Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-06-30 / 26. szám
ши i Üdvözöljük A CSEHSZLOVÁK NŐSZÖVETSÉG ORSZÁGOS KONGRESSZUSÁT! Várnai Zseni Ének az anyáról Az anya ég a világ tengelyén, vad háborúk gázoltak át szívén, hona, otthona, fia elveszett, vére öntözött minden harcteret. de indul már legyőzni végzetét, új csillagzat vezérli életét. És holnap már — ó, csodás látomást A szépnek él majd, nem lesz gondja más, csak őrzi majd a fényt, az életet, eldalolja a legszebb éneket, s míg ott ragyog a világ közepén új világ érik óriás ölén I m Az anya ül a világ közepén, kicsiny gyermeke szunnyad kebelén, így ábrázolják régi mesterek, kik az örök időknek festenek ... Az anya szemén fénylő könny ragyog, feje fölött a hold, a csillagok. Az anya küzd a világ közepén, szeme vigyázva esügg a gyermekén, Jól tudja már, hogy könnyel nem lehet jobbá tenni a sorsot, életet... ki gyönge, és harcolni nem tanul, azt eltiporják irgalmatlanul. Az anya éli újult életét, s míg óriás szivéből kél a lét, mig szül, táplál, s mint tenger végtelen, már fényesíti őt az értelem, s a bölcső mellől mind fentebbre néz, s már ott repül, oly bátor és merész.
