s egy vastag doszsziért tesz elénk. Belelapozunk... Itt van az ablakmosás: tizenkilenc perc egy vagonra, s egy korona kilencven fillér a béri — Ahol motoros vagy villanyvonatok Járnak, s nincs korom, ott ez biztosan megfelel, hiszen elég az ablakot letörölni egy vizes ronggyal. De nálunk... Meg aztán, 21 munkaerőnk van, s átlag 17 vagont kell kitisztítaniuk naponta. Háló-, és étkezőkocsit. Ha egyszerű személykocsikról lenne szó, akkor a norma szerint három vagon jutna naponta egy takarítónőre. — Valamivel Jobb volt a helyzet amíg túlórázhattak a nők. Oj évtől kezdve azonban akkordmunkát végeznek. Ez ugyan elméletileg azt jelenti, hogy teljesítmény szerint fizetjük őket. Csakhogy a teljesítményt normaórákban számítjuk s a feles órákat már nem fizethetjük. Fejenként csak 150 órát évente. — És útközben senki sem tisztítja a vagonokat? — Senki. Csak a végállomáson szedi kissé rendbe a fülkéket a kalauz. Külön személyzet erre a célra nincs. Még a hosszabb távokon sem. Pedig az utasok nagyon rendetlenek. Gyakran sajnáljuk a szép új vagonok késsel felvagdalt bőrhuzatait, összekarcolt falait. Hogy kilopják a villanyégőket és széttörik a mosdó üvegből készült berendezését, azt már megszoktuk. Eszembe Jut a kirántott hús a földön, s a leöntött szőnyeg. Rendetlen utazóközönség, ez tagadhatatlan. De ez mégsem jelentheti azt, hogy a vasút, erre hivatkozva, ne tartsa elsőrangú kötelességének a vagonok tisztán tartását. — Milyen összeget adtak ki az utolsó években a tisztítás korszerűsítésére? — szegezem a kérdést a fiatal mérnöknek. — Hmm... — zavart hümmögés a válasz. A mosókefe és a vödör bizony nem nagy tétel! — Miért nem gépesítik a külső tisztítást? — Nem rendelkezünk gépekkel. A fűtőház néha kölcsönöz egy tisztító gépet, de az olyan drága, hogy csak nagyon ritkán engedhetjük meg magunknak. Hiszen a tulajdonos sem használja ... inkább kézileg tisztítanak mindenütt. Ilyen tehát a helyzet. Ezért oly piszkosak nálunk a vonatok. A takarítónőket felesleges lenne korholnunk. 800—900 koronás fizetésükért becsületesen megdolgoznak. Nem az ő akaratukon múlik, hogy milyenek a vonatok. S ez a fiatal beosztott mérnök, aki a háló- és étkező kocsik tisztaságáért felel — sem okolható. Nem ő állítja össze a normákat, szabja meg a tisztítás korszerűsítését szolgáló összeg nagyságát!... G. VINCZE ILONA J. Vrlík felvételei A gépesítés „netovábbja“: egy vödör víz, s egy nyeles kefe! Bizony, az utasok Is rendetlenek .. . " ILMÜ JDONSÄGOK A szovjet olasz kooprodukcióban készült filmalkotás címe: Keletre mentek. Ez a megfilmesített hősköltemény epizódokat dolgoz fel a 8-as számú olasz hadseregről, amelyet a második világháború alatt az orosz frontra vezényeltek és ott majdnem teljesen megsemmisült. Rendezője Giuseppe De Santis. A film bizonyára megnyeri az igényes nézők tetszését. Gyilkosság hazai módra — ez a címe Jiíi Weis cseh filmrendező legújabb filmjének. Hőse egy 46 éves jámbor emberke, akit egy nap úgy megbántottak, hogy csak a vérbosszú tudja ezt jóvátenni. Szürke életét egy csodálatos nő zavarja meg, akivel egy hihetetlen regényt él át. A történet hátborzongató, s egyben nevetséges is. Hősünk különböző gyilkossági módszereket eszel ki, de a végén a „gyilkosságot hazai mádra" választja. Az igényes, lírikus de egyben fekete komédia hősét Rudolf Hrusinsky kitűnő alakítása teszi még vonzóbbá. A Szegénylegények című magyar filmdráma a múlt században játszódik, azokban az időkben, amikor Magyarországon az 1848 évi szabadságharc forradalmárainak üldözése elérte tetőfokát. Jancsó Miklós, a film rendezője, nagyon érzékenyen örökítette meg a magyar parasztok lázadását és éppen ezért a film elsősorban az igényes nézőkre hat élményszerüen. Ez a filmalkotás képviselte Magyarországot a XX. Cannesi filmfesztiválon és nagy sikert aratott. rjo a cime a szellemes francia vígjátéknak, melynek rendezője egyben főszereplője is: Pierre Etaix. (Ugyanúgy, mint az dvarló" cimü filmben, melyet nemrégen láthattunk filmszinhápkban.) A történet egy unatkozó milliomosról szál, aki egy cirízí bohóc egyszerű életében rátalál önmagára és meggyógyul. J. Rappeneau francia filmrendező komédiája az Élet a kasllyban, finom humorral festi egy elszegényedett francia család sót, akik egy elhanyagolt kastélyban élnek. A második világború alatt bekapcsolódnak az ellenállási mozgalomba és így haza győzelmét »egitik. A főszerepet Catherine Deneuve, az pk legnépszerűbb francia filmsztár alakítja. R. Allia filmrendező Az öreg hölgy szórak oz i к cimü filmmel mutatkozik be. Egy asszonyról szól, aki idős koia ellenére is élvezni akarja az életet. A szövegkönyvet B. Brecht müvéből készítették. Az epizódszerepek kitűnő színészi teljesítményei különös ízt adnak az egész történetnek. A mai Mcirseille-ban játszódik le, ahová 1914 után tömegestől emigráltak az olaszok es ma már igazi franciák lettek belőlük. Az aranyláz idejéről szól az Északra Alaszkát ó I cimü amerikai film. Rendezője Henry Hathaway. Szórakoztató módon beszél az aranyásók életéről. A főhős két aranyásó, akiknek életét egy szép táncosnő változtatja meg. Az izgalmas töiténet, érdekes környezet és főleg az örökké fiatal John Wayn, az egyik főszereplő, nyeri meg a nézők tetszését.
