Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-07-14 / 28. szám
A VILÁG LEGDRÁGÁBB Lesley Honby, illetve Twiggy, e 17 éves diáklány, 1967 legkeresettebb fotomodellje. Semmibe sem veszem a hírnevet. Az összes híres emberek boldogtalanok. Nem szeretek szomorú lenni. Legszebb képeim mégis azok, amelyeken szomorúan nézek ki, — mondja magáról többek között az érdekes arcú, gyermekesen csillogó szemű Twiggy. Twiggy karrierjét általában a barátja, hűséges kísérője és egyben menedzsere, egy 27 éves, rendkívül divatosan öltözött fiatalember mondja el az újságíróknak, aki azelőtt dekoratőr és régiségkereskedő volt és Nigel Davisnat hívták. Most az előkelőén hangzó füstin de Villeneuve nevet vette fel. — Két éve ismerem Twiggyt. Amikor megismerkedtünk, 15 éves iskoláslány volt. Azt kívánta tőlem, hogy kísérjem el ruhapróbára. Egy jó nevű szalonban néhány ruhát próbált fel és egészen kitűnően festett bennük. Később Leonardhoz ment hajat vágatni, s ezután már valóban nagyon elegáns volt. Barry Lategan készítette az első képeket róla — ezek szenzációsan sikerültek. Az .Express', 66 februárjában egy egész oldalon hozta я képeket. Rövidesen az .Evening News' közölt riportot .Egy nap Twiggy életéből“ címmel, melyet a többi újság is átvett és ezzel az élre került. Nemsokkal ezután a .Vogue" divatcég Párizs-kollekcióját fényképezte és az összes nagyobb lapok a címoldalon hozták a képét. Mi minden jár együtt a sikerrel? Elsősorban a kereset. A 67-es év teenager-eszménye, a keskeny, sápadt arcú, fiús alakú Twiggy, hetente 1000— 2000, olykor 3000 frankot keres. A kereseten kívül azonban még egy egész csomó kiváltságban van része. Például a Ford autógyár a legmodernebb típusú kocsiját ajándékozta neki, hogy ezzel is reklámozzon. A legjobb légitársaságok ingyen utazást ajánlanak fel Twiggynek, csakhogy el mondhassák — ugyancsak reklám céljából, hogy a legjobb fotómodell meg volt elégedve szolgálataikkal. Fényképei megjelennek a világ minden részében. De. . . hetente kétszer-háromszor Párizsba utazik, aztán a londoni terminusokat is be kell tartania és nem szabad elfeledkeznie a Néw-Yörk-iahról, és a müncheniekről sem. És mindeneken felül állnia kell a riporterek ostromát is. És hogy alakul majd Twiggy jövője? Erről is füstin de Villeneuve, a barát tájékoztatja a riportereket, aki úgy látszik minden play-boy-os eleganciája mellett nagyon reálisan gondolkodik: — A New-York-i Twiggy-kollekció bemutatója és kereskedelmi forgalmaztatása valószínűleg egy millió haszonnal jár majd. Ezenkívül egy divatcég is alakulóban van, amely Twiggy nevét viseli. Itt mi olyan ruhákat akarunk bemutatni, amelyek a teenagereknek nemcsak tetszenek, de vásárlásukat meg is engedhetik maguknak. — Természetesen tudjuk, hogy ez így nem tarthat örökké. Twiggy még tíz évig az érdeklődés középpontjában lehet, ha szerencsénk van, de azután végérvényesen búcsút kell mondania a pályának. A menedzser gondoskodásán kívül még a papa is törődik kislánya jövőjével: Twiggy keresetét egyszerűen úgy ahogy van, bankba teszik. Ki hinné, hogy a világ leghíresebb fotomodellje 50 frankos, másodkézből vett bundácskát hord? Az újságok természetesen sokat foglalkoznak a kislány magánéletével. Az olvasók elé tárják apró szokásait, véleményét erről, arról. A riporterek kiderítik, hogy Twiggy sokat szeret enni, hogy rágja a körmét stb. Külön figyelmet szentelnek Twiggy és füstin kapcsolatának. Eljegyzik-e egymást, lesz-e házasság a baráti-menedzseri kapcsolatból? — Minduntalan azt kérdezik tőlem! — bosszankodik Twiggy. — Különben az idegeimre megy, hogy az emberek azt hiszik, ha egy lány boldog akar lenni, akkor feltétlenül férjhez kell mennie. A teenager-házasságokról meg az a véleményem, hogy nem lenne szabad ezeket megengedni. Hogyan tudhatja az ember 17 éves korában, hogy mit akar? Én mindenesetre csak akkor fogok férjhezmenésre gondolni, ha már elmúltam 24 éves. Egyébként ez a véleménye partnerének, az előrelátó Justinnak is. Persze hogy össze akarunk házasodni, de... előbb rendbe kell hoznunk üzleti ügyeinket. Az udvari karnagy A hangversenynek vége. A zongoraművész meghajlik a főúri közönség előtt, s a nagyhercegben megszületik az elhatározás. Amikor a zeneköltő egy év múlva, 1842 novemberében ismét Weimarba látogat, dekrétum fogadja: „Liszt Ferenc tiszteletbeli udvari karnagyi kinevezése" — áll a hercegi koronával ékesített papíron. A nagyhercegi pár érzi, ismét értékes embereket kell Weimarba hoznia, hogy az újra visszakapja régi fényét. A kultúrváros ebben az időben már csak régi hírnevéből él. Goethe házát idegenek bérlik, a német költészet centruma élettelen kisvárossá süllyed. A derék, álmos weimari polgárság tehát egy szép napon arra ébred, tiszteletbeli karmester költözött a városba. — Ki ez az ember? Valami idegen. Lengyel talán, vagy magyar? Szenzációsan zongorázik, de most új babérokra pályázik: dirigálni akar, modern muzsikát — száll a hír. A híres „Altenburg", melyben Liszt lakik, ugyancsak tüske a weimariak szemében. Ide költözik ugyanis a lengyel származású Wittgenstein Karolina hercegnő is, akinek férje, az orosz herceg nem egyezik bele válásukba. Karolinát eleinte fogadják ugyan az udvarnál, de később, amikor a cár felszólítására sem tér haza s ezért Oroszországból száműzik, többet nem mutatkozhat az udvarban. A kétemeletes nagy villa mégis mozgalmas társadalmi élet színhelye. Zenerajongó fiatalok és szakemberek sereglenek a weimari otthonba, s ebben az időben válik Weimar az újromantikus irány központjává. Liszt Ferenc 1848-tól 1858-ig negyvennégy operát vezényel Weimarban és ő viszi először színpadra Richard Wagner műveit. Mint ember és művész akkor áll Wagner mellett, amikor az a legjobban rászorul: az 1848-as drezdai harcokban részvevő, körözött forradalmárt weimari otthonába fogadja, megszervezi és anyagilag fedezi szökését. Liszt pénzt ad, gyűjtést rendez, zongorát szerez. Fáradhatatlan Wagner műveinek betanításában. Tárgyal kiadókkal, operai intendánsokkal. A Tannhäuser és Lohengrin bemutatása után a Bolygó hollandit is bemutatja. A weimari emlékek híven megőrizték a zeneóriás alkotó éveit, vívódását, munkásságát, szerelmét. A mai Liszt-ház a Goethe parkhoz vezető út mentén áll. Régi dokumentumok, berendezési tárgyak, egy gazdag élet alkotásának bizonyítékait nézzük a szobákban, amelyek mégsem hatnak élettelen múzeumként. Chopin, Berlioz, Paganini emléke is itt él a Liszt házban. A második teremben arról találunk feljegyzést, hogy Smetana Weimarba sietett találkozóra Liszttel, akit már Prágában személyesen megismert. Tengeren túli látogatók, lornyonos hölgyek veszik szemügyre a fényesre lakkozott Bechstein szárnyas zongora billentyűit, a kijevi hangverseny műsorfüzetét, a zongoravirtuóz kézzel írt akkordjait, leveleit. A fiatalok pedig, kiknek legtöbbje a Zeneművészeti Főiskola hallgatója, csöndben állják körül a zongorát. A weimari Zeneművészeti Főiskola ugyanis Liszt Ferenc nevét viseli... Éppen a napokban fejezi be a főiskola ötödik évét és szerzi meg a diplomáját Barbara és Klaus, a két jénai fiatal művész is. Barbara feltűnően csinos, Klaus markáns vonású, szemüveges fiatalember. Kétéves házasok. — Diákszerelem, — mondják egymásra nézve és Klaus megmutatja a tízhónapos kis Barbara fényképét. Szeptembertől szerződést kapnak egy operaházba, előttük a jövő ... A koncertmester Weimar és Bach ... Ez a két név is elválaszthatatlan egymástól. Udvari orgonista, kamaramuzsikus, majd 1714- ben koncertmesteri előléptetés. A csaknem tíz évre terjedő weimari szolgálat Johann Sebastian Bach életének és művészpályájának nagy jelentőségű korszaka. A zenetörténet egyik legnagyobb alkotó lángelméjének leghíresebb hangverseny-utazása Is a weimari udvarban töltött idő utolsó két évére esik: A híres francia csemballista és orgonaművész, Marchand Drezdába érkezett és nagy sikerrel játszott a király előtt. Az ottani koncertmester jól ismerte Bach képességeit és levelet írt neki Weimarba, jöjjön Drezdába, hogy a fennhéjázó Marchand-nal zenei versengésben mérkőzzék. Bach megérkezett, Marchand hajlandónak mutatkozott a versenyre. A király beleegyezésével megállapodtak a verseny helyében és időpontjában. A megbeszélt időre Bach pontosan megjelent a nagy társaság előtt, Marez volt a zenélés kezdete a Bach családban, melynek emlékét az eisenachi múzeum őrzi. A ház kertjében jártam éppen, amikor a földszinti kis zenemúzeum rácsos ablakain rögtönzött hangverseny foszlányai szűrődtek ki. A havasi kürttől kezdve a csemballóig csaknem minden korabeli hangszer megtalálható itt. A zenemúzeum-vezető egy Bach- és zenerajongó tanár, sorban megszólaltatta a romantikus zenehangszereket, a kofferszerű, tükörrel és neszeszerrel felszerelt női úti-zongorát, s végül a csodáchand azonban aznap reggel különpostával elutazott. Bach így egyedül maradt és bemutathatta képességeit a zenei témák rögtönzésében is ... Bach szülőháza Eisenachban, az NDK kisvárosának egyik hangulatos épületében van. A század eleje óta Bachmúzeumként szolgál a családi otthon. A család ősatyjáról, a thüringiai Bach Vitusról azt mondja a krónika, hogy magyarországi pékmester (vagy Thüringiából ide vándorolt mesterlegény) lévén, a XVI. században lutheránus vallása miatt németföldre ment, ahol folytatta mesterségét. Nagy örömét lelte kis citerájában, melyet őrlés közben is pengetett. Érdekes lehetett a muzsikának és a malom zakatolásának összecsengése! Talán ebből tanulta meg a zene szabályos ütemrendjét és úgyszólván latos hangú üveghangszeren is játszott egy dalt. — Kodály Zoltánnak is nagyon tetszett — lépett hirtelen hozzánk s még egyszer magyarul nevezte meg az öszszes hangszer nevét. — Neki is így soroltam fel, a mesternek és nagyon örült — mesélte. — A feleségével járt itt, három évvel ezelőtt. Igen, tudom, már nem jön többet. Pedig azt mondta, még egyszer ellátogat hozzánk... És ismét játszani kezdett az orgonán. Egyedül maradtunk a zeneteremben az emlékekkel, melyek kezdő akkordjai Weimarban csendültek fel, s a Tamás templom karnagyának szülőházában, az orgona búgásával szárnyaltak tovább. irta és fényképezte:. KRPELANNÉ ÚJVARI MAGDA A weimari Goethe-parkban a zenofejedelem szobra ott áll, ahol hajdan a legszívesebben pihent Négy ávlg volt J. S. Bach az arnstadti Neue Kirche orgonistája. Az orgona eredeti játékasztala ma a városi múzeum táltett kincse
