Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-01-20 / 3. szám

egy nőt, elbújtatta, aztán amikor a búvóhelyre ment érte ... a jegy­gyűrűvel ... — jegygyűrűvel? — Azám, haha, mikor vitte a gyűrűt, sehol senki. — Géza? Igaz ez? — Igaz, persze, hogy igazi De nem Igyl — Ne beszélj bolondotI Csakis egyféle tgazság van. — Egyféle? — Persze — helyeselt Goórné a vendégnek —, az Igazság nem lehet kétféle. Ezt még a vallás ts mondja. — Vallás — emelte két kezét egyszerre Géza. — Hát tessék Ide­figyelni, anyuci. Amikor ml együtt voltunk, a kezdet kezdetén a ha­tárrendőrségnél, éppen akkor volt az, hogy a folkszbundisták szök­­döstek visszafelé. Jött az anyjával Schmidt Bettiké ts, egy édes, sző­ke kis galamb. Nagyon megszeret­tem. Mondta ts, nem voltak ők soha bundlsták. Egyik este a Stei­ner nevű századosunk megparan­csolta: „Schmidt Erzsébet este ki­lenckor a fogdából előáll szobát takarítana" Őnála. Tudta minden­ki, hogy mit jelent ez. Szobára. Este ktlenckor. De megtagadni nem merte volna senkt. Оду ne­gyed tízkor tudtam meg. Még nem feküdtem le. Odaálltam az ajtó mellé, s amikor Bettiké stkoltoznt kezdett, becsöngettem. A sikolto­zás megszűnt, az ajtó megnyílt nemsokára, s ott állt Steiner ga­tyában. ö, most már Köves Rudi. Lekevertem neki két frászt. És Bettit elvittem. Akkor ebből sem­mi nem lett, csak jó másfél hét múlva, hogy a lányt anyjostúl megszöktettem. Csak én tudtam, hová mennek, senki más. Hogy hová tettem őket. Teljesen megfeledkeztek róla, hogy Juliska hallgatódzlk. Köves töltött. — Na, mondjad csak, öregeml Látom diszkrét fiú vagy. Mondjad csak, de pontosan, hogy mi követ­kezett ezután. — Ml? Hát én tudtam, hogy szabálytalan. De az ember olyan­kor nem törődik a szabállyal. — Hanem mivel? Hanem mivel? — Azzal, amit elhatároztam. — Te mit határoztál? Gyűrűt? — Azt. Goórnét most már nem mulat­tatta a dolog. — Gézám ezt nem kellett volna. — Igazság csak egyféle van, anyucit — De amikor odamentéi, oda­mentéi a gyűrűvel, a gyűrűvel... — örvendett Köves. — Sehol senki. — Dehogy senki, de tudod. Ennivalót, pénzt vittem nekik s Bettiké nagyon kedves volt. — Csak kedves?- Meg aranyos.- Aranyos? A haja! Szép arany-haja volt. — Gézám ezt nem kellene — sajnálkozott anyuci s a konyha­­ajtó felé próbált pillogni. — De hát, anyuci, ami igaz, igaz. Az igazság csak egyféle. Tetszett is mondani — De akkor, akkor, akkor mit mondtál a rejtekhelyen koma! — Mtt mondtam, mit mondtam: egy hónap múlva jövök a gyűrű­vel. Köves kacagott, a térdét verte nagy jókedvében. — Mondjad csak! Mondjad! és töltött és ittak. Goórné a nevető embert nézte. Goór egy vastag, kopott fekete könyvvel Ismét megjelent a torná­con, mintha verekedni vagy pré­dikálni akarna. De Köves nem lát­hatta, mert háttal ült. Az asszony meg csak intett: — Ne most, atyus, ne mostan! S Goór eltűnt. — Mondjad csak! Mondjad! A gyűrűt! — Egy hónap múlva jövök a gyűrűvelI Köves ennél mulatságosabbat nem hallott még soha életében. — Talán még a lakbérüket is kifizetted! — Ki én, fél évre előre. Forint­ban! Mert akkor jött be a forint. — Előre?! — Előre, fél évre! — Mennyit töltöttek ki? A la­kásból! — Két hónapot. Talán még annyit sem! — Talán még annyit se... Az asszony, az anyós, a nagy­mama nem értette a mulatságot. Most már nem Is szólt közbe, hogy „ne Gézám, ne!" — Mindjárt az elején láttam, hogy az anyja nem nagyon szível. — Csak az anyja? Csak az anyja? — Rudikám, kérlek szépen, ne sértegess! — Hogy hogy ne sértegesse­lek?! — Kérlek szépen, akkor fiatal voltam és becsületszavamra, szép ts. Ettől aztán már a bor is ki­buggyant a vendég szájából, olyan jó vicc volt. Akkor sápadt szelíd arcával, két karja alatt egy-egy fiacskájá­val kilépett a konyhából Juliska, szemében könny rezgeti. Köves nagysokára tétován fel­állt, meghajolt, majd visszazök­kent. — Kézcsókolom. Juliska ts biccentett. Maid ami­kor teljes lett a hallgatás, az asztalon párázó tésztástálra muta­tott: — Fogyassza, használják. Gudulics csak a többesszámtól tért magához. — Juliska! Juliska! — Nem fejezted be. Mi történt azután? Az asszony érdeklődése fagyasz­tó volt. és nagyon szomorú. Gudulics komolyan fogadta a kérdést. — Azután? Akkor adtam én rá magamat, hogy megkeressem, ki volt az apám. — Az apád? — Hát nem meséltem neked — fordult Köveshez. — Dehogynem. Azóta Is bánt, hogy nem tudom, ki az apám és az egész ... egész életem biztosan másképpen alakult volna, ha tudom, milyen embertől származom. Juliska elkezdett zokogni, előbb két fiába kapaszkodott, aztán te­nyerébe hajtva arcát, rázkódott egész testében. — Mi az? Mi az? — Mit mondtál neki! — kiáltott, szinte rikácsolt Goórné. — Mit? — állt fel, hogy segít­sen a dolgon. — Mit mondtam? — Hogy az egész életed más­képpen ... — Én? — S ütötte a mellét. — Én nem rátok gondoltam! A gyerekek is sírnt kezdtek. — Itt dögöljek meg, ha rátok gondoltam. Ütötte, verte magát. S gyér ha­ját is markolászta. — Itt pusztuljak el, Itt égjek el! Köves megéhezett, messziről hallgatta az átkozódást, hájas tészta után nyúlt. Az párázott az asztalon. Forrón tették oda az elébb. Még meleg volt. Juliska fülét betapasztva, fejét rázta, úgy tagolta az átkozódást, majd váratlanul szétnyitotta kezét, s megfogta Köves zubbonya ujját. — Ez az ember soha nem vere­kedett életében. Falat-kenyér, de az Idén már négyszer pofozkodott egy lotyó miatt! — folytatjuk -A gyermek lábbelije AA_ amikor a szülők mindent meg­­tesznek gyermekük helyes táp­lálkozása, öltöztetése érdekében, saj­nos, arra nem fordítanak kellő gondot, hogy egészségügyi szempontból meg­felelő lábbelit viseljenek. A szűk vagy túlságosan nagy, rossz formájú cipő a láb eltorzulásához, feltöréséhez vezet. Csupán a bratislavai járás 3—14 éves fiataljai egyharmadának lábán fellelhe­tő a deformáció különféle jele. Ez pedig a nem megfelelő lábbeli viselésének a következménye. Némely üzemünk, az orvosi testület tiltakozása ellenére, tovább gyártja a divatos, de egészségügyi szempontból kifogásolható lábbelit, mert azok a ke­resettek, míg a megfelelőket nem vásá­rolják. Milyen cipőt, lábbelit hordjon a gyer­mek? Iskolába legjobb az erős félcipő, vagy egészcipő, elég széles orral és nem több, mint 4 cm-es sarokkal. Csak ez ad szilárd támpontot a lábnak, nem formátlanodik el hosszabb viselés után sem és védi a lábat a kemény padlótól. Most egyre több a műanyag lábbeli, ez divatos ugyan, de egészségügyi szempontból legjobb a bőrcipő. Sok iskolában elterjedt szokás, hogy a gyermekek átöltöznek, cipőt váltanak. Tornacipőt, papucsot vesznek fel. Hatá­rozottan el kell utasítanunk ezeknek huzamosabb viselését. Igaz, hogy arány­lag olcsók, nem adnak azonban meg­felelő támasztékot a lábaknak és így elősegítik a lúdtalp képződését. Mivel zártak, megakadályozzák a láb párol­gását és penészképződést okozhatnak. A tornacipő sportolásra való, rövidebb idejű használatra. A puha, házi papu­csot pedig alvás előtt húzzuk csak a lábunkra! Ha már lábbelit váltanak gyerme­keink, legalkalmasabb erre a célra a szandál. Kényelmes, aránylag olcsó, szellős, szabadon mozognak benne a lábujjak. Télen sincs akadálya, hogy fűtött tanteremben, meleg harisnyával viseljék. Nyáron legjobb a fapapucs, amely­nek egyszerű a felépítése. A fatalpon bőr, vagy műanyagszíj van, amely át­karolja a lábfejet és járás közben szükségessé teszi a lábujjak görcsös összehúzását. Ennek a gyakorlatnak előnyös hatása van a lábak normális funkciójának fejlesztésére. Megállapí­tották, hogy fapapucsban a láb haris­nya nélkül Is melegebb, mint torna­vagy más cipőben harisnyával, A vér­keringés ebben szabadabb, frissebb, különösen az apró láblzmok működésé­ben. Ajánlatos az ún. vietnami papucs viselése is, és a többi szandálé, ame­lyeknél a szíjak az első és a második lábujj között mennek át. Természetesen, a szandál se legyen túl kicsi, vagy túl nagy. Ne viseljen azonban a gyermek gumi­talpú, vagy gumllábbelit. Ha elkerülhe­tetlen, akkor is csak rövid Ideig, amíg vizes helyen, nedves környezetben tar­tózkodik. A serdülő lányok csak tánc­hoz, vagy társaságba hordjanak tű­sarkú cipőt, semmi esetre se iskolába, egész napos viselésre. Ez nemcsak a lábukat deformálja, hanem kihatással lehet egész szervezetük fejlődésére Is. A lábak megbetegedésének száma egyre növekszik, ebből arra következ­tethetünk, hogy nagyobb figyelmet kell fordítanunk gondozásukra, ápolásukra. Magától értetődik, hogy ezt már kicsiny gyermekeinknél kell elkezdenünk, Ne hanyagoljuk el a láb higiéniájátI Az egész napi megterhelés után a láb kívánja az üdítő fürdőt és a masszázst. Hányszor mossuk meg naponta a ke­zünket — és mikor veszünk lábfürdőt? Az iskolai életmód, a hosszan tartó üldögélés ellensúlyozására — gondos­kodni kell a lábak gimnasztikájáról és megfelelő sportolásról — mert ülés köz­ben a lábak nem mozognak — ezt ellensúlyozni kell. Ott nem okoz külö­nösebb gondot, ahol a gyermekek sza­badban mozoghatnak, mezítláb járhat­nak. A városban ezt sporttal, masszázs­­zsal helyettesíthetjük. Gyermekeink he­lyes fejlődése szempontjából nagy je­lentősége van a lábbeli megválasztásá­nak, a lábápolásnak. Törődjünk tehát többet gyermekeink lábával Isi MUDr. 0. Vári Minden olvasónk egy új előfizetőt! 1967. január 1-től előfizetői versenyt in­dítunk olvasóink körében. Aki egy új előfizetőt szerez és a posta­­bélyegzővel igazolt szelvényt március 8-ig beküldi szerkesztőségünkbe, részese lesz a tárgyi jutalomsorsolásnak, melyre ez év márciusában kerül sor. 1 díj: Villany-hűtőszekrény 2 díj: Mixer 3 díj: Villany-kávédarálá 4 díj: Villany-hajszárító és 20 értékes könyvjutalom MEGRENDELŐLAP há 1-töl megrendelem 1 évre 196..... év ................ a Nő képes hetilapot. Az esedékes előfizetési díjat (1 évre 52.— Kős, Magyarországon 90.— Frt.) a nyugtával jelentkező Dostásnál fizetem. Név: Cím: 1968 év t­■ s hú. Az előfizető al&lráse. A posta tgazolása p. h.

Next

/
Oldalképek
Tartalom