Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-07-21 / 29. szám

AZ EMBER Jí rifáaos -ИППШ1ВМ Egy hétig tartott, amíg visszanyer­tem lelki egyensúlyomat és gondolat­ban mérlegelnt kezdtem, hogy vajon melyik a legérdekesebb pavilon, hol vannak a legbájosabb hostessek, hol kapható a legeredetibb emléktárgy, melyik színes EXPO-ftlm jelentette a legnagyobb meglepetést és a tűzbiztos pavilonokban Őrzött képzőművészeti alkotások — négy évezred művészi üzenete — közül melyik volt a leg­lenyűgözőbb. Az elveszett báránykák janlna Scott asszony, egy bájos, karcsú szőke nő, a „Vlsltlons áld cen­ter" — „az első segély központjának“ vezetője. Azonban senki ne gondol­jon vöröskeresztes szolgálatra. A ve­zető az első emeleten ül és pontosan lát mindent, amt a központ üvegfalai között történik. Néha már a látogató taglejtéséből következtet a panaszra, asztalán három telefon cseng szinte szünet nélkül, tanácsadó, nyomozó, pszichológus és jogász egy személy­ben. Emellett mindig nyugodt, diplo­matikus és nagyon határozott. Öt nyelven beszél és nyilván ezért kerül­hetett erre a helyre. A szépen berendezett, játékokkal, könyvekkel és tv-készülékekkel fel­szerelt játékszobákban tölt el naponta néhány órát 300 három—tizenöt éves gyermek, akik elvesztették szüleiket. Az elveszett gyermekeket az állan­dóan mozgó szolgálat beszállítja a központba, ahol egészségügyi dolgo­zók, jövendő pedagógusok állítják össze számukra a tartalmas és bú­­felejtő szórakozást, felveszik adatai­kat és a világkiállítás egész területén elhelyezett villanyórák harminc per­cenként figyelmeztetik a látogatókat: „Elvesztette gyermekét? Hívja a 3434-es telefonszámotI“ — A gyermekekkel könnyű dolgunk van — mondja janlna asszony — az elveszett felnőttek problémája már nehezebb. A közelmúltban egy ameri­kai asszony összeveszett a férjével, akit azonnal elhagyott és itt állt a kiállítás területén egyetlen fillér nél­kül. Nekünk kellett a konzulátus se­gítségével előteremteni az útiköltsé­get, hogy hazautazhasson. Amikor elbúcsúzom az elveszett báránykák védnökétől, népviseletbe öltözött babát nyújtok át emlékül. Szeme felvillan és megszólal — szlo­vákul: pőstyént! Szemem ktkerekül a csodálkozástól, nem hiszek a saját fülemnek, de janlna mindent meg­magyaráz. Brattslavában született, egyéves korában vándorolt ki a szü­leivel, közvetlenül a háború után, vi­szont szlovák könyveket olvas, szlovák népdalokat énekel és szlovák verse­ket szaval. Hiába, kicsi a világI A legkecsesebb lexikonok Külön fejezetet érdemelnek a kana­dai idegenvezetők, főiskolás fordítók, akikkel mindenütt találkozik a láto­gató. A legszebb egyenruhás lányok, akik állandóan mosolyognak és akkor ts készségesen válaszolnak minden kérdésre, ha az érdeklődő nem VIP /Very Importand person), vagyis „na­gyon fontos személyiség“, akinek hi­vatalból kijár a mosoly, hanem közön­séges halandó. Termésfetesen minden látogató megnézi a nagyhatalmak és — Cseh-1 Világrészek mosolya 2 Az USA pavilon ma­nökenjei 3 Burma fényei 4 A szovjet pavilon nemcsak építészeti megoldásával, de tartalmával is h-'dít Szlovákia pavilonját. Ez utóbbinak híre elterjedt — talán az egész föld­részen, az amerikai sajtó és televízió csak szuperlatívuszokban ismerteti, a látogatók pedig szintén nem fukar­kodnak az elismeréssel. A fényképekről immár jóltsmert amerikai pavilon, az 1900 ablakos üveggömb nem az amerikai szokvány, nem a rágógumit, Coca Colát és a westerneket hirdeti, nem a „Time ts money“ és a „Keep smiling“ emblé­mája. Egy húszemeletes gömb, a vi­lág leghosszabb mozgólépcsőjével, színaranyból és ezüstből készült in­dián fejdíszekkel, az indián népmű­vészet alkotásaival. Természetesen nem hiányzik Holly­wood sem, éspedig a klasszikus kor felidézése, amikor a film még valóban játék volt. A Tarzan, King Kong, Ben Húr filmek eredeti kelléket, Tyrone Power, Chaplin, Marlon Brando fény­képet. Ez a tegnapi Amerika. De a legfelső emeleten látható a jelen is. Rakéták, űrbolygók makett­jai, űrhajósok fényképei. Öt percre a csehszlovák részlegtö> emelkedik a szovjet pavilon. A szupertechnika ma annyit jelent, hogy Szovjetunió — írta egy ausztrá­llal újságíró a szovjet pavilon vendég­könyvébe. A szovjet nép utolsó öt év­tizedben elért eredményeit dokumen­tálja ez a pavilon és megértettük az egyik kanadai asszony véleményét, amikor azt mondta: Itt nem érzem, hogy a stress korában élek, hanem azt hiszem, ez a kutatás és remény százada... a reményé, hogy mégis van helye az EMBERNEK a Földön. A szovjet pavilon nemcsak építésze­ti megoldásával jlOOO gépkocsi par­kolhat a tetején) nyűgözi le a látoga­tókat, hanem tartalmával ts. űrhajók, űrállomások, rakétamotorok, világító térképek, makettek, fényképek és fil­mek mutatják meg a látogatóknak a világ első szocialista államának gaz dagságát, az ásványi kincseket, vízi­erőműveket, ipartelepeket, óceánjáró hajókat, gyémántlelőhelyeket, a „bé­kés atomot" és az ember — a szovjet ember szépülő, teljesedő életét. Es ha elfárad, megkóstolja a borscsot és le­hajt egy pohárka vodkát... Ami szemnek, szájnak kedves Etellel, Itallal csak óvatosanI Hi­szen a világkiállítás látogatója na­ponta háromszor étkezhet nemzeti étteremben anélkül, hogy ugyanazt a fogást megismételné. Ettópta kávé­ja, eredeti jamaikai rum, különlege-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom