Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-07-14 / 28. szám
Sokszor és behatóan tanulmányoztam mér, hogyan siet az élelmiszeripar és a kereskedelem a dolgozó nők segítségére, hogyan Igyekszik terhein könnyíteni, megkímélve őket néhány hagyományos konyhai művelettől. Sok kedvező Jelenséggel találkoztam. Tetszik például, hogy a spanyol madárként Ismert húsételt ún. félkész állapotban Is kapni, hogy van néhány valóban Ízletes konzerv is — szóval akad ezen a téren mozgás. De sajnos — nemcsak akad, hanem akadozik Is. Néhány nappal ezelőtt teasütemény formájában találkoztam az egyik hiányossággal. Történt ugyanis, hogy a velem frigyre lépett nőnemű dolgozónak nem volt kedve süteményt készíteni, mivel a hőmérő árnyékban is 30 fok meleget mutatott, éppen ezért cukrászdái remekekkel sem volt megoldható a probléma, mert az úton hazáig minden atomjaira olvadt volna, tehát teasüteményt vásárolt. (Egy kilogramm fogyasztói ára 30.— korona.) Cselekedetében nem volt önös szándék, mert hiszen ő személy szerint fogyókúrázik, amint az tisztes, modern nagymamákhoz Illik, viszont mindenkor szolidaritást vállal a hasammal, vagyis nagyon Jól tudja, hogy zabálós fiú vagyok. Tisztelettel közlöm az olvasókkal, hogy én nagyon szeretem a „Jő“ teasüteményt. Szeretem tea, fekete mellé, szeretem tejszínhabbal és szeretem csak úgy egymagában rágcsálni. Ismétlem: a „Jó“ teasüteményt. Ami gusztusos, tetszetős, szemnek-szájnak kellemes. Ez a teasütemény, amiről most írok és amiről sajnos nem tudom, hogy ki gyártotta, mert akkor névre címezném háborgó lelkem panaszát, valami száraz, löttyedt csinálmány volt. Ez a teasütemény pesszimista filozófiát sugárzott, arra emlékeztetett, hogy jön az öregedés, az elmúlás. Bolió szokásaim közé tartozik, hogy minden étel valami dalt Juttat eszembe. Például, ha rostélyost kapok, azt dúdolom, hogy „zimberi-zombori szép asszony, Jó asszony“, töltött káposzta esetében azt, hogy „házasodjunk haj, ha], haj“ — ez a teasütemény viszont azt a régi gyászindulót Idézte, miszerint „Szomorú vasárnap, száz fehér virággal...“. Ravatalt, gyászlepelt, novemberi esőktől vert temetőkertet Juttatott az eszembe. Kilónként harminc koronáért. Mindez nevezhető a szatirikus hajlamú ember túlzásának, van azonban ebben a tényben valami hallatlanul kellemetlen realitás Is. Nevezetesen az, hogy az élelmiszeripar nem törődik a gyártmányok esztétikájával, hogy nálunk még nemcsak a csomagolástechnika Jár gyermekcipőben, hanem az árucikkek formája, külseje, minősége sem kielégítő. Nemcsak az a fontos, hogy az élelmiszeripar gyártmányai megfeleljenek a kalorikus követelményeknek, hanem az is, hogy kielégítsék az esztétikai igényeket Is, hogy az étel — a félkész áru, cukrászipart termék, tejtermék stb. — külső megjelenésében is étvágygerjesztő, kívánatos legyen, hogy puszta látásuk is mozgásba hozza a gyomornedveket. Amíg ezt az igényt nem tudjuk kielégíteni, addig nem könnylthetünk a dolgozó nőkön. Addig azok kénytelenek odaállni a tűzhely elé sütnl-főznl, pepecselni, mert a legősibb, legerősebb, legösztönösebb és legtlszteletreméltőbb asszonyt hiúság, hogy szeret ízes ételeket tálalni szerettei elé, olyan ételeket, amelyek már illatukkal, színükkel, formájukkal előidézik, hogy a család tagjai unl sono kiabálják: „Anyu, éhesek vagyunkl“. Ne gondolja senki, hogy néhány deka rosszul sikerült teasütemény miatt kongatom meg a vészharangot. járják végig az illetékesek az élelmiszerüzleteket, nézzék meg tárgyilagosan (és az önkritika szemüvegén át) a kapható árucikkeket, az összenyomott sajtokat, az olajos üvegek zsírfoltos papírszalagjait, a süppedt kenyereket. És Igenis kóstolják meg az áporodott, száraz, szecskavágóval feldarabolt teasüteményeket. És hallgassák meg, mi a dolgozó nők véleménye az ilyen segítségről! Péterfi Gyula 4 > odrogszerdahely tizenegy utcáját I járom. Motorbiciklin. Gyalog §1 nem jutnék a végére. Pedig nem város ez, falu. De milyen? Négyszózegynéhány házának legtöbbje új. Inkább villáknak mondhatnám őket, melyeket szellős, nagy udvarok, kertek vesznek körül. A kertekben és az udvarokban szebbnél szebb oltott rózsa és virág. A szivárvány minden árnyalata ott pompázik a színes vaskerítések mögött. Ápoltak a porták, az utcák. Minek köszönheti a falu, hogy ezek a házak felépülhettek? Elsősorban talán annak, hogy az asszonyok többsége alkalmazva van, — feleli Barna András, az állami gazdaság vezetője. Ezek szerint az asszonynépet jól megszervezték? * — Meg. Éles Irén, a falu Icuka nénije több mint tíz éve a nőszövetség elnöke. Egyben a magyar óvoda igazgatója is. Ajtaja mindenki előtt nyitva áll. A fiataloknak tanácsadója, szószólója, az öregek gyámolítója. Az öregek is Icu néninek szólítják. Az év háromszázhatvanöt napjából csak kevés akad, amikor nincs teendője. Az ilyen napok üres, szürke hétköznapokká zsugorodnak az életében. Sok Éles Irénre lenne szükségünk. Közel negyven tanító van a faluban. A szlovák és magyar nyelvű iskola mellett jobb és bal védőszárnyként áll a két bérház, a tanítók lakása, éles Irén addig szorgalmazta az ügyet, amíg fel nem épültek. Jutott is minden tanítónak új lakás, csak neki nem. Kapott ugyan lakást, felületesen nézve egészen jó két kis szobát, konyhát. A szép festés a falon könnyen megtéveszti a látogatót. Ugyanis a régi, vastag, hideg téglák között ott a felszívódott talajvíz. Most nyár van, de mi lesz télen? Érdemes, többszörösen kitüntetett tanító. Büszkén vezet végig kis fejedelemségén. Nem csoda. Néhány hónap előtt egyetlen helyiségbe volt zsúfolva hatvan gyermek. Most van néhány nagy helyiségük, ami haladást jelent. Az óvoda és az ő lakása egyazon épületben van. Mondanom sem kell talán, hogy a játékszobák talajvíztől nedvesek itt is, mint az igazgatónő szobái. Vízvezeték itt sincs, gyermek WC-ék sincsenek. Délután csak úgy alhatnak a kicsik, ha előzőleg felmossák a linóleumot, hogy utána szétrakhassák a heverőket. Nagyobb erőfeszítéssel jár, hogy minden szép simán menjen, mint például a mostani szlovák nyelvű óvodában, amellyel éveken keresztül egy fedél alatt éltek. A szlovák nyelvű óvodát — melynek Irena Artimovicová az igazgatója — a valamikori Vécsey birtok intézőjének lakásában helyezték el. Az A lányokat tiszta, napos szoba várja munka után.
