Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-07-14 / 28. szám
И ég kezdő színésznő volt, amikor azt tanácsolták, hogy sürgősen változtassa meg a nevét, keressen valami Jó hangzású művésznevet, mert kt a csoda fogla megtanulni ezt a nyelvtörő öt betűt: Psota ...? Akkoriban osztották rá Shakespeare színművében, a „Tévedések vígjátéká“-ban a kurtizán szerepét, s — jól emlékszem! — ellenállhatatlanul kacagtató volt, amikor úgy húzta fel kacér szoknyáját, mint zstnörral ellátott, raffolt függönyt szokás... — A közönség — a kurtizánt alakító neveként — ezt olvashatta a színlapon: Dávid Irén... Rövid Ideig viselte a művésznevet. Sehogy sem szokta meg! Mint a szűk ruha: szorította, Idegen volt, kényelmetlen. Más bőr, nem a sajátjai Végül megdühödött: — Ha tetszem: Psotgként ts elfogadnak! Ha pedig nem kellek, akkor Dávid Irénként Is szürke senkt maradok... A nevem ezentúl: Psota Irén! Majd megtanulják ... Neki volt Igaza! Nem túlzás úgy beszélni róla: ritka művészegyéniség. Mindig azt gondoljuk, hogy már valamennyi arcát ismerjük, s aztán egyszerre megint elénk áll, meghökkent, s újabb és újabb Psotákat fedezünk fel benne... Egyszer Sophokles törhetetlen akaratú, sugárzó homlokú Elektrája, vagy Garda Lorca mélyről feltörő szenvedélyű, sötéten Izzó hősnője, Yerma ... Másszor a „Kurázsi mama“ Brecht-szülte néma Katája, akt dobverőjével az emberiséget ébreszti, vagy a „Kaukázusi krétakör" pólyát szorongató, üldözött Gruse-Ja... Shaw vértbe öltözött Johannája, a Szűz, vagy a „Koldusopera“ Peacockfamtllájának Polly lánya ... ö az, akt ptplskedő vénktsasszony-nevelőnöként kacagtatott a csehszlovák—magyar koprodukciós „Szent Péter esernyője" című filmben, s ő az is, akt púpossá csúfította fiatal testét a felejthetetlen „Ház a sziklák alatt" című alkotásban. Ezzel párhuzamosan azt énekelte a fülünkbe, hogy „egy régimódi kislány sorsa, jaj, de nagyon nehéz... _, meg hogy „én mellettem elaludni nem lehet! aztán „én nem akarok mindenáron férjhezmennt...“ no meg azt, hogy „két kiest kecske, baktat a hegyre ...“ ö volt az operettszínházt „Irma, te édes“, s mostanában — kiruccanásként — eljátssza Doolittle Eliza, a vtrágáruslány hercegnővé alakulását a „My fair lady“ színpadán ... Nem érdemes tovább sorolni, hiszen tudjuk, Ismerjük, számon tartjuk szerepelt és sikereit. Izgalmasabb Inkább tőle magától megtudni: milyen a kulisszák mögötti Psota Irén? Az öltöző sminkasztala fényárban úszik. Tégelyek, üvegek, festékek, ecsetek, színpadi ékszerek. Kihűlt fekete, félig bontott ctgarettás-doboz, halomnyl levél, tetején slussz-kulcs. Fürgén Jár a keze: készül a maszk. S közben önmagáról beszél, ide-oda csapongva: — Akarsz hallani egy szenzációs esetet? A napokban megszólalt délután az előszobacsengő ... Csendben elkáromkodtam magam: este Johanna, éppen hogy elaludtam, s a lámpa ts ég, az azt jelenti, hogy ne zavarjanak! No, mtndegy... Az ajtó előtt fiatal nő állt, a szája széle remegett az Izgalomtól. Már mentem ts a tollért: biztosan autogram ... De a nő sírt hangon megszólalt: „Énekelni szeretnék, de nem tudom végtg az »En mellettem elaludni nem lehet« szövegét! Tessék nekem ledtktálnt . . .“ Kezében megáll a szemceruza, kacag. Öblös bugyborékolással, amelyet mindig megszakít egyegy igazi Psota-visongás. Hamisítatlan hullámzása ez az öröm hangjainak: van benne vaskos tréfa, öngúny, pikantéria, felszabadultság. Ezer hangja, arca, mozdulata, fintora van, ezer fájdalom és ezer űröm megjelenítésére. Vajon miért csapong olyan szívesen az Ókort tragédiától a sanzonig. Brecht alakjaitól az operettig? — Mindig úgy érzem: annyi energia halmozódott fel bennem, amelynek levezetésére többféle feladat kell! Ezek a „kiruccanások“ fölös energiámat élik fel, s ezért nem fárasztóak, Inkább kikapcsolódást Jelentenek ... Persze, azután sopánkodom, hogy semmire sem Jut Időm, de az Igazság az, hogy ebben a rohanásban érzem magam a legjobban. Néha elképzelem: mtlyen jó volna ma egész nap az üzleteket, áruházakat Járni, beszedetni a fél polcot, válogatni, tükör előtt forgolódni... Azután elhessegetem a gondolatot, hiszen ntnes időm, de türelmem sem lenne. Berohanok az első üzletbe, s már csomaggal a hónom alatt rohanok tovább ... Néha kedvem szottyanna ebédet főzni, hiszen értek hozzá, de akkor elém magasodik a könyvespolc, s némán megró, hogy ilyen “könnyelműséget“ forgatok a fejemben, amikor annyi még az elolvasásra váró kötet. A Madách Színház ügyelőjének mikrofonhang Ja figyelmeztet és sürget. A mozdulatok felgyorsulnak, a légkör „színházi elektromossággal“ telik meg. — Nagyon lámpalázas vagyok, de ezt csak a kulisszák mögött állók látják! Számomra a színpad szent, a szöveg törvény, a játék maga az élet... Premier, vagy „darab-temetés“: egyre megy! A közönség nem azt nézi, hogy hányadik előadásra vett Jegyet, s a közönséget nem szabad becsapni, megrövidíteni! öt nyelvtörően egymás mellé rakott betű: Psota . . . Milyen gyorsan, könnyen és szívesen megtanultukI somos Agnes A művésznő civilben — a férjével jelinek felvételei
