Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-01-06 / 1. szám
Abratislavai Rózsavölgy-negyedben éktelenül zörgő teherautók vezettek nyomra. Nagy sáros udvarra gördültek be §s még egy utolsót, nagyot csörömpölve, zökkenve odafaroltak a kirakodó térséghez, hogy megszabaduljanak rakományuktól, a tejeskannáktól és az üres tejesüvegektől. Kísérőm, a műszaki-technikai osztály vezetője, beljebb tessékelt a Bratislava! Tejfeldolgozó üzem földszinti halijába — tejüzemről lévén szó — valami nagy fehérségre gondoltam, csempékre, frissen vasalt, hófehér köpenyekre ... De a köpenyek itt lenn nem voltak eszményien fehérek és kikeményítettek, hatalmas gumikötény borult rájuk, lenn a kőpadlón állandóan csurgott a víz és pára takarta el a mennyezetet, Itt ugyanis egy óriási gépkolosszus-automata mossa a tejesüvegeket. Az egyik végén futószalagról érkeznek a piszkosak, a másik végén a gép ugyancsak futószalagra teszi a tisztákat, fertőtlen(tetteket. A szalag pedig továbbítja őket a töltőgépek alá. Szerettem volna egyet-mást mindjárt ott a helyszínen megkérdezni, de ez teljességgel Egyelőre még Üresek a kannák, de nemsokára megtelnek tejjel, táréval.. . ÉVVÉGI LÁTOGATÁS a tejgyárban 5 N о E 12 'Q) “O „Keverem a kását...“ csakhogy nem pogácsa lesz belőle, hanem tűrő Fr. Spáéll felv. Naponta 2500 darabot becsomagolni nem kicsiség. Az áj évben azonban már ezt Is gépesítik lehetetlen volt: a barátságtalan gépkolosszus zajongása és az üvegek csörömpölése elképzelhetetlen lármával ostromolta dobhártyámat. — Ezt is meg 'ehet szokni... — mondták később az asszonyok. Az emeleti helyiségekben egészen más kép fogadott. Itt már valóban fehér volt minden. A falak, a padló, a munkásnők ruhája és nagy kádakban a feldolgozásra kerülő tej, illetve túró, a sajtkeverék stb. De a világos kőkockákkal fedett padló Itt is csupa víz. Ugyanis a fal mellett a nagy fehér porcelán kádakba állandóan csurog a forró víz. Ez a nagy mosogatás, súrolás érthető, hiszen ebben az üzemben — mint általában mindenütt az élelmiszeriparban — különösen fontos a tisztaság. Köztudomású, hogy a tej hamar romlik, azaz rohamos gyorsasággal szaporodnak benne a minőségi (sokszor az egészségre káros) változást előidéző mikrobák. Tehát a fo- és fémeszközöket, formákat, tartályokat valóban aprólékos gonddal kell tisztára súrolni. Persze nem minden mikrobát „ítélnek halóira". Az üzemnek vannak külön gombatelepei. Ezek nagy, zárt fémtartályok, amelyekben főleg a joghurt gyártásához szükséges erjesztő baktériumokat tenyésztik. Az egyik üzemrészlegből a másikba hosszú, alacsony mennyezetű folyosókon kanyarogtunk jobbra-balra. Azért tűntek olyan alacsonyaknak a folyosók, mert a fejünk fölött vastag csövek húzódtak. Először azt hittem, hogy a fűtés, vagy a gázvezeték. De kiderült, hogy a fejem fölött nem forró viz, sem pedig világító gáz, hanem tej csurdogált. — Képzelje — mutatott föl kísérőm — nemrég még ezeket a csöveket is kézzel kellett tisztítanunk. Ez azt jelentette, hogy nagyon gyakori időközökben teljesen szét kellett őket szednünk. Szerencsére ezt a tisztogatási munkát sikerült az egészségügyi követelményeknek megfelelően automatizálnunk. Roszszabb a helyzet a kádakkal, tartályokkal. Ezekre is használtunk önműködő tisztító berendezést, de nem vált be. Most egyelőre nincs más megoldás, mint az, hogy a munkásnőknek bele kell mászniuk a kádakba, tartályokba, sokszor négykézláb is, de kézzel, súroló kefével kell kitisztítaniuk. Hiába, a tej nagyon kényes dolog . . . Közben eljutottunk az irodába. Amint beléptem, kedves csendélet tárult elém. öt-hat fehér köpenyes alkalmazott az asztal fölé hajolva békésen tízóraizott. Tejet, túrót, joghurtot .,. Amikor udvariasan jó étvágyat kívántam, megütközve néztek rám, majd kissé sértődötten fogták a tejespoharaikat, a két tányér túrót és kivonultak a másik szobába. Kísérőm majdnem elkacagta magát. — üzemrészleg-vezetők voltak és laboránsok. És korántsem tízóraiztak, hanem nagyon is belemerültek a munkájukba. Ugyanis nemrég panasz érkezett, hogy a tejnek valamilyen mellékíze van és most azt vizsgálták, hogy honnan érkezett a panaszt kiváltó tej, s hogy mi okozza a mellékízt. Egyébként laboratóriumunkban naponta megvizsgáljuk a beérkezett tejet. Hiszen nemcsak egy gazdaságból jön szállítmány, hanem több állami gazdaság, illetve szövetkezet teje érkezik hozzánk. Az osztályvezető szívesen beszélt az üzemről. Nemcsak a statisztikai adatokról, hanem az alkalmazottak belső életéről, mindennapi gondjairól, a máról és a holnapról. Problémák ... Nos, a Bratislavai Tejfeldolgozó üzemnek is megvan a maga baja. Ez a nagyon fájó pont az épület szociális berendezése. A nőknek — és az alkalmazottak túlnyomó többsége itt is nő, a 290 közül 178 a szépnem képviselője — meg kell elégedniük egy apró, a viszonyokhoz képest nagyon kicsi helyiséggel, ahol átöltözhetnek, s ahol elfogyaszthatják az ebédjüket. Ez csakugyan nem felel meg a kor követelményeinek. De a megoldás csupán 1972-ben várható, akkor, amikor már készen lesz az új kombinát. Az üzem a közeljövőben, már az első negyedévben újdonsággal lepi meg a vásárlóközönséget. Azaz: a jól bevált, közkedvelt, ízletes Devín sajtot új formában látjuk viszont az új esztendőben. Eddig háromszögletes volt és kézzel vágták, csomagolták minden egyes darabját, naponta 2500-at. Az új évben ezt a munkát gép végzi, s ugyanezt a mennyiséget könnyedén és minden megerőltetés nélkül gyártja majd — de négyszögletes csomagolásban. Az új évet tehát ebben az üzemben, úgy mint annyi másban, újdonsággal kezdik. Reméljük, a fogyasztók meg lesznek elégedve a régi, jól bevált áru új „ruhájával". Láng Éva Ha gyermek születik, szülő és rokon, közeli és távoli ismerős, minden ember meghatódik, elgondolkodik. Vajon milyen lesz az élete, milyen lesz ő maga? Aggódó és féltő tekintettel babusgatják, s milyen jó, ha a család örömében mindenki osztozik. Ha ezeket az órákat, napokat ünnepélyessé, felejthetetlenné teszik. Azokról írunk most, akik az 1966-os esztendőben könnyűvé tették az édesanyáknak a várakozás óráit, széppé az újszülöttek érkezésének napját, felejthetetlenné névadójukat, amelyen példát adtak társadalmunk humanizmusából, amikor kijelentették: a gyermek mindannyiunk kincse, segítsünk igaz emberré nevelni I Dunaszerdahely: Negyven személy befogadóképességű a dunaszerdahelyi kórház második szülészeti osztálya. A folyosón csend és tisztaság. Itt-ott egy-egy fehér ajtó nyitva, s halk beszélgetés szűrődik ki. Mikulaj nővér és Smelc doktor két kismama vérnyomását figyeli. Az egyik éppen vért kap. A szobákban két nővérke sürög-forog. Szabó Marika és Szabó Vera. Hordják a gyógyszereket, tudakolják az asszonyok kívánságát. Csörgő Juszti legszívesebben az első gyermeküket váró kismamákkal foglalkozik. Tanácsokkal látja el őket, a picinyek táplálásának helyes módját magyarázza. Kulcsár Anna a mamák bátorítója. Szereti a tréfát, s hogy a nehéz perceken átsegítse őket, sokat mesél, mindig van kéznél néhány vidám története. De így sorolhatnánk tovább a szülészeti osztály valamennyi dolgozóját, az orvosokat, a csecsemőgondozóban dolgozó nővéreket. Miklósfalvi Jolánt, Dolgos Magdalénát. Mindannyiuk gondoskodására szeretettel gondolunk vissza — és köszönjük I Szlanyicskáné K. Erzsébet Bogota: Nagy volt a faluban az izgalom, amikor több mint húsz kisgyermekkel elindult az édesanyja, apja — és a többi hozzátartozó a nemzeti bizottság felé. Ott már nagy volt az ünnepi készülődés. A polgári ügyek bizottsága az üzemi szakszervezetekkel és a nőbizottsággal karöltve szép köszöntőkkel, ajándékokkal várta a kicsinyeket. Jólesett a sok figyelmesség, s mindenki örömmel beszélt a nagy eseményről, amelyhez hasonlót — reméljük — a jövő esztendőben is sokat fognak rendezni I Kriziaková, JNB Komárom A I s ó s z e I i : Mióta divattá váltak a szocialista házasságkötések, s csak elvétve akad fiatal pár, aki egyházi áldást is kíván frigyére, azóta — hiszen ez már vele jár — a névadó ünnepségek is megszaporodtak a községben. Nem múlik el szombat — különösen szüret és farsang táján — hogy Brachma _ Pál, a nemzeti bizottság elnöke fekete ünnepi ruhában
