Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-01-20 / 3. szám

BORISZ PASZTERNÁK

Páratlan szép napok

Már akárhány tél eltelik: itt ól bennem napfordulója.— Páratlan szép volt mindenik, s csak jöttek-jöttek újra.

S apránként teljes lett a sor az egyedüli, sose látott, csodás napokból, amikor a gyors idő megállni látszott.

Tisztán láLui»*ritfílWföv7kot: *gf0&mmrafordul éppen, utak áznak, eresz csepeg, nap tündököl s hévül a jégen.

Mint álomban: a szeretők egymás karjába igyekeznek, olvadoznak a fatetők, s a fatetőn a csókafészkek.

A számlapon restség tapad a félig alvó mutatókra, évszázadokká női a nap, és nincs a csóknak vége-hossza.